Dr. Schiffer András (LMP)

DR. SCHIFFER ANDRÁS (LMP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szakács képviselőtársamnak azt ajánlanám, hogy ne fesse az ördögöt a ház falára, mert még megjelenik. Lehet, hogy most éppen ötletet adott Tuzson képviselőtársunknak, aki a jövő héten majd házszabálytól eltéréssel beterjeszt egy indítványt a nemzeti brókerházak megalapítására. Szerintem nincsenek rászorulva az ilyen ötletekre.

Az a helyzet, tisztelt Országgyűlés, azt látjuk, hogy van jogalkotási kényszer ebben a krízishelyzetben. Az LMP frakciója pontosan ezért szavazta meg a házszabálytól eltérést, hiszen van szükség arra, hogy a jogalkotó lépjen a jelenlegi helyzetben. Viszont ez a módszer egy alkalmatlan eszköz, amit önök választottak; ahogy a képviselő asszony is elmondta, ez egy újabb tipikus fideszes elterelő hadművelet. Ettől a törvénytől a Quaestor-károsultak és a többi brókerkárosult magyar állampolgár nem fog a pénzéhez jutni.

De vegyük sorba! A sorrendben második bedőlt brókerház, a Buda-Cash csődje után kiderült ‑ maga az ügyészség tett közzé egy sajtóközleményt ‑, hogy a jelenleg hatályos szabályok alapján lefoglalt vagyon bőven, legalábbis a nyomozás jelenlegi információi alapján bőven elégséges a károk megtérítésére. Ezt mondta az ügyészség. Tehát ha csak a Buda-Casht nézzük, akkor erre a törvényjavaslatra semmi szükség.

A Quaestor esetében viszont valóban felmerül, hogy egyáltalán van-e még vagyona ennek a cégnek. Azt már tudjuk, hogy Tarsoly Csabának vélhetően nincs vagyona. És felmerül az is, hogy az olyan típusú bűncselekményeknél, amikor úgymond szagot fog a nyomozó hatóság, de onnan, hogy elindul a nyomozás, odáig, hogy személy szerint valakit be lehessen gyanúsítani, hosszabb idő eltelik, kérdés, hogy nem kel-e lába annak a vagyonnak, ami valamikor még megvolt. Az a helyzet, hogy ez a törvényjavaslat nem reagál erre a problémára, még akkor is, ha ez a szándéka. Remek politikai terméket gyártott le a Habony-művek, csak éppen egy dologra alkalmatlan ez a politikai termék, arra, hogy a Quaestor-káro­sultak a pénzüknél legyenek.

S még egy: ez az elterelő hadművelet nem teszi semmissé azt a mulasztást, ami legalábbis február 25-e óta mindenképpen a magyar kormányt és a magyar miniszterelnököt terheli. Először is tartozik egy számadással Orbán Viktor, aki 2010-ben innen a pulpitusról üzent hadat a spekulatív tőkének, hogy miért engedi immáron ötödik éve, hogy köztulajdonban álló cégek, állami szervezetek brókerházaknál fialtassák a pénzüket. Miért engedi ezt meg egy olyan miniszterelnök, aki a spekulatív tőke ellen hadat üzent?

S még valami: ha a miniszterelnök értesül arról, hogy baj van, mert erről nyilván értesült, nem biztos, hogy Tarsoly Csaba leveléből, lehet, hogy Tarsoly Csaba telefonjából, az ördög tudja, de valamiről tudott a miniszterelnök, hiszen maga mondta itt néhány órával ezelőtt, hogy ezért adott utasítást, hogy az állami szervezetek a vagyonukat ne tartsák többet a Quaestornál.

A miniszterelnöknek nem ez lett volna a dolga. A miniszterelnöknek az lett volna a dolga, hogy tegye meg a feljelentést, éljen szignalizációs kötelezettségével, és jelezze a felügyeletnek, a jegybanknak, hogy baj van. Nem tette ezt meg.

Ez a javaslat több okból nem alkalmas a kívánt cél elérésére. Egyrészt, mint látjuk, már most vannak olyan milliárdosok vagy milliárdos hírében álló emberek, akikről kiderült, hogy nincs semmijük. S ugyebár azt is tudjuk, ez örökbecsű mondás, hogy akinek nincs semmije, az annyit is ér. S hogy lehet, hogy ezeknek a nagy brókercég-tulajdonosoknak nincs is már semmijük? Biztos, hogy ez a javaslat Tarsoly Csabából nem fog kirázni több ingatlant, mint ami ma a nevén van.

Hát bizony azért, mert 25 éve működik az offshore-nagykoalíció. Önök és szocialista tettestársaik 25 éven keresztül eltűrték, hogy offshore-lovagok garázdálkodjanak ebben az országban. A Fidesz az összes javaslatunkat lesöpörte az asztalról, ami az elmúlt öt évben arra irányult, hogy az offshore-lovagokat seprűzzük ki Magyarországról. Lesöpörték azt a javaslatunkat is, hogy állami, önkormányzati szervezetek ne léphessenek üzleti kapcsolatra offshore hátterű cégekkel. Lesöpörték azt a javaslatunkat, hogy a különböző közbeszerzési vagy egyébként állami, önkormányzati vagyonnal összefüggő pályázatoknál ne fordulhassanak elő offshore hátterű cégek. Ma ez a javaslat azért nem alkalmas a kívánt cél elérésére, mert ezt a vagyont az önök offshore-lovagjai már régen kimentették különböző adóparadicsomokba. Az a helyzet, hogy ezt ezzel a javaslattal nem fogjuk tudni kezelni.

