Farkas Sándor (Fidesz)

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az a megállapodástervezet vagy elképzelés, amiről ma itt vitatkoztunk és beszéltünk és érveket és ellenérveket vetettünk föl, annak van ‑ és ma is itt szinte minden felszólaló szájából elhangzott ‑ egy nagyon fontos kérdésköre, ez pedig nem más, mint a mezőgazdaság kérdésköre, amely úgy gondolom, hogy talán a legjobban érintheti a magyar gazdaságot, a magyar vidéket, a Magyar­országon élő embereket. Így ezen belül is nagyon fontos az, hogy az élelmiszer-biztonság, az állat- és a növény-egészségügyi szabályok témaköre hogyan kerül majd jóváhagyásra, milyen érvek és milyen ellenérvek alapján kerül megvitatásra és majd később elfogadásra.

Engedjenek meg néhány gondolatot arról, hogy azért mik is foglalkoztatják a közembert, akik esetleg ha nem is teljes információval bírnak, de mégis érdeklik ezt a mai társadalmat ennek a tárgyalásnak az eredményei. A szabadkereskedelmi megállapodás haszna nem csak a vámok leépítésében rejlik, a különböző szabályozási rendszerek összhangba hozása nagy gazdaságélénkítő szereppel bír, és ebbe a körbe tartoznak az említett szabályozó rendszerek is. Annak ellenére, hogy a megállapodás globális gazdasági előnyt jelenthet a transzatlanti régiónak, civil körökben ‑ leginkább külföldön ‑ nagy ellenállás mutatkozik a szabadkereskedelmi egyezménnyel szemben. Ezekben a negatív véleményekben sokszor éppen az élelmiszer-biztonság, az állat- és növény­egészségügy területével kapcsolatban fogal­mazódnak meg kérdések.

A közvélemény érdeklődéssel és tájékozottsággal figyeli a fejleményeket, és a speciális részletsza­bályokat tűzik a tiltakozásuk, illetve a felvetésük élére. Így engedjenek meg néhány példát. Például az Egyesült Államokban a baromfi-feldolgozók a frissen vágott csirkét klóros oldatban fertőtlenítik, ez az eljárás viszont tiltott az Európai Unióban, az így kezelt csirkéket Európában nem lehet forgalomba hozni. A tiltakozó civilek attól tartanak, hogy ez a szabályozás változni fog, és ahelyett, hogy a baromfitelepek állatjóléti és állat-egészségügyi felté­teleinek fejlesztésével igyekeznénk javítani a csirkehús minőségét és csökkenteni az állatokon elszaporodó kórokozók mennyiségét, újabb vegyszeres élelmiszer-ipari eljárások fognak esetleg megjelenni. A tiltakozások Németországban olyan mértéket öltöttek már, hogy független szervezetek kezdték el vizsgálni a klórral fertőtlenített csirke élettani hatásait és a nem fertőtlenített csirkén lévő, egész­ség­re veszélyes baktériumok átlagos mennyiségét. Ez egy apró kis dolog, de nagyon fontos kérdéskör.

A másik talán hasonlóan az. A növekedési hormonnal kezelt állatokból származó hústermékek forgalmazása, amely az EU-ban a klóros fertőt­lenítéshez hasonlóan tilos, az USA-ban azonban engedélyezett. Ebben az esetben is az ad okot a félelmünkre, hogy a szabadkereskedelmi megálla­podás áldozatául eshet a szigorúbb európai norma. Meg lehet említeni harmadik pontként akár a Ractopamin nevű növekedésgyorsító szert is, amely Európában nem alkalmazható, az USA-ban és Ázsiában viszont igen. Ez az a szer, amely más hasonló vegyületekhez képest ugyan kevésbé, de bizonyíthatóan veszélyes az emberi szervezetre, eddig nem kerül­hetett Európába nevelt állatban sem egyáltalán.

A GMO-témában már teljesen egységes a hazai álláspontunk, és úgy gondolom, hogy ezt továbbra is nagyon szigorúan be kell tartanunk, és a tárgyalások során ehhez ragaszkodnunk kell. Itt meg lehet említeni még a termékmegjelölési szabályokat, hogy a termesztés tiltásának lehetősége továbbra is megmaradjon, és a szabályozás fejleszthető legyen.

De nem kell azt hinnünk, hogy az európai szabályok minden tekintetben szigorúbbak az ameri­kai­aknál. Az USA-ban például jelen állás szerint nem kerülhetnének forgalomba nyers tejből készített sajtok vagy a Kinder-tojás sem. A gazdasági szabá­lyozásban ‑ azt gondoljuk, és én személyesen is gondolom ‑ a vámok leépítése egy nagyon komoly gazdasági nehézséget, és majdnem mondhatnám, hogy kilátástalan helyzetet teremtene az agrári­umban élőknek. Éppen ezért fontosnak tartjuk azt, hogy e megállapodás kidolgozásának dokumen­tu­mai­ban -miután valószínűleg üzleti érdekek is szóba kerülnek ‑ minél inkább a gazdasági szabályozás, az ésszerűség és az okszerűség szerepeljen.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérem azt a tisztelt képviselőtársaimtól, hogy amikor majd ennek a törvénynek nemcsak az elő­készítése, hanem a konkrét írásos anyaga ide fog elébünk kerülni, akkor tudunk ebben igazán rész­letesen döntést hozni, akkor tudunk igazán ebben a kérdésben állást foglalni; addig csak feltételezéseink vannak, de bízom a kormány tárgyalóképességében és okszerű és a magyar agrárium ügyében való elköte­lezettségében, hogy a tárgyalásaikon ezt maximá­lisan figyelembe fogják venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)