Dr. Répássy Róbert (Fidesz)

DR. RÉPÁSSY RÓBERT igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Gúr képviselő úrnak mondom, hogy részt vettem a vitában, és ha jól emlékszem, kétszer felszólaltam. Tehát való igaz, hogy nem tudok vagy nem akarok mindenre válaszolni, most is igyekeztem összeírni, hogy mely lényeges kérdéseket szeretném tisztázni. Természetesen nem biztos, hogy mindegyik, az ön által említett 13 kérdést érinteni tudom, de lesz még rá módunk, hogy erről eszmét cseréljünk.

A vita során többször felmerült a bejelentési kötelezettség tartalma, milyen bűncselekmények esetén kell bejelentést tenni. Nyilvánvaló, hogy gondatlan bűncselekményekre nem vonatkozik. Tehát csak szándékos bűncselekmények esetén, igaz, hogy vétségi alakzatban is, de szándékos bűncselekményekre vonatkozik ez a bejelentési kötelezettség, ami szerintünk már eddig is levezethető volt egyébként a közszolgálati jogállásból, hogy ilyen kötelezettsége van a munkáltató irányába a közszolgának. Más kérdés, hogy nem volt ennek szankciója.

A jogorvoslati jog biztosította felfüggesztéssel szemben lehet bírósághoz fordulni, a felfüggesztés az egy tévedés volt, amit Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr kifejtett; természetesen bírósághoz lehet fordulni. Mint ahogy egyébként minden munkaügyi vitában lehet bírósághoz fordulni, nyilván a munkáltatónak egy ilyen alapvető intézkedésével szemben lehet bírósághoz fordulni.

A felfüggesztés egyébként a közszolgálatban például Németországban vagy Ausztriában általános gyakorlat, tehát ha valakivel szemben büntetőeljárás indul, akkor ebben a két országban elég szigorú szabályok alapján felfüggesztik a hivatalából a közszolgát. Megjegyzem, hogy a rendőr vagy a katona esetén ma is Magyarországon is ez a szabály, tehát a felfüggesztés bekövetkezik.

A kirendelés most is van, csak a minisztériumok között van kirendelés. A javaslat szerint most már a kormányhivatalok között is lenne kirendelés.

(22.10)

De a kirendelés létezett eddig is az államigazgatásban, és például, amikor a minisztériumok egy területi szervéből rendeltek ki egy másik helyre, akkor tulajdonképpen ugyanez történt, mert két minisztérium között volt kirendelés. Na most, ezt tesszük tisztába azzal, hogy a kormányhivatalok között is lehet kirendelés.

A szakhatósági integráció teszi szükségessé a hat hónapos kirendelést. A szakhatóságok ugyanis kormányhivatalokba olvadnak, vagy legalábbis újabb szakhatóságok olvadnak be a kormányhivatalokba, és előfordulhat, hogy a kormányhivatal és a szakhatóság székhelye nem ugyanazon a településen van. Most is előfordul ilyen eset.

A méltatlanságot jelenleg is megállapíthatja a munkáltató. A módosítás tartalmazza, hogy önmagában a büntetőeljárás ténye nem alapozza meg a méltatlanságot. Tehát ez egy nagyon fontos szabály, hogy attól, hogy büntetőeljárás van valaki ellen, és ezt bejelentette a munkáltatójának, ettől még a méltatlanságra nem hivatkozhat a munkáltató, ez alapján gyakorlatilag nem bocsáthatják el vagy nem menthetik föl a köztisztviselőt.

Bárándy képviselő úrnak jelzem, hogy az a példa egyáltalán nem volt jó, az ügyvédekre vonatkozó példája, mert az ügyvédekre nem terjed ki a törvény (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!), tehát a személyi hatálya a törvénynek nem terjed ki. Azt hallottam, hogy szégyen, hogy az ügyvédekre nem terjed ki. (Derültség a Jobbik soraiban.) Az a helyzet, hogy az ügyvédekre az ügyvédi törvény terjed ki, ami szigorú felfüggesztési szabályt ír elő egyébként, tehát ugyanúgy az ügyvédet is fel kell függeszteni az ügyvédi hivatásának gyakorlásából. Nem emlékszem pontosan a szabályra, de ha jól emlékszem, akkor a szándékos bűncselekmény miatti vádemelés esetén fel kell függeszteni az ügyvédet is. (Dr. Bárándy Gergely: Általános Be.-szabály.)

A Be.-módosításra az úgynevezett szignalizáció miatt van szükség, tehát azért, hogy az ügyészség a munkáltatónak jelezze, hogyha büntetőeljárás van folyamatban. Egyébként ennek az a feltétele, hogy előtte a nyomozó hatóság megállapítja, hogy olyan munkakörben van-e vagy olyan jogviszonyban van-e a terhelt, amely jogviszonyban a munkáltatónak van kötelezettsége a büntetőeljárás megindítása esetén.

Itt többször felmerült a képviselők díjazása. Itt valami alapvető félreértés van, mert a képviselők díjazására az országgyűlési törvény világos szabályokat tartalmaz. Vannak összeférhetetlen tisztségek és összeférhetetlen tevékenységek, sőt azt kell mondjam, hogy most már minden összeférhetetlen, mert azt mondja az országgyűlési törvény, hogy más keresőfoglalkozást nem folytathat a képviselő; és vannak összeférhető tevékenységek. De erre tartalmaz egy olyan szabályt az országgyűlési törvény, hogy ebben az esetben a tiszteletdíj 70 százalékkal csökken, ha jól emlékszem, tehát magyarul, a képviselői tiszteletdíj 30 százalékát kaphatja csak az a képviselő, aki egyébként más, a képviselői tisztségével összeférhető tevékenységet végez, tehát például kormánybiztosnak nevezik ki. Tehát egy jelentős tiszteletdíj-csökkenés van a képviselők esetén. Úgyhogy nem egészen értem ezt a kritikát, az országgyűlési törvény ezt világosan meghatározza.

