Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Biztos Úr! Dr. Székely László biztosi köszöntőjében kiemeli, hogy törekedett a folytatólagosságra és az állandóságra helyezni a hangsúlyt a beiktatását követő időszakban. A több mint 300 oldalas beszámoló elolvasása, kijelenthetem, hogy képviselőségem alig egy éve alatt talán az eddigi legizgalmasabb ‑ ha lehet ilyet mondani - olvas­mányai közé tartozott.

Székely László így fogalmaz: „Egy igencsak vaskos kötetet tarthat ön a kezében, amely fontos lenyomata mintegy szociológiai jogállamunk honi állapotainak. Tanulságos olvasmány mindazoknak, akik tényleg ismerni akarják a magyar valóságot, szinte teljes keresztmetszete a társadalomnak, államnak, jognak, maga az élet, ha úgy tetszik. S persze az ügyek mögött, ne feledje, tisztelt olvasóm, mindig ott vannak az emberi sorsok.” Csak remélni tudom, hogy minden képviselőtársam elolvasta ezt a több mint 300 oldalas jelentést, és fontosnak is tartották, hogy ezt elolvassák. Ha kicsit cinikus szeretnék lenni, akkor a kormánypárti képviselőknek kötelezővé tenném, mint az iskolában a kötelező olvasmányt. Sajnálatosan látom, hogy ennek a jelentésnek a tárgyalásánál, amely alapvető jogokról szól, emberi sorsokról, ahogy biztos úr idézte, és olyan emberi sorsokról, amelyek megdöbbentik az olvasót, a Népjóléti bizottságból alig vagyunk itt néhányan.

Én két mondattal jellemezném a jelentést: tombol benne az őszinteség, és látlelete az ország állapotának ez a több mint 300 oldalas jelentés. Már az események bemutatásánál világossá válik, hogy mennyire fontos a hivatala és a munkatársai számára a jogvédő civil szervezetekkel való együttműködés. A kormánypárti politikusoktól eltérően a beszámoló nagyon elismerően szól a jogvédő civil szervezetek munkájáról, és hosszasan ecseteli, elemzi a velük kiépített intenzív szakmai kapcsolatot. A jelentés, már többen elmondták előttem, öt fő területtel foglalkozik: a gyermekek jogait elemzi, nemzetiségi jogokat, az egészséges környezet védelmét, a fogyatékossággal élő személyek, illetve további, leginkább veszélyeztetett csoportok jogainak védelmét érintő ügyeket vizsgált.

A hátulján található táblázatokat átnézve, Gúr képviselőtársam már elmondta, hogy 6977 esetben vizsgálódtak, és ha megnézzük a területi eloszlásokat, nagyon érdekes, hogy honnan érkeznek be a jogvédő szervezetekhez a panaszok. Ha Budapestet nézzük, 2042 esetben fordultak Budapestről, Pest megyéből 916-an, és ha azt vesszük, hogy hátrányos helyzetű, szegényebb megyékről beszélünk, akkor Szabolcs-Szatmár-Beregből 283 esetben fordultak, Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 347, de ha a saját megyémet említem is, 281 esetben fordultak valamilyen jogvédő hivatalhoz, szervezethez. Nagyon tanulságos számomra, igaz, mondhatnánk azt, hogy Budapest a legnagyobb város, de láthatóan nagyon kevés az úgymond szegény megyékből jogorvoslati kérvényt benyújtó esetek száma. Azt gondolom, meg kellene vizsgálni, hogy miért is van ez. Vagy nem tudnak róla, vagy egyáltalán nem is tudnak odáig eljutni az emberek, hogy jogorvoslatot kérjenek a maguk számára.

(15.10)

A jelentés sokszor rámutat a veszélyeztetett társadalmi csoportok helyzetére, sokat foglalkozik ‑ nagy örömömre ‑ a gyermekeket érintő problémák­kal és annak tapasztalataival. Megmondom őszintén, amikor legelőször elolvastam ezt a jelentést, elkezdtem jegyzetelni, és utána feladtam ezt a jegyzetelést, mert ugyanezt talán leírta volna az ember a könyv után, és volt egy olyan gondolatom, hogy meg kellene azt a parlamentben játszani, ha már a kormánypárti politikusok nem ülnek itt, hogy annak a néhány politikusnak, aki itt ül, elkezdeni felolvasni ezt a könyvet szóról szóra, betűről betűre. Mert tényleg látszik az, hogy a fideszes, KDNP-s politikusoknak ez a jelentés nem igazán fontos; ha fontos lenne, akkor most itt ülnének velünk, és elmondanák a véleményüket erről a jelentésről.

