Dr. Bárándy Gergely (MSZP)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék majd néhány konkrét kérdést föltenni államtitkár úrnak, és kérem, hogy térjen ki majd a válaszában, a zárszavában erre, vagy pedig még jobb lenne, ha a vita menetében, és akkor még reagálni is tudnánk arra, amit államtitkár úr válaszol.

Azonban előtte még egy szempontot szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. A jogszabálynak az a címe, hogy egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról. Azt még csak-csak megértem, hogy hogy jön ide az a büntető eljárásjogi rendelkezést módosító szabály, amely kifejezetten rájuk vonatkozik. De azt szeretném megkérdezni ‑ ha rosszul értem, hogy ez általános szabály, akkor javítson ki, államtitkár úr ‑, hogy hogy jönnek ide olyan büntető eljárásjogi rendelkezéseket módosító szabályok, amelyek általános érvényűek és nem kötődnek közvetlenül a közalkalmazottakhoz és a köztisztviselőkhöz. Kérdezem ezt azért, mert itt vagyunk a parlament 2015-ös tavaszi ülésszakának az első napján, ehhez képest az őszi ülésszak egyik utolsó törvényével kapcsolatban az önök által megválasztott köztársasági elnök, aki egyébként az önök párttársa volt, és egyébként korábban ennek az Országgyűlésnek az elnöke volt, a következőket mondta, szeretném idézni, az Országgyűlésnek írta ezt a levelet: „A másik tanulság pedig az, hogy 25 év után elérkezett az idő arra, hogy belássuk, az Országgyűlésnek végre szakítania kellene a salátatörvény-alkotás rossz gyakorlatával.” Itt az idézet vége.

Tisztelt, államtitkár úr, mi ez, ha nem saláta? Igaz, kicsi saláta, nem nagy, de attól még az. Ha önök jogállási törvényeket módosítanak, akkor hogy jön ebbe bele általános büntetőeljárás-jogi szabályt módosító rendelkezés? És ha már itt tartunk, akkor szeretném azt is megkérdezni, hogy vajon ezeket a rendelkezéseket egyeztették-e bárkivel. Egyeztették-e a szakmai képviseletekkel? Mert ez a kormánynak kötelessége. Kötelező lett volna, mondjuk, egy Be.-módosítást egyeztetni a bírósággal, az ügyészséggel és az ügyvédi karral. Megtörtént? Mert erről sem hallottunk semmit, és az előterjesztésből sem derül ki. És ezek nemcsak formai problémák, hanem tartalmi problémák, ugyanis talán akkor ilyen megfogalmazással a kormány nem élt volna.

És itt térek rá az egyik konkrét kérdésemre. Fölvetettem már a vezérszónoki fölszólalásomban, csak választ nem kaptam rá. Államtitkár úr, mit kell azon érteni, hogy a bizonyítási eljárás kiterjedhet a bűnözés megelőzésére? Ugyanis azon kívül, hogy azt az önök által állandóan hangoztatott érvet, mely szerint a szinte egyetlen és legmagasabb rendű cél a büntetőeljárásban, hogy azokat gyorsítani lehessen; na, ez biztos nem fogja gyorsítani, mert ha a büntetőeljáráson, a konkrét büntetőeljáráson kívül másra is kiterjedhet majd a bizonyítás, az biztos, hogy nem gyorsít, csak lassít.

A másik pedig, tudja, államtitkár úr, ezek azok a rendelkezések, amelyek igazán parttalanná tudják tenni az eljárásjogi rendelkezéseket. Mert, hogy mi minősül a bűnözés megelőzésére szánt bizonyításnak, lássuk be, ez egy szubjektív döntés. Mert ha mondjuk ‑ maradjunk akkor téma szerint ennél a tartalomnál ‑, korrupciós bűncselekményekben nyo­moznak, akkor ebbe a megfogalmazásba az is belefér, hogy olyan bizonyítást folytassanak le, ami mondjuk, a testi sértéssel kapcsolatos bűncselekményeket vagy a közlekedési bűncselekményeket megelőzi egy büntetőeljárás keretében. Nincs még csak az sem meghatározva, hogy az adott körben kell hogy a bűnözés megelőzésére szolgáljon a bizonyítás.