Az államtitkárokra is ugyanez vonatkozik. A nem képviselő államtitkárokra nincs ilyen szabály, ebben igaza van Gúr képviselő úrnak, de az az állítás, hogy itt a politikusoknak valamifajta álláshalmozást akarnak adni, legalábbis ez az országgyűlési képviselő politikusokra nem vonatkozik, ez biztos, hogy így nem lehet különösebben az ő tiszteletdíjukat megemelni.

Még a közjogi tisztségviselői igazolvánnyal kapcsolatban: a módosítás azért szükséges, mert törvény létrehozhat olyan tisztséget, és törvény létre is hozott olyan tisztséget, akik a mi szóhasználatunkkal élve közjogi tisztségviselőnek minősülnek, de egyébként nem az Országgyűlés elnöke állít ki nekik igazolványt. Van ilyen, most, megmondom őszintén, nem készültem példákkal, de az biztos, hogy ez a törvény csak azt mondja ki, hogy ha létezik ilyen törvény, és nincsen neki igazolványa, akkor ezt a törvényt kell alkalmazni. Tehát például az Országgyűlés elnöke láthatja el igazolvánnyal. (Dr. Bárándy Gergely: De hol merült fel ez problémaként?) Elnézést kérek, nem emlékszem arra, hogy pontosan melyik törvényben; elképzelhető, hogy például a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke vagy valamilyen más olyan hivatal, amely független szerv, nem látja el az Országgyűlés igazolvánnyal, de mégis ahhoz fűződik némi közérdek, hogy igazolhassa magát, például azért, hogy az Országgyűlés épületébe gyakorolhassa a belépési jogát, vagy részt vegyen az Országgyűlésen. (Gúr Nándor: Ez alapján bárki.) Hát, bárki, akiről a törvény így rendelkezik. Tehát ha úgy gondolja, hogy a bármely tisztviselő az azt jelenti, hogy bárki, akiről egy törvény rendelkezik, akkor ebben igaza van. Ha egy törvény úgy rendelkezik, hogy ellátható ilyen igazolvánnyal, akkor el lehet látni. Megjegyzem, hogy ez az igazolvány semmilyen jogosítványt vagy semmilyen jogot nem ad, hanem pusztán csak a tisztviselőnek a kinevezését, a tisztviselő személyét igazolja. (Dr. Bárándy Gergely: Hol merült fel probléma, ami miatt kell a módosítás?) Még egyszer mondom, meg fogom nézni. Volt egy taxatív felsorolás az eredeti törvényben, és kiderült, hogy kimaradtak belőle tisztviselők, akik már most is szerepelnek a törvényekben, de nincs benne ebben a taxatív felsorolásban. Mert eddig az volt a szempont, hogy vagy az alaptörvény, vagy az országgyűlési törvény nevesítse azt, hogy kik ezek a tisztviselők. De ez nem a teljes kör, akit egyébként igazolvánnyal kellene ellátni, mert van olyan, aki sem az Alaptörvényben, sem az országgyűlési törvényben nem szerepel, hanem a saját rá vonatkozó jogállási törvényében szerepel. De tényleg, elnézést, képviselő urak, meg fogom nézni ezt, hogy milyen tisztségviselőkről van szó, erről bármikor tudom önöket tájékoztatni.

Tisztelt Ház! Én ezeket tartottam a leglényegesebb kérdéseknek. Én természetesen azt elfogadom, hogy a törvényjavaslattal kapcsolatban vannak fenntartásaik, azt azonban, kérem, fontolják meg, hogy összességében támogatható-e a törvényjavaslat, hiszen az elsősorban a közszolgálat iránti közbizalom erősítését szolgálja. Ezek a szabályok, ahogy mondtam, tehát például a bejelentési kötelezettség eddig is levezethető volt a szolgálati jogviszonyok tartalmából, de ezeknek nem volt eddig megfelelően szabályozott és szankcionált formája. Ezt tenné meg ez a törvény, hogy előírja ezeket a szabályokat. És így akkor a jövőben a munkáltató maga dönti el, hogy például, aki ellen büntetőeljárás indul, azt abban a munkakörben akarja foglalkoztatni vagy egy másik munkakörben, mert a munkáltató eldöntheti, hogy akkor áthelyezi egy olyan munkakörbe, ahol, mondjuk, nem merül fel vele szemben, hogy például garázdaság miatt büntetőeljárás van ellene. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy bocsánatos bűn lehetne a garázdaság, de nem mindegy, hogy milyen közszolgálati jogviszonyban merül ez fel; vannak olyan köztisztviselők, akikkel szemben a feddhetetlenség miatt még a garázdaság se merüljön fel. Ezért érthető, hogy a munkáltató tudomást akar erről szerezni, és érthető, hogy át akarja helyezni esetleg más munkakörbe.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot. A törvényjavaslat céljait, úgy érzem, alapvetően nem vonták kétségbe, a céljaival egyetértenek, kérem, hogy ez a törvényjavaslat további sorsánál is befolyásolja az önök döntését.

Köszönöm szépen.