Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Több minden volt, amivel egyetértettünk Balla György képviselő úr vezérszónoki felszólalásában, szavaiban. Az például, hogy Magyarországnak szüksége volt arra, hogy saját kezébe vegye energetikai kérdéseit. Magyarországnak szüksége volt arra, hogy egy olyan stratégiai ágazatot, amelyet nálunk boldogabb sorsú országokban az állam vezetésének esze ágában sem lett volna eladni, nálunk a szocialisták ezt gátlástalanul megtették, gyakorlatilag elkótyavetyélték az energetikai ágazatot, azt vissza kell venni ismét magyar kézbe, és gondoskodni kell arról, hogy megszüntessük annak a pénzszivattyúnak a működését, amely az energetikát jellemezte.

Fontosnak tartom azonban azt is elmondani, nem elég visszavásárolni, nem elég állami kézbe venni az energetikát, rá is kell mutatni arra, hogy pontosan milyen megoldások szükségesek a jövőben, és mit kell ennek érdekében tenni.

Akkor, amikor megvalósult az E.ON-ügy, az az ügylet, amelyben különböző szakértői becslések szerint a visszavásárolt földgáztárolókért Magyarország adófizetői pénzekből 200-300 milliárd forinttal többet fizetett, mint amennyit ezek a tárolók valójában értek, mint amennyi ezeknek a piaci értéke, akkor gyakorlatilag nem történt egyéb, mint hogy adófizetői pénzekből kárpótolták a nagy német vállalatot annak érdekében, hogy csendben, európai uniós kötelezettségszegési eljárások garmadájának megindítása nélkül hajlandó legyen elhagyni Magyarországot. A rezsicsökkentés rejtett költségeihez ezek az adófizetői pénzek, ezek a kifizetések is hozzátartoztak.

(12.20)

Itt van a MET-ügy, egy olyan ügy, amikor fideszes vezető politikusokhoz, személy szerint a miniszterelnök úr ismerőseihez köthető cégek rendelkezési jogot kapnak egy szűk szállítókapacitású gázvezeték, a HAG-gázvezeték fölött arra, hogy Magyarországra földgázt hozzanak, és nem versenyeztetik meg a piaci szereplőket, hanem kiválasztanak egy olyan szűk baráti érdekcsoportot, amelyet versenyelőnyhöz juttatnak, és amely annyi pénzt keres a rezsicsökkentés nevű folyamaton ‑ 50 milliárd forintot tesz el egyetlen ilyen lépésen, 50 milliárd forintot, hölgyeim és uraim ‑, hogy ezzel az egyetlen ügylettel a top 10 adófizető közé kerülhet az adott vállalkozás. Tehát ha azt mondjuk, hogy a rezsicsökkentés jó üzlet a magyar családoknak, akkor látnunk kell azt is, hogy a rezsicsökkentés kompenzációja pont a magyar családok pénzéből valósul meg, különböző más adóbevételekből származó bevételeket fordít aztán rezsicsökkentésre a kormány, és fontos azt is látni, hogy a legtöbb pénzt nem a magyar családok keresték, hanem a kormányhoz közel álló szűk gazdasági érdekcsoportok.

Érdemes azt is megnézni, hogy a nagy energetikai adásvételek körében a MOL-részvények vásárlása mit jelentett. Azzal egyetértettünk, hogy nem lett volna szabad, különösen nem ilyen arányban eladni a MOL-részvényeket, mint ahogy a szocialista kormányok tették. Az azonban megint csak kétségtelen ‑ tessék megnézni a tőzsdei árak alakulását ‑, Magyarország óriási veszteséget szenvedett azon, hogy egy átmenetileg felértékelt papírt az aktuális piaci árfolyamán vásárolt meg a befektetőktől, holott erre más lehetősége is lett volna.

