Demeter Márta (MSZP)

DEMETER MÁRTA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Már több felszólalásomban is hangsúlyoztam ‑ most megismétlem ‑, hogy nagyon fontosak azok a missziók, és fontosnak tartom a bennük való részvételt, amelyek a mai napon előttünk fekszenek, valamint az ezekkel kapcsolatos beszámolók. Mégis újra elmondanám, hogy mi hogyan látjuk az állomány és a Magyar Honvédség helyzetét, és milyen problémákat látunk, hiszen ez szervesen kapcsolódik ahhoz, hogy milyen feladatot lehet teljesíteni ezekben a missziókban, valamint szervesen kapcsolódik ahhoz, hogy ezek a kiváló teljesítmény okán bár javítják Magyarország megítélését, mégis látni kell, hogy az alapfeladatok ellátása, a tényleges képességek hogyan alakulnak. Képviselőtársam itt az 5. cikkelyt emlegette. Nos, nem egy kívülálló ország vagyunk, nem kívülről szemléljük ezt a dolgot, hanem a kollektív védelem mi magunk is vagyunk, és attól is függ a kollektív védelem hatékonysága, hogy Magyarország hadereje milyen állapotban van. A katonáink rendelkezhetnek kiváló képességekkel, hihetetlen elhivatottsággal ‑ ami így is van, és látszik is, hiszen nagyon sokan megmaradtak még a nehéz körülmények ellenére is a Magyar Honvédség állományában ‑, de ez mind-mind elvész, és megvan az esély arra, hogy ez a tudás, ez a tapasztalat, ez a hivatástudat elvész akkor, ha nincsenek meg azok az eszközök, amelyekkel ők dolgozni tudnak. A missziók egyébként terepet biztosítanak ahhoz, hogy legtöbbször modernebb felszereléssel tudnak ott szolgálatot teljesíteni.

Nagyon fontosnak tartom, hogy amikor ők hazatérnek a misszióból, akkor meglegyen a helyük a Magyar Honvédségben. Biztos vagyok benne, hogy megvan az a törekvés, hogy a visszatérő katonák a leginkább tudják hasznosítani a megszerzett tapasztalatokat, be tudják építeni a tevékenységükbe, hogy ez a tapasztalat lehetőleg ne elmúljon, hanem fenntartható legyen Magyarországon a működés közben is, és ne csak akkor, amikor az adott állomány tagja esetleg visszatér egy misszióba, ugyanis nagyon sokan vesznek többször is részt ezekben.

Mi biztosítaná azt, hogy meglegyenek a megfelelő technikai eszközök? Pénz, pénz, pénz. Ezt ismételgethetjük, és sokszor hallottuk is már. Sajnos tény, hogy több mint 250 milliárd forinttal csökkent a Magyar Honvédség költségvetése az elmúlt öt évben.

(11.00)

Egyébként lehet azt mondani, mert már többször hallottam kormánypárti képviselőktől, és ténykérdés, hogy egész Európában csökkentek a védelmi kiadások, és a megváltozott biztonságpolitikai környezet nem ideális állapotban érte Európát a védelmi kiadások és állapot tekintetében, de az is biztos, hogy nem mindegy, hogy egy ekkora forráselvonás, egy ilyen anyagi leépítés milyen állapotban ér egy haderőt. Európa nyugati országaiban, amennyiben költségcsökkentésről beszélünk, akkor ott valószínűleg nem a 30-40 éve már szolgálatban lévő és rendszerben lévő technikai eszközökről van szó. Akkor, amikor náluk esetlegesen nő az amortizáció, nem gyanítom, hogy a Magyarországon tavaly aktuális, hiszen ez a zárszámadásból derült ki, 28 százalék körüli értéken állna náluk az amortizáció. Tehát azzal érvelni, ha ez felmerülne, hogy egész Európa-szerte csökkentek a védelmi kiadások, azt gondolom, ennyiből nem lenne helyénvaló.

A másik dolog, ami kapcsolódik egyébként ehhez, a helikopter-beszerzés. Szeretném ezt még egyszer hangsúlyozni, hiszen nem szabad veszni hagyni ezt a képességet. Nemcsak azért, hogy ne legyen egy újabb képesség, amit veszni hagyunk vagy hagy a kormányzat, hanem azért sem, mert a szállító helikopterek rendkívül fontos feladatokat látnak el, civil feladatokat, katasztrófavédelmi feladatokat is ellátnak. Ez abszolút égető kérdés.

Miniszter úr többször említette ezt a 172 milliárd forintot. Azt gyanítom, valószínűsítem, ön sem várná, hogy ez egyben látszódjon a költségvetésben, akár általános tartalék, rendkívül tartalék vagy bármilyen címen, hiszen egy hatalmas nagy összeg. Tehát ez tény, hogy nem látszik, ez egy fiktív összeg. Csak az a probléma, hogy ennek még egy része sem látszik. Hiszen beszéltek arról, hogy kiírásra fog kerülni a helikoptertender, és a mai napig nem történt semmi. Másfél éve megy ezzel kapcsolatban a hitegetés. Természetesen ez már azt megelőzően is megoldandó feladat volt, és a kormány ezzel kapcsolatos tétlenségét, azt gondolom, semmi nem tudja indokolni.

Persze ennek a 172 milliárdnak még egy kis szelete sem látszik. Nyilván az, hogy mekkora összegnek kell rendelkezésre állnia, függhet attól, hogy milyen pénzügyi konstrukcióban vásárol Magyarország helikoptereket, de hogy egy részének már látszania kellene, ha ezt ténylegesen megvalósíthatónak gondolják, vagy tényleges politikai szándék, és jól felfogott, az emberek biztonságát szolgáló szándék lenne arra, hogy ezt megvalósítsák, az biztos.

