Tukacs István (MSZP)

TUKACS ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azért kértem napirend után szót, mert megjelent egy olyan dokumentum, amelynek elfogadása után két hónappal a belső tartalma kétséges. „Az egészséges Magyarország 2014-2020” címet viselő kormányzati koncepció decemberben került vitára, és február elején már kihirdetésre került a Magyar Közlönyben. Erre szokták mondani, hogy sebbel-lobbal került elfogadásra. Gondolom, ennek oka egyébként az volt, hogy ez a dokumentum szükséges az uniós pénzek pályázásához az egészségügyi szférában. Ettől azonban még lehetett volna igényes munkát végezni és társadalmi vitát folytatni.

Szeretném felhívni a figyelmet ennek a koncepciónak a kétségbeejtő, groteszk és néhány helyen sajnos megmosolyogtató elemeire. Először is, egészen konkrétan arra, hogy egy szakmai koncepciótól szokatlan, hogy politikai értelemben próbálja teljesíteni. Ebben a koncepcióban azonban érdekes módon folyamatosan találhatóak politikai természetű utalások az előző kormányzati ciklusra; nem mondom meg, milyen alapállással, ki fogják találni képviselőtársaim. Akkor azonban, amikor két bekezdésen belül a koncepció arról beszél, hogy hatalmas rombolás volt az egészségügyben az „elmúlt nyolc évben”, majd a másik bekezdésben már arról beszél, hogy soha nem látott egészségügyi fejlesztések valósultak meg az előző uniós fejlesztési ciklusban, az ember mosolyog, hiszen az uniós fejlesztési ciklus 2007-től 2013-ig tartott. Ezért tehát azt dicsérni egyet jelent azzal, hogy kritikával nem kell illetni az előző kurzust.

Másfelől azonban számomra ebben a papírban az volt az érdekes, hogy mi nincs benne. Nem volt benne szó a hálapénzről, nem volt benne szó az orvos- és szakdolgozó-elvándorlásról, nem volt szó a kétségbeejtő körülmények között dolgozó gyógyítókról, és nem volt szó a hatalmas esélyegyenlőtlenségről az egészséghez való hozzájutásban. Az nekem már önmagában is gyanús, ha egy koncepcióban nagyjából kétharmadnyi rész foglalkozik helyzetelemzéssel és a fennmaradó egyharmad a tervekkel. De ez még nem lenne baj.

A tervek között azonban vannak kétségbeejtő dolgok. Erről szeretnék most beszélni. Első körben az, hogy szögesen ellentmond az egészségügyi kormányzat és az egészségügyi államtitkár mostani nyilatkozatainak. Ellentmond például abban, hogy át akarják szervezni a fekvőbeteg-, köznapibb nevén kórházi ellátást. Abban ahhoz ragaszkodnak, hogy megyei hatókörű ellátás legyen, és az ott élők kapjanak ellátást a kórházakban. A koncepció ellenben arról beszél, hogy a megyéknél nagyobb, a régióknál kisebb ellátási terület kell azért, mert ez tűnik szakmai értelemben kezelhetőnek. Ez az első ellentét.

A második ellentét. Mint mondtam, a koncepció nem beszél a hálapénzről, de államtitkár úr most bejelenti, hogy meg kellene próbálni egy olyan rendszert, amelyben valamelyes fizetésemelésért az orvosok vállalják a röghöz kötést, magyarul azt, hogy nem vándorolnak el külföldre. Ezzel csak egyetlen probléma van, hogy egy uniós dokumentumban nem rögzíteni ezt, gondolom, értik, milyen okok miatt, másfelől megpendíteni annak lehetőségét, hogy röghöz kötjük, marasztaljuk azokat, akiknek az Unióban szabad munkavállalási joguk van, nem egészen elegáns, sőt egyezik ennek a Közösségnek az alapelveivel. Mert ha Orbán Viktor azt mondja, hogy bizonyos emberek csak úgy arrébb mennek dolgozni egy gazdasági térségen belül, tehát nem kivándorlók, akkor az orvosok is arrébb mehetnek néhány országgal, merthogy ők sem azok.

A harmadik ilyen tétel: ez a dokumentum, és ez a legsúlyosabb, rögzít egy alapelvet, amit, ha ez a kormányzat be fog tartani, az bizony súlyos baj. Azt mondja, hogy a GDP változásával együtt nőhet az egészségügyre fordított összeg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Meg kell fogalmazzam, hogy az egészségügyben a pénz perdöntő. Aki azt mondja, hogy nem akar a GDP-ből nagyobb részesedést adni az egészségügynek, azt mondja ki, hogy az egészségügyet, a gyógyítást és az egészségben maradást ilyen keretek között akarja tartani. Akkor, amikor az államtitkár azt mondja, hogy 6 milliárdot ad a várólisták csökkentésére, azt vallja be, hogy az egész csak pénzkérdés. Mert ha van pénz, van gyógyulás; van várólista-rövidülés, van hozzájutás a gyógyításhoz.

Ezért tehát az, amikor ezt rögzíteni kívánják, az egészségügy leendő csődjét jelenti.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)