Fontosnak tartom azt is elmondani - szorgal­masan jegyzeteltem Balla György képviselő úr szavai alatt ‑, hogy az a szám, amit képviselő úr említett, az Állami Számvevőszék szerint nemes egyszerűséggel nem állja meg a helyét. Képviselő úr azt mondta, hogy 334 milliárdot spóroltak a magyar családok a rezsicsökkentésen, 170 ezer forint családonként a megtakarítás. Gazdaságpolitikus vagyok, természetesen az összes gazdasági törvény tartalmát ismerem, ismerem például az Állami Számvevőszék 2013-ról szóló beszámolóját is, mely szerint a háztartások lakásfenntartási és háztartási energiára fordított kiadásai 2013-ban folyó áron 3,8 százalékkal csökkentek. Ezek a számok, képviselőtársaim, köszönő viszonyban sincsenek azzal, mint amit előterjesztőként Balla György képviselő úr a Fidesz részéről megfogalmazott. 3,8 százalékos csökkenés volt, nem pedig 23-24 százalékos, mint amit a képviselőtársam említett. Ha pedig valaki vitatkozni szeretne velem, vagy ne adj’ isten, az Állami Számvevőszékkel tenné ezt meg, akkor emlékeztetni szeretnék arra, hogy az Állami Számvevőszéknek egy olyan elnöke van, aki ezt a javaslatot, pontosabban beszámolót aláírta és jegyezte, aki 2010-ben még fideszes országgyűlési képviselőként tett esküt az Országgyűlésen belül, tehát a kormánnyal szembeni negatív adattorzítással aligha lehet őt megvádolni.

No de érdemes megnézni azt, hogy kinek is volt az ötlete a rezsicsökkentés, ki mikor kezdte el szorgalmazni a rezsicsökkentés folyamatát a Magyar Országgyűlésen belül. Én ugyanis nemrég szembesítettem önöket azzal, a saját módosító javaslataim bemutatásával, hogy az éppen most zajló brókerbotrány, ami 300 milliárd forintos károkozásnál jár a jelenlegi állás szerint, ezekben egytől egyig megtettem a szükséges módosító javaslatokat az Országgyűlésnél írásban. No de idézem saját magamat 2010. szeptember 13-áról, amikor a rezsicsökkentés fideszes beharangozásának még se híre, se hamva nem volt az Országgyűlésben: „A bécsi gáztőzsdén a magyar áraknál 30-40 vagy akár 50 százalékkal is alacsonyabb áron lehet gázt vásárolni, és ezek az árak jelentősen fölötte vannak a környező országokban elérhető gázszintnek.” Hölgyeim és Uraim! 2010. szeptember 13-án már rámutattam arra, hogy a magyar emberek aránytalanul drágán kapják a földgázt. Sehol nem volt akkor még a fideszes rezsicsökkentés.

Egyúttal már akkor sürgettem, hogy egy átlátható, a nemzetközi adatokra épülő összehasonlító rendszert, egy olyan szabályozási rendszert állítsunk fel, amely alkalmassá teszi az országot arra, hogy ezt a rezsicsökkentést más országok áraira való hivatkozással eredményesen végre tudja hajtani. 2010 novemberében, két hónappal az előző felszólalás után ismét felróttam a kormánynak a túl magas gázárakat. Idézem szó szerint saját magamat: „30-40 százalékkal kerül többe a földgáz, mint például Ausztriában.” Ismét szorgalmaztam egy olyan földgázárakat vizsgáló monitoringrendszer felállítását, amely alkalmassá tenné az országot arra, hogy letörhesse ezeket a földgázárakat.

Szintén szorgalmaztam ‑ tekintettel arra, hogy a földgázárakat szabályozó árképlet kikerült az Országgyűlés ellenőrzése alól és miniszteri hatáskörbe került ‑, hogy legyen átlátható a szabályozás, ne önkényes szempontrendszer alapján valósuljon meg a földgázárak szabályozása, hanem előre lefektetett elvek mentén történjen meg mindez. Ugyanekkor szorgalmaztam új földgázvezetékek megépítését, földgázbeszerzési forrásaink diverzifikálását, mivel ha Magyarországra több irányból jön földgáz, több földgázforrásra támaszkodunk, akkor az egymással versengő földgázforrások jóvoltából a fogyasztókhoz is jóval olcsóbb földgáz juthat el. Nemcsak letörni kell az árakat, hanem gondoskodni is arról, hogy a földgázt jó áron szerezzük be. Ezeket a javaslatokat, amelyek a Fidesz későbbi rezsicsökkentésének alapját jelentették, és amelyek elhangzásakor a miniszterelnök úr nagyon szorgalmasan jegyzetelt, már 2010-ben megfogalmaztuk.

2011 júliusában emlékeztettem a kormányt, hogy megígérte, meg fogja védeni a magyar családokat a multinacionális vállalatok önkényétől. Ekkor sem volt még sehol a fideszes rezsicsökkentés, csak a Jobbik szorgalmazta az emberek megvédését a multiktól, és azt, hogy törjék le a magas földgáz- és áramárakat Magyarországon. Idézem szó szerint, mit mondtam: „Magyarországon fizetünk a legtöbbet Európában az elektromos áramért vásárlóerő-paritáson mérve, 25,66 euróba kerül 100 kilowattóra elektromos áram.” Hölgyeim és uraim, szembesítettük akkor a kormányt ‑ vajon miért nem került sor rezsicsökkentésre rögtön, amikor a szükséges lépések az általam megfogalmazottak alapján teljesen nyilvánvalóak voltak?