Még egy pillanatra visszatérve a költségvetéshez: említettem azt, hogy 2015-ben még a ’14. évihez képest is az előre tervezett GDP arányában meghatározott védelmikiadás-mérték csökkenést mutat. Ténykérdés, hogy számszakilag, ahogy azt miniszter úr már többször megtette, minimális emelkedés egyébként kimutatható. Csak az nem mindegy véleményem szerint, hogy mi okozza ezt az emelkedést. Hiszen az alapfeladatok ellátására az idei évben mindössze 1,5 milliárd forint pluszforrás áll rendelkezésre a tavalyihoz képest. (Hende Csaba: Most csökkenésről beszélünk vagy növekedésről?) Miniszter Úr! Ossza el ezt az összeget, hogy ez mennyiben segíti az alapfeladatok ellátását! Az állami rendezvényszervezés átkerült a Honvédelmi Minisztériumhoz, és ezzel jár 760 millió forint pluszforrás, amit természetesen ennek a feladatnak az ellátását szolgálja. Tehát megint csak nem a honvédség működésére, képességnövekedésére megy ez az összeg.

És hát természetes, hiszen megszoktuk a kormányzati kommunikációt már, hogy az az összeg, ami egyébként a Miniszterelnökségnél egyéb kifizetések címen el van különítve, egyben a rendvédelmi és honvédelmi szakma illetményemelése, a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak béremelése, összességében erre 44 milliárd forint van megjelölve. Úgy gondolom, a honvédség 11-12 milliárd forint körüli összegre számíthat talán ebből. Mi egyébként sérelmeztük a költségvetésnél, hogy ez nem szerepel külön soron, csupán „egyéb kifizetések” címen, és csupán a törvény indokolásában van benne ez a 44 milliárd, hiszen így, ilyenformán garanciát nem látunk a kifizetésre.

De én nagyon bízom benne, hiszen az látszik, hogy most már a kormány is észreveszi azt, hogy milyen nehéz helyzetben van a Magyar Honvédség állománya. Ahogy hallgattam önöket, azt kell mondjam, itt a missziókkal kapcsolatban nagyon sok mindennel egyet kell értsek. Azzal mindenképp, hogy kiváló teljesítményt nyújt az állomány, és ezt itthon igenis értékelni kell. Olyan életutat kell számukra biztosítani, úgy tudom egyébként, hogy ez kidolgozás alatt van, hiszen miniszter úr már többször említette, hogy a béremeléssel egy új életpálya is bevezetésre kerül; tehát olyan életútra van szükség, amely megbecsüli ezt a fajta szolgálatot.

Látjuk azt is, hogy akár az afganisztáni missziónál nagyon jó teljesítmény van, nagy elismertsége van Magyarországnak a réskitöltő képességek terén. Ez egy nagyon jó dolog, de azt gondolom, nem szabad erre alapozni. Mindenféleképpen a tényleges fő képességeket nem szabad elhanyagolni, azokat, amelyek az alapfeladatok ellátásához, a Magyarországon élők biztonságának közvetlen garantálásához szükségesek. Azt gondolom, mindenképpen dicséretes az, hogy sokoldalúak a magyar katonák, és nagyon sok helyzetet meg tudnak oldani. Sajnos a nehéz helyzet is rákényszeríti őket erre, hiszen lehetett hallani ilyen elbeszéléseket, hogy a sajnálatos itthoni nehéz munkakörülmények is arra sarkallják őket, a természetesen meglévő kreativitásukon felül, hogy a létező összes problémás és megoldandó helyzetet nagyon kreatívan meg tudják oldani, úgyhogy mindenféleképpen elismerés jár nekik ezért. A rendőri állományt megint csak szeretném kiemelni a missziókkal kapcsolatban.

Azt szeretnénk látni, hogy a kormány ténylegesen komolyan veszi most már a honvédelem kérdését, hiszen az elmúlt öt év, az a fajta amortizáció, ami bekövetkezett ennek a több száz milliárdos nagyságrendnek az elvonásával, évtizedekre határozhatja meg a Magyar Honvédség működésének, fejlesztésének lehetőségeit. Ezt miniszter úr egyébként nagyon jól tudja. Látom, hogy helyesel erre. (Hende Csaba a fejét rázza: Nem.) Nekem úgy tűnt, reméltem, hogy jól látom. (Hende Csaba: Óh, nem.) Tehát a béremelés mindenféleképpen pozitív dolog, az valósuljon is meg.

A helikoptertender kiírása pedig most már tényleg nem tűr halasztást. Reméljük, hogy nem egy olyan beszerzést látunk, mint tavaly tavasszal, hogy sikerül három szovjet gépet nagyjából a semmiből megvásárolni, érdekes körülmények között, a nyilvánosság teljes kizárásával, úgy, hogy egyébként pont előtte bizonyította be az orosz cég, hogy nem tartja be a szállítási határidőket. Tehát kérdéses, hogy a szervizelés hogyan lesz megoldva. Nem tudom, a kormány miben gondolkodik a helikoptertendert illetően, de az egészen biztos, hogy égető a feladat, és meg kell oldani. Hiszen nagyon jó dolog a béremelés, de az is tény, hogy ha emellett nem lesz az állománynak mivel repülni, akkor a béremelés sem lesz elegendő ahhoz, hogy hosszú távon benntartsa őket a Magyar Honvédség állományában. Hozzáteszem azt, hogy ezek a katonai eszközök ténylegesen nemcsak elsősorban katonai célra, hanem civil feladatokra, katasztrófahelyzetek elhárítására is mindenféleképpen szükségesek. Köszönöm szépen.

(11.10)