Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN (LMP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt a javaslat általános vitájában is elmondtuk, támogatjuk az országos fogyatékosügyi programról szóló határozati javaslatot. Másfél éves adóssága már ez a kormánynak. Fontos elmondani, hogy a törvény szerint már 2013-ban meg kellett volna alkotni ezt a programot és az ennek végrehajtásáról szóló intézkedési tervet is, de erre az előző ciklusban már nem került sor. Azóta nincs program, nincs cselekvési terv, nincsenek határidők, felelősök és hozzárendelt források. Ezért is nagyon fontos, hogy végre a parlament előtt van ez a határozati javaslat.

Ugyanakkor el kell mondani azt is, ahhoz képest, hogy tíz évre szóló programról van szó, a helyzetértékelése meglehetősen elnagyolt, felületes és nem túl objektív. A foglalkoztatásról, a szociális ellátásokról, a rehabilitációról és az akadálymentesítésről szóló részekben leírtak alapján gyakorlatilag nem kapunk valós képet a jelen helyzetről. Az elmúlt években jó néhány, a fogyatékossággal élőket, a megváltozott munkaképességűeket húsbavágóan érintő intézkedés született, ezekről ugyanakkor nagyon szűkszavúan, csak a kormányzati propaganda szintjén szól a szöveg. Példaként hozhatjuk a foglalkoztatási támogatási rendszer átalakítását vagy a nyugdíjrendszer felszámolását. Mindkét esetben röviden csak annyit állapít meg az anyag, hogy a változtatások sikeresek voltak.

Illett volna talán egy kicsit jobban áttekinteni az elmúlt évek intézkedéseinek hatását a mostani helyzet értékelésénél. Áttekinteni, hogy a változtatások hogyan hatottak az érintettek jövedelmi helyzetére, esélyegyenlőségére, az ellátásokhoz és a szolgáltatásokhoz való hozzáférésére. Érdemes lett volna kitérni arra, hogy az egyes alapelvek, amelyek a korábbi programok alapját is képezték, mennyire valósultak meg. Például hogy a „semmit rólunk nélkülünk” elv jegyében az elmúlt ciklusban mennyire sikerült bevonni a fogyatékos embereket és az őket képviselő szervezeteket a döntésekbe, mennyire működött az Országos Fogyatékosügyi Tanács, és a sort folytathatnánk.

A nem megfelelő helyzetértékelés miatt a javasolt irányok is elnagyoltak, kidolgozatlanok. Az elvi nyilatkozatok szintjén mozog a program javasolt intézkedésekre vonatkozó része, amelyekkel persze egyet lehet érteni, csak az embernek olyan érzése van, mintha az előző programokat olvasná. Miközben a megtett lépéseknek, a fogyatékossággal élők esélyegyenlősége terén elért eredményeknek tükröződniük kéne az újabb programokban, ugyanazokat a deklarációkat olvashatjuk újra és újra. Mintha megállt volna az idő. Ez pontosan amiatt van, mert a fogyatékosok számára is érzékelhető előrelépés nem volt az elmúlt években, sőt a jövedelmi helyzetük romlott, a foglalkoztatási helyzetük érdemben nem javult, a családjaik elszegényedése tovább folytatódott. A komplex rehabilitáció és az egyenlő esélyű hozzáférés elérhetetlen álom maradt számukra.

Ezért is fontos, hogy pontosan mi lesz az intézkedési tervben, milyen határidőkkel, és lesz-e rájuk forrás a jövő évi költségvetésben. Mit jelent majd a gyakorlati lépések terén az inkluzív oktatás, a nyílt munkaerő-piaci integráció, a komplex rehabilitáció és az egyenlő esélyű hozzáférés? Megerősítik-e a sajátos nevelési igényű gyerekek oktatását, bővítik-e az elhelyezkedést segítő munkaerő-piaci szolgáltatásokat, emelik-e a foglalkoztatás támogatásához nyújtott költségvetési forrásokat, és növelik-e az önálló életvitelt segítő, támogató szolgáltatások finanszírozását? Valamint hogy kidolgozzák-e a komplex rehabilitáció rendszerét, felgyorsítják-e az akadálymentesítési programot? Ezekre a kérdésekre az intézkedési terv és a költségvetés, valamint a jövő évi kormányzati lépések adnak majd választ, amit mi természetesen nyomon fogunk követni. Köszönöm a figyelmet.