Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! „Egyenesen, szilárdan áll, / Fénylő szemmel fölfelé néz, / Önzetlenül ég, melegít, / A sötétnek nincs itt helye, / Hiszen, mint az igaz ember, / Ő is fényre van teremtve. / Olykor küzd az áramlattal, / És titokban sír talán, / Aztán ismét biztat, hitre serkent, / Szinte megnő lángja, / Hogy rohamosan csökken, fogy, / Sőt csonkig ég, nem is bánja. / Küldetését befejezte: / Ő eltűnt, s csak azért égett, / Hogy a kereső szívébe / Fényt vigyen és melegséget.”

Az egész szombati napot együtt töltöttük, Miskolcon voltunk közös busszal kampánynyitó rendezvényünkön. Akkor még senki nem gondolta volna, hogy a vasárnapi hajnal már nem talál közöttünk. Ugyan végig ott voltam melletted, mégsem fogtam fel, hogy mi történik, nem értettem, hogyan lehet az, hogy akivel néhány perce még beszéltem, annak életéért most a mentők küzdenek.

Pedig nagy terveid voltak. Bizakodó voltál. A hozzád méltó szervezettséggel, felkészülten vártad a hétfőn induló ajánlásgyűjtést. De a halál azon az egy évvel ezelőtti napon, egy tragikus és váratlan pillanatban 47 évesen elragadott családodtól, barátaidtól, a nemzeti oldaltól, tőlünk.

(22.20)

Elvesztettük a szerető fiút, testvért, odaadó apát, barátot, lelkes ETO-szurkolót, de a Jobbik is nagyon sokat vesztett veled. Nemcsak azért, mert országgyűlési képviselőjelöltünk, megyei közgyűlési és mosonmagyaróvári képviselőnk voltál, hanem azért is, mert örök optimizmussal, soha meg nem szűnő küzdeni akarással dolgoztál közös céljainkért.

Az évek alatt sokat harcoltunk vállt vállnak vetve. Emlékszem, amikor 18 éves lettem, hozzád rohantam elsőként büszkén megmutatni MIÉP-igazolványomat, majd a megyei Jobbik építésébe is együtt fogtunk bele. Az általad üzemeltetett borozó, a Rivalda nem csupán egy mosonmagyaróvári vendéglátóhely volt a sok közül, ha kellett, kampányközpont, ha úgy volt, nyomdaként is működött. És persze egy-egy esti sör mellett a napközben felszedett tüskék, ellentétek oldására is alkalmas hely volt. Aktív közéleti szerepvállalásod, minden körülmények között vállalt világnézeted nyomot hagyott környezetedben. Sokunknak a mai napig viszonyítási alap, sokszor vitás helyzetben a döntést az alapján hozzuk meg, hogy vajon te miként érvelnél.

Lehetett bármilyen nehéz időszak az életben, nincs olyan fénykép, nincs olyan emlékkép rólad a fejünkben, ahol ne széles mosollyal látnánk. Ez az a kép, ami így bennünk él, és az egész város is így emlékszik rólad. Mindenkinek tisztelettudóan előre köszöntél, mindenkihez volt egy jó szavad, sokan vagyunk, akik számíthattunk rád. A munkán túl örök emlék marad a zánkai pihenés, a karaokés esték, a dunai hajózás vagy a bukaresti lelátón való helytállás.

És hogy hogyan telt el ez az egy év nélküled? Nem részletezem, hiszen pontosan tudom, hogy te onnan fentről ezt követed. Látod, ahogy családod, barátaid és mindenki, aki közel állt hozzád, naponta érezzük hiányodat. Azt is látod, ahogy fiatalon hátramaradt gyermekeid minden nehézség ellenére haladnak életútjukon, ami nem lenne lehetséges a tőled örökölt és tanult tartás és hazaszeretet nélkül. Látod azt is, hogy még néhány napja a te számodat kerestem telefonom névjegyzékében, mert veled akartam elsőként megosztani az aznap történteket. Úgy, ahogy tettük ezt annyi éven át.

Kedves Tamás! Pihenj nyugodtan, a zászlót mi együtt tartottuk veled, és tartjuk, nem hagyjuk a porba hullani, visszük tovább. Visszük, míg el nem érjük a közös céljainkat, amíg talpra nem állítjuk ezt a nemzetet. Ezért a célért vállaltál te is annyi áldozatot, ígérem, nem volt hiába. És ha ezt elértük, tudom, hogy a tőled megszokott széles mosollyal, elégedett hangon fogod odafent elmesélni, hogy az élhető, büszke, független Magyarország megteremtésében neked is komoly szereped volt. Isten nyugosztaljon!

Elnök úr, köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)