Ugyanígy a földgázárak tekintetében is szembesítettem a valósággal a kormányt azzal, hogy - idé­zem magamat ismét szó szerint – „Bulgária után Magyarországon a legmagasabb a földgáz ára, szintén vásárlóerő-paritáson mérve 26,92 euróba kerül”. Ezek voltak azok a tények, amelyekre alapozva ‑ s amit most is visszahallottunk Balla György képviselő úr vezérszónoki felszólalásából ‑ elkezdte a Fidesz a rezsicsökkentést. Gyakorlatilag arról van szó, hogy egy sokszor megfogalmazott jobbikos javaslatot zenésített meg Habony Árpád, és hangszerelte aztán ezt a későbbiek folyamán fideszes hangokra, némileg kilúgozva egyébként ezt a javaslatot.

De arra a cáfolhatatlan kormányzati stiklire is bizonyítékkal szolgáltam, hogy míg Európában a világpiaci árváltozások miatt mindössze 7,7 százalékkal nőhetett a földgáz ára, az Eurostat, az Európai Unió statisztikai hivatalának tájékoztatója szerint hazánkban 2010 második felében, a Fidesz kormányzása alatt 19,6 százalékkal nőttek az árak. Tehát mi is történt, hölgyeim és uraim? A második Orbán-kormány átvette a kormányrudat 2010-ben, és az Európai Unió statisztikai hivatala rögzíti a tényeket: miközben Európában az aktuális világpiaci árváltozásoknak megfelelően mindössze 7,7 százalékkal nőtt a földgáz ára, Magyarországon a Fidesz kormányzása alatt 19,6 százalékos árnövekedés következett be. Ezek a tényszerű, az Európai Unió statisztikai hivatalától származó adatok. És mi is történt itt?

(12.30)

A Fidesz a kormányzásának első felében, rögtön az első évben végrehajt egy jelentős mértékű áremelést, 19,6 százalék, szemben az európai 7,7 százalékkal, majd pedig ebből a mesterségesen a Fidesz-kormány által feltornázott összegből, amikor engedik emelni nagy arányban a földgáz árát, a későbbiek folyamán a rezsicsökkentésnek nevezett folyamattal visszavesz a kormány valamennyit. Tehát először megemelik az árakat, később csökkentik, és elmondják, hogy milyen jó dolog a rezsicsökkentés.

Hölgyeim és Uraim! Ezek a tények, ezek az adatok. Itt is elmondtuk azt, hogy miniszteri önkényre, miniszteri hatáskörre van bízva az árképlet kialakítása; az, hogy a cégek olyan árakat érvényesíthetnek Magyarországon, olyan költségeket számolhatnak el, amiket otthon, Nyugat-Európában meg sem próbálnak, mert nem teszi a törvényalkotó országgyűlés megengedhetővé ezt. Idézem saját magamat: „Nem vezetett piaci versenyhez, illetve ahhoz, hogy árrugalmasság legyen, fölfelé és lefelé egyaránt árrugalmatlan rendszer alakult ki a rossz szisztéma következtében.”

Mi is történt? A hatósági árak bevezetésével a Fidesz fixálta a földgázárak alakulását olyan szinten, amikor azok éppen magasak voltak. Amikor Nyugat-Európában elkezdett csökkenni a földgáz ára, szintén követve a világpiaci trendeket, Magyarországon magas maradt a földgázár, hiszen nem csökkenhetett, mert egy hatósági árképlettel, egy rosszul kialakított szabályozással olyan magasan fixálták ezeket az árakat, hogy nem tudott csökkenni. Maga a kormány gondoskodott erről. Fontos azt is látni, hogy ezzel a folyamattal párhuzamosan mi zajlott a magyar energetikában. Négy magyar erőmű szűnt meg 2012 folyamán, új kapacitások nem létesültek, az energetikai ágazaton belül a beruházási ráta történelmi mélypontra esett az elmúlt időszakban.

Ezek azok a lépések, amelyekre sokkal jobban oda kellett volna figyelni, sokkal hamarabb meghallani és megfogadni a Jobbik itt idézett szakmai javaslatait.

Köszönöm szépen.