A következő: felmerül a jegybank felelőssége. A jegybank látja el a pénzügyi felügyeletet is, jelenleg viszont a jegybanknak nincs felügyelőbizottsága. Egy éve nincs felügyelőbizottság, és amióta nincs felügyelőbizottság, azóta botrány botrány hátán. Ha összevonták a felügyeletet és a jegybankot, olyan felügyelőbizottság kell, amelyik a pénzügyi felügyeleti tevékenységnek is ellátja a felügyeletét. Hiszen világos, abban, hogy ez a csődtömeg így bekövetkezhetett, kőkemény állami felelősség is benne van.

És természetesen szükség van arra a vizsgálóbizottságra, amit az LMP a mai napon kezdeményezett ’97-től, tehát az első tőkepiaci törvény hatálybalépése óta, hiszen az emberekben sorjáznak a kérdések. Hogy lehet az, hogy gyakorlatilag Kulcsár Attila is megússza azt a feledésbe merült botrányt, amely szintén egy brókerbotrány volt 2003-ban? És azt látjuk a brókerbotrányok sorozataiból ‑ Baumag, Lupis Brókerház és most ezek a botrányok ‑, hogy a kisemberek jól megszívják, elvesztik a megtakarításaikat, a nagyhalakat pedig futni hagyják, vagy pedig egészen jelképes büntetésekben részesítik.

Ez a javaslat azért sem alkalmas a kívánt cél elérésére, mert önök azt mondják ebben a törvényjavaslatban, hogy a kimentett vagyont a büntetőeljárás megindítását követően lehet lefülelni, esetleg még egy évvel visszább mennek. Hát könyörgök, ha valaki tudatosan tőkebefektetési csalást, piramisjátékot követ el, mondjuk, öt éven keresztül, akkor feltételezzük már, hogy egy bűnelkövetőnek van annyi esze, hogy a vagyont nem akkor kezdi el kimenteni, amikor már forró a lába alatt a talaj! Azért sem fognak a károsultak e törvény alapján a pénzükhöz jutni, mert önök ezzel a törvénnyel valójában menlevelet adnak a bűnözőknek, hiszen akik öt évvel ezelőtt elkezdtek egy piramisjátékot vagy egy tőkebefektetési csalást, már régen kimentették a vagyont.

S arról is szólni kell, hogy a probléma ennél sokkal mélyebb gyökerű, és valójában nem büntetőjogi, nem büntető eljárásjogi a probléma; ez egy polgári jogi, illetve polgári perjogi probléma, hogy 25 éve az egyszerű vállalkozónak Magyarországon az az alapélménye, hogy ha van egy nagyobb összegű követelése, amit perben kíván érvényesíteni, és mondjuk, az első fokot megnyerte, méltán számíthat arra, hogy mire a jogerős ítélet a kezében van, az alperes régen kiürítette a cégét. Ezzel kéne foglalkoznia a magyar parlamentnek, illetve a magyar kormánynak!

És hát arról is szó van, hogy ami egyébként dogmatikailag indokolhatja Tuzson képviselőtársam javaslatát, az valószínűleg úgy foglalható össze, hogy vannak olyan típusú cselekmények, ahol gazdálkodás körében követik el, feltételezhetően az emberek nagy számát érinti, nagyszámú embernek okoz nagy kárt, harmadrészt pedig feltételezhető életszerűen az, hogy a bűncselekmény észlelése és a gyanúsítás között hosszú idő telik el.

Csakhogy ez nemcsak a pénzügyi szektorban van így. Mi lesz például a kolontári iszapömlés áldozataival? Ott is volt bűncselekmény, környezetkárosítás, természetkárosítás. Vagy mi lesz azokkal, akik mondjuk, a mérgezett élelmiszereket leveszik egy-egy nagy kereskedelmi lánc polcáról? Azt gondolom, akkor járunk el alkotmányosan, ha a hasonló élethelyzetekre hasonló szabályokat alkalmazunk. Ugyanis a jelen javaslat nagyobb védelmet biztosít azoknak, akik mondjuk, egy tőkebefektetési csalás áldozatai, mint azoknak, akik egy környezeti katasztrófa vagy egy élelmiszer-károsítás áldozatai. Mi arra terjesztettünk elő javaslatot, hogy azok az emberek, akik Kolontár környékén vagy ne adj’ isten hasonló katasztrófák környékén nagy kárt elszenvednek, ugyanazt a védelmet megkapják, mint a különböző pénzügyi manőverek áldozatai.

És arról is szólni kell, hogy ezeknél a cselekményeknél mindig, mint ahogy most is, egészen magas szinten felmerül hivatalos személyek mulasztása. Kérdezem, ha egyszer egy hivatalos személy a hivatali kötelezettségét, mondjuk, egy tőkebefektetési csalással összefüggésben megszegi, miért nem lehet a hivatalos személy vagyonát is bevonni ebbe a körbe. Miért van az, hogy egy könyvvizsgáló vagyonát zár alá lehet venni, függetlenül attól, hogy a gyanúsítást közölték vele vagy sem, de egy kormánytag vagyonát vagy egy jegybanki vezető vagyonát, aki adott esetben a hivatali kötelezettségét megszegve segítette a kár növekedését, nem lehet zár alá venni?

Végezetül pedig szeretnék arról a javaslatról szólni, amit ellenzéki képviselőtársaimmal együtt nyújtottam be. Itt úgy kerül zár alá vételre sor, hogy a gyanúsítást még nem közölték az emberekkel. Elengedhetetlen alkotmányossági garancia, hogy legalább ebben az esetben legyen egy végső határ. Mi 120 napot javasoltunk, illetve a nyomozás lezárultát. Ha addig nem sikerült gyanúsítást produkálni, akkor azt gondolom, hogy ennek a terhét viszont az államnak kell viselnie. Köszönöm szépen.

(19.40)