A gyermekekkel kapcsolatosan részletesen kitér a jelentés a gyermekétkeztetésben tapasztalt hiányosságokra. Erre majd külön ki fogok térni. Több, gyermekeket vizsgált ügyben rámutat a jelentés a gyermekvédelmi jelzőrendszer működési problémáira, a jelzőrendszer működésével kapcsolatos visszásságokra, a jelzőrendszer együttműködésének hiányosságaira. Minden esetben el szoktuk mondani, hogy nem tudunk előrehaladni, ha a jelzőrendszer nem jól működik.

A gyermekétkeztetésnél muszáj lesz néhány idézetet felolvasnom, mert döbbenten olvastam, amikor a családbarát kormány sikertörténetként adja elő a rászoruló gyerekeknek a támogatását, hogy milyen problémákkal találkozott a biztos a hétköznapokban. Idéznék néhány gondolatot ebből a jelentésből: „A speciális igényű gyermekek étkeztetésének megoldása nem múlhat az intézmények jóindulatán. A megoldás megtalálása az intézmények számára nem fakultatív feladat.” Ez azt jelenti, hogy nem minden esetben oldják meg az intézményekben azt a kötelező feladatot, óvodában, iskolában, amikor mondjuk, lisztérzékeny, cukorbeteg vagy akármilyen betegséggel küszködő gyermekről beszélünk, nagyon sok esetben ez a jelentés leírja, hogy megszegve úgymond a törvényt, nem biztosítják az alapvető jogokat a gyermekek számára.

Számos óvodában és iskolában tekintette át a kedvezményes étkeztetés körülményeit a hivatal: „nem állami intézménynél a fenntartó, a települési önkormányzat az általa fenntartott óvodában és a közigazgatási területén az állami intézményfenntartó központ által fenntartott nevelési-oktatási intézményben ‑ költségvetési okokra hivatkozással kedvezményesen az 1-8. évfolyamon tanuló gyermekek számára a déli főétkezést, a vizsgált középiskolában a kedvezményes, 50 százalékost étkezést pedig a jogosultak nagy száma ellenére csak minimális létszámú gyermek számára biztosítják.” Döbbenten olvastam ezt a jelentést. Folytatom: „Élve a jogszabály adta lehetőséggel a fenntartók, iskolavezetők a szülőket arra hívták fel, nyilatkozzanak úgy, hogy gyermekük számára csak az ebédet igényelik.”

Beszélünk ilyenkor arról, hogy 50 százaléka a gyermekeknek, minden második gyermek szegénységi kockázatnak van kitéve, mondhatjuk úgy is, hogy szegény, akkor felháborodva olvasom, hogy ma ilyenek előfordulhatnak oktatási intézményekben. Ha gyermekéhezésről beszélünk, egy szám elfogadható, az a nulla. Nincs olyan, hogy egy kormány elfogadja azt, hogy Magyarországon gyermekek éhezzenek.

A következő, ami megdöbbentett, és ezt is fel fogom olvasni, mert tényleg csak szó szerint lehet idézni, ez az illegális bevándorlással kapcsolatos, és itt is gyerekekről beszélünk. „Az elmúlt évben jelentősen megnőtt a Magyarországra illegálisan, szülő vagy felnőtt kíséret nélkül bejutó külföldi gyermekek száma. Az Európai Uniót is foglalkoztatja az obuds­man jelentésében szereplő probléma. A rendőrség csak 2012. január 1. és szeptember 30. között 700 kísérő nélküli kiskorút ‑ 700! ‑, vagyis olyan külföldi gyermeket fogott el, aki a szülei vagy más felnőtt kísérő nélkül, a határt illegális átlépve érkezett az országba. Közöttük 14 évnél fiatalabb gyermekek is voltak. Több fiatalt visszaküldtek Szerbiába, ahonnan érkeztek, másokat ugyan elhelyeztek az arra kijelölt gyermekotthonokban, ám minden három gyermek közül kettő kisvártatva nyomtalanul eltűnt.”

