Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kértem szót, mert itt újra vissza kell utaljunk a költségvetést megalapozó törvények vitájára, ahol ugyanúgy többször elmondtuk, hogy most bejön egyfajta új adó, ami a köznyelvbe úgy ment át, mint szappanadó, samponadó vagy éppen napelemadó. Értem államtitkár úrnak azt a fajta hozzáállását, illetve magyarázatát, hogy hiszen csak egy forinttal emeltük, hiszen csak 2 százalék ez a napelem tekintetében, én mégis azt mondom, ez 2 százalékkal több meg 1 forinttal több, mint amennyi eddig volt. Ha azt is figyelembe vesszük és pusztán költségvetési szempontból figyelem, nem pedig olyan szakmai és mélyen szakmai indokok alapján, mint ahogyan önök ezt eddig elmondták, akkor is azt kell lássuk, hogy azért ennek a negyedét sem költik arra.

Volt nekem egy vitám ebben az önök egyik képviselőjével, ahol megkérdeztem, hogy kiválóak ezek a célok, amelyeket elmond, és nyilvánvalóan nincs olyan, aki ezzel ne tudna egyetérteni, hogy a hulladékkezelés a jövő záloga, a vízbázisok védelmétől elkezdve a saját élőkörnyezetünk megóvásáig, ez nyilvánvalóan mindannyiunknak egy kiemelt célja kell legyen, akkor miért csak az egynegyedét költik valójában a hulladékkezelési eljárásokra.

Látom azt és érzem azt, hogy ugyanabban a vitában vagyunk, mint amiben az előző törvény kapcsán, hogy korábban meghozzuk a forrásokra vonatkozó jogszabályokat, és már kivetjük ezt a fajta adót, majd később ezt próbáljuk megtölteni tartalommal. Az előző nem annyira sikerült, hiszen sikerült lefordítani egy európai uniós jogszabályt szinte tükörfordításban. Ez a mostani, úgy gondolom, hogy még ennél is kevesebb, mert még mindig nem kapunk arra magyarázatot, hogy ennek a kivetett adónak mi történik a fennmaradó háromnegyedével, usque 45 milliárd forinttal azon kívül, hogy ezt besöpri a költségvetés, majd onnan nem tudjuk, hogy mi történik vele, mit támogat, támogatja-e azokat a célokat, amelyeket, úgy gondolom, hogy ez a törvény, illetve a természetvédelmi célok ebben mindenféleképpen alátámasztanának.

Amit viszont látunk, hogy van egy átgondo­latlanság, van egy 45 milliárdos nem megmagyarázott költségteher, és amit még ebben látunk, hogy azért közben meg elhalad mellettünk az élet. Örülök annak, ha a parlamentben már olyan mély szakmai viták is vannak ‑ és most elnézést kérek mindenkitől, nem cinikusan akarom mondani ‑, hogy melyik autóban milyen lítiumos akkumulátor van; ezek szakmai viták, amelyekről úgy gondolom, nem baj, ha a politikai döntéshozó testület tud róla, de ha nem erről folyik itt a parlamentben a vita, az nem baj. Viszont ha emellett úgy megy el mellettünk a világ, hogy majd’ tíz évig tartott megépíteni regionális hulladéklerakó telepeket, amelyek közel három-négy év alatt szinte azonnal megtelnek, az újrahasznosítás területén nem lépünk akkorákat előre, mint amekkorát tőlünk megkövetel ez a fajta kihí­vás… ‑ mindig azt a példát szoktuk elmondani, hogy ha korábban, 15-20 évvel ezelőtt valaki elment vásárolni, akkor azokból a csomagolóanyagokból, amit hazavitt, mennyi kommu­nális hulladék keletkezett. Ha elmegy valaki vásárolni és ugyanazokat a termékeket megveszi, mennyivel több, akár köbméterében, akár szennyezésében, minden másban mennyivel több hulladék keletkezik!

Úgy gondolom, hogy ha ezekből a termékekből mindenáron a kormány be akar szedni adót, akkor úgy gondolom, hogy van ott még olyan lemaradás akár azokhoz az európai uniós országokhoz képest is, amelyekre hivatkozott államtitkár úr, no pláne, nyugatabbra eső európai uniós országoknál, ahol, úgy gondoljuk, lenne merre elindulni ebben a tekintetben az újrahasznosítás, a hulladékkezelés vagy éppen ezeknek a helyzeteknek a kezelése kapcsán.

(16.20)

Persze furcsa dolog a rezsicsökkentés jegyében megkapni egy újabb adót. Engedjék meg, hogy egy pillanatra a rezsicsökkentés kapcsán egy félreértésre visszatérjek egy másik napirendhez egy mondat erejéig, elnök úr. Olvastam a Fidesz közleményét, valószínűleg félreértették, amit mi a kéményseprésről mondtunk. Mi azt mondtuk, hogy mi azt támogatjuk, hogy ez legyen ingyenes. Azt nem támogatjuk, hogy önök államosítsák, mert a végén még az lesz belőle, mint az oktatással és a kórházakkal, hogy nem fog az jobban működni ezektől.

Azt gondolom, hogy itt is a rezsicsökkentés jegyében kapott új adó, amelynek a háromnegyede nem tudjuk, mire megy el, nem támogatható még akkor sem, ha kiszélesítik ennek a körét. Úgy gondolom, valójában arról kellene itt vitatkozni, hogy van-e olyan stratégia, van-e olyan, az országot lefedő elképzelés, van-e olyan, az ország jövőjét 5-10-15 évre legalább középtávon átfogó elképzelés, amely arra vonatkozik, hogy ezeket az összegeket most be kell szedni. A világ errefelé halad, a világ nagyobbik része errefelé halad, az informatikai hulladékoktól a veszélyes hulladékokon keresztül azoknak a kezeléséig, amelyekről pillanatnyilag itt most egy nagyon mély szakmai vita folyik, és hogy azokat milyen ütemben kívánjuk és hol megvalósítani. Úgy gondolom, hogy ez a parlamentre tartozik. Örülök annak is, ha az akkumulátorok minőségéről is vitatkozunk egy kicsit, de mégis talán ez a fajta stratégiai gondolkodás meg kellene hogy legyen.

Megint azt látjuk, mint az előbb, volt a költségvetést megalapozó törvény, ahol önök megszavazták, hogy ezt a pénzt be kell szedni, ez ahhoz kell, hogy egyensúlyban maradjon a mai magyar költségvetés, a 2015. évi magyar költségvetés. Ezt majd meglátjuk, hogy ettől egyensúlyban marad-e. Most megpróbálják megtölteni valamilyen tartalommal, amit mi nagyon nehezen tudunk támogatni azért, mert nem látjuk, hogy hova vezet. A pénzt már beszedik, de még nem tudják, hogy mit akarnak belőle pontosan csinálni. Ezért nem fogjuk mi ezt támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)