Hegedűs Lorántné (Jobbik)

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A nemzeti vagyontörvény melléklete nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű vagyonba tartozó vagyonelemek között említi Budapesten az V. kerületi Kossuth téren, azaz a 24 893. helyrajzi számú ingatlanon álló szobrok egyikeként a Forradalom lángja emlékművet. Ha bárki idelátogat a nemzet főterére, meglepetve kell hogy tapasztalja ugyanakkor, hogy híre-pora sincs a fent nevezett emlékműnek, annak ellenére, hogy törvényi előírás szerint ott lenne a helye; mondhatnánk: elfújta a szél.

Erre az anomáliára hívtam volna fel a figyelmet egy írásbeli kérdésemben, azaz, hogy hiányzik egy nemzeti vagyonelem és ezzel együtt az ’56-os forradalom és szabadságharc emlékének méltó és nem utolsósorban térszínen történő megörökítése, megjelenítése. Sajnos, ezen kérésemet, kérdésemet Kövér László házelnök úr azzal utasította vissza, hogy ezen nemzeti vagyonelem kapcsán ‑ figyelem! ‑ egyetlen magyar miniszter sem illetékes most. Majd egy további levelében felhívta a figyelmemet a következőkre.

1. pont: a 61/2011. OGY-határozat szerint, idézem: „Az 1956-os tragikus sortűz áldozatai emlékének megörökítése és a téren jelenleg álló képzőművészeti alkotások méltó elhelyezése mellett visszaállítható a tér képzőművészeti arculatának 1944 előtti állapota.” Felhívom a figyelmét a tisztelt Háznak és a házelnök úrnak, hogy egy országgyűlési határozat sem írhat felül egyetlen hatályos törvényt sem, de maga az idézett szöveg sem arról szól, hogy a Forradalom lángját el kellene tüntetni.

(16.00)

2. pont: szól a levél továbbiakban arról is, hogy az ’56-os forradalomnak milyen látható emlékei vannak jelenleg a felújított téren. Utal rá, hogy egy föld alatti közműalagútban kiállítás nyílt a témáról. Meggyőződésem, hogy a forradalom emlékét föld alá kényszeríteni, sőt ‑ tekintettel arra, hogy a kiállítás most sem látogatható, jelenleg is zárva van ‑ még a lakatot is rátenni, a legsötétebb kommunista tempót idézi. Ez ellen csak tiltakozni lehet.

A 3. pont szerint egy további emlékről is említést tesz a levél, mégpedig arról, hogy a véres csütörtök, 1956. október 25. áldozatairól is szól - idé­zem ‑ egy hatásos, de megfelelően diszkrét emlékjel, ami a víztükör homlokfalába vésett idézet. Jelzem, olyannyira diszkrét ezen emlékjel, hogy Kövér László sem tudta pontosan felidézni a levél szerint, hogy mi is van valójában odavésve. Ugyanakkor az az esemény, amelyet úgymond diszkréten kíván megörökíteni a felirat, minden volt, csak éppen diszkrét nem. Több száz áldozat emlékét méltón, egyértelműen szabad és kell megörökíteni azért, hogy örök tanulságul szolgáljon a jövő nemzedékek számára: nincs kegyetlenebb gyilkos a kommunista ávósnál.

És végül: válaszoljunk arra a kérdésre, hogy szükség van-e az 1956-os forradalom emlékének megjelenítésére egy örökláng vagy egy örökmécses formájában a nemzet főterén. Meggyőződésem, hogy igen. És nemcsak a törvényi előírás betartatása érdekében, de saját nemzeti büszkeségünk, elkötelezettségünk bizonyítása érdekében, a jövő generációi számára történő hitvallásképpen. Így most, újólag, hiszen ezt már korábban megtettem egy országgyűlési határozat keretében, kezdeményezni szeretném, hogy állítsuk vissza, illetve az Országgyűlés Hivatala állíttassa vissza a Forradalom lángját, vagy ‑ ha már az megsemmisült valamilyen úton-módon ‑ készüljön egy új, méltó emléke az 1956-os forradalomnak a nemzet főterén. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)