Folytatom: „Az ombudsman arra is rámutatott hogy a Magyarországon is hatályos gyermekjogi egyezmény értelmében az állam különleges védelmére és segítségére jogosult minden gyermek, aki ideiglenesen vagy véglegesen meg van fosztva családi környezetétől. Ezzel ellentétes, hogy az ideiglenes elhelyezésre kijelölt hazai gyermekotthonok a szabad férőhelyek ellenére ‑ különféle, a jelentésben is részletezett indokokkal ‑ nem voltak hajlandóak befogadni a vizsgálatban szereplő, kíséret nélküli kiskorúak egyharmadát.” Itt továbbra is csak gyerekekről beszélünk. „Egy gyermekotthon nevelője elmondta, hogy a visszatérő, kísérő nélküli kiskorúak között többen is állították: a fizetett embercsempész vállalta, hogy kudarc esetén három alkalommal kísérli meg őket a zöld határon átjuttatni. Bár a határt illegálisan átlépő, kísérő nélküli kiskorúak kivétel nélkül azt állították, hogy embercsempészek közreműködésével jutottak Magyarországra, ezek kapcsán sem embercsempészet, sem emberkereskedelem, sem más bűncselekmény miatt nem indult büntetőeljárás. Nyilvánvaló, hogy a gyermekek kiszolgáltatott helyzete, az abból eredő sérelmeik bűncselekményekkel is összefüggésbe hozhatóak, viszont a hatályos szabályozás az idegenrendészeti hatóságokat nem kötelezi, hogy erről az áldozatsegítségért felelős hatóságot értesítsék.”

Azért hoztam fel ezt a témát, mert hetekkel ezelőtt volt egy vitanap pontosan a gazdasági bevándorlásról, és döbbenten olvastam ezt a részét a jelentésnek.

A másik, gyerekekkel kapcsolatos megfogalmazás: „A gyermekek jogaival kapcsolatos ügyek és panaszok egyik jellemző területe a közoktatás: az oktatási intézménynek eljárásával mulasztásaival kapcsolatban rendszeresen érkeznek a szülőktől, kivételesen pedig maguktól a gyermekektől, tanulóktól beadványok.” Itt nem akarok részletekbe belemenni, csak ajánlani tudom, hogy olvassák el, hogy miről van itt szó.

Itt kiemeli a jelentés, hogy súlyos károkat okoz a gyerekeknél a tankötelezettségnek a 16. évre való leszállítása. És itt még foglalkozik ebben a fejezetben a gyermekmunkával; jól hallották, kedves képviselőtársaim, Magyarországon gyermekmunkával. Az ombudsman 2013-ban külön utóvizsgálatot folytatott a hazai gyermekmunka helyzete vonatkozásában. Itt is csak pár mondatot olvasnék fel. „A vizsgálat azonban feltárta azt is, hogy a gyermekek éjszakai munkáltatása mellett a kockázatos, a gyermek fizikai fejlődésére veszélyes munkavégzések is jelen vannak, sőt a hatóság már több ízben találkozott olyan esettel, amikor ‑ megint mondom ‑ külföldi állampolgárságú gyermekeket foglalkoztattak illegálisan. A tankötelezettség 16 éves korra történő leszállítása miatt ugyanakkor lehetséges, hogy a korábbinál nagyobb számban jelenik meg a munkaerőpiacon ez a korosztály, akikre azonban speciális munkajogi szabályok vonatkoznak, amelyeket a foglalkoztatásuk során meg kell tartani.” Itt még külön elemzi a jelentés, hogy ezeknek a gyerekeknek a foglalkoztatása, ha legálisan történik vagy illegálisan, mivelhogy gyerekekről beszélünk, nem fejlett felnőtt emberekről van szó… ‑ speciális munkakörülmények és speciális szabályozások kellene hogy vonatkozzanak rájuk.

Nagy élmény volt számomra ezt a jelentést elolvasni. Én az olvasás közben bejelölgettem azokat a részeket, amelyek nagyon-nagyon fontosak lennének, hogy elhangozzanak a parlamentben. Felosztottuk a képviselők között, hogy ki miről fog beszélni, nem lehet 15 percben elmondani ennek a jelentésnek a fő részét, a tartalmát. Azt gondolom, hogy mindenkinek kötelessége lenne elolvasni, kötelessége lenne, hogy megismerje ezt az anyagot.

Biztos úr azt mondta itt a pulpitusnál, hogy ha valaki meg akarja ismerni a magyar valóságot, akkor el kell olvasnia ezt a könyvet.

(15.20)

Mi, ellenzéki képviselők nagyon sokszor elmondtuk már, hogy ismerjük a magyar valóságot. Két párt nem akarja ezt ma Magyarországon tudomásul venni, a Kereszténydemokrata Néppárt és a Fidesz. Ők nem akarják ma a valóságot látni, és nem akarják érzékelni, hogy mi zajlik ma Magyarországon.

Még egyszer azt ajánlom, kedves képviselő urak, ha már nem mernek kimenni az emberek közé szembesülni azzal, ami az országban zajlik, akkor tessék ezt a jelentést elolvasni, s akkor nagyon sok mindennel fognak szembesülni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)