Az meg a másik kérdés, tisztelt államtitkár úr ‑ lehet, hogy ebben én tévedek, de tegye már meg, hogy megjelöl valamilyen olyan törvényhelyet a büntető eljárásjogi törvényben, ahol ez a „bűnözés” kifejezés szerepel. Ugyanis azt gondolom, hogy ez így a normavilágosság követelményeinek nem felel meg. Bűncselekmény igen, bűnelkövetés igen, de bűnözés ‑ én nem tudok róla. Tegye meg, államtitkár úr, hogy keres egy példát erre, hátha én tévedek ebben.

A másik pedig, szintén azt kérdezném ‑ erre részben kaptam államtitkár úrtól egy bekiabálást egy válaszként, amit külön köszönök, ez egy normális parlamenti műfaj ‑, hogy ez a kitétel, mely szerint más eljárás kezdeményezésére szolgáló intézkedés szükségességének elbírálásában is jelentőséggel bíró tényekre is kiterjedhet a bizonyítási eljárás, a bizonyítás, ez mit takar. Takarhatja, mondjuk, ahogy államtitkár úr mondta, fegyelmi eljárásokat. Államtitkár úr úgy gondolja, hogy az ügyészségnek vagy a rendőrségnek a feladata az, hogy mondjuk, egy szakmai érdekképviselet keretei között lefolytatandó fegyelmi eljárásban bizonyítást vegyen fel? Mert akkor szeretném megkérdezni, hogy miért. Ezeknek a szervezeteknek éppen például az egyik lényege az autonómia. Nem a rendőrségre tartozik az, hogy mondjuk, az ügyvédi kamara milyen fegyelmi eljárást folytat le és azt hogyan bizonyítja. Nem hiszem, hogy a rendőrségnek kellene bábáskodnia egy ilyen eljárás felett. Nem hiszem, hogy a rendőrségnek lenne feladata az, hogy kéretlenül beleavatkozzon egy ilyen eljárásba. Nem hiszem, hogy a rendőrségnek lenne a feladata az, hogy ilyen esetben a kamarát arra kérje vagy utasítsa, hogy folytassa le ezt az eljárást. A kamara megteheti ezt saját maga.

Azért ragaszkodom én csak ehhez, mert államtitkár úr ezt a példát mondta. De ha mond más példát, akkor arról is tudunk beszélgetni. De ez megint parttalanná teszi a bizonyítást. És tudja, államtitkár úr, elég sok ilyennel találkoztam már. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy a Legfőbb Ügyészségnek néha vannak furcsa megrendelései az Országgyűlés felé. Hogy ez ilyen vagy nem, azt én nem tudom megmondani, erről nem jutott el hozzám információ, de el tudom képzelni, hogy igen. Ugyanis a Legfőbb Ügyészség nagyon gyakran él olyan eszközökkel, próbál olyan jogalkotási eljárást kezdeményezni, ami az ő hatáskörét úgy szélesíti ki, hogy gyakorlatilag az ő diszkrecionális jogába utal bizonyos eljárási cselekményeket úgy, hogy annak objektív feltételrendszere gyakorlatilag elmosódik a törvényben, azaz az ügyész úgy értelmezi, ahogy akarja. Azt látom ebben a javaslatban, hogy ez is egy picit ilyen. Hogy ezt ők rendelték vagy nem ők rendelték, azt én nem tudom megmondani.

(22.00)

De az, ha a bűnmegelőzés érdekében lehet bizonyítást folytatni, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag az eljáró ügyész egy adott ügyben bármire folytathat bizonyítást. Bármire! Mert azt gondolom, hogy annyi fantáziája minden ügyésznek van, hogy ki tudja találni, hogy az a bizonyítás, amit ő lefolytat, az valamilyen bűncselekmény megelőzésére miért alkalmas, vagy miért segíti azt elő. Egyszerűen kell egy indokolást írni hozzá, és a büntetőeljárás keretei máris olyan mértékben szélesedtek ki, amilyen mértékben azt az ügyészség akarja. Ez nekem nem tetszik, államtitkár úr. És ráadásul, ezt a vezérszónoki felszólalásomban sem emeltem ki, nincs indokolása a törvényjavaslatnak e vonatkozásban, hogy ez miért jó.

Tehát államtitkár úr sem beszélt erről, a törvényjavaslat írott indokolása sem beszél erről, úgyhogy nekem fogalmam sincs, hogy mi a jogalkotó célja ezzel a javaslattal. Örülnék, ha államtitkár úr megválaszolná, és megválaszolná azt is, amiket most kérdeztem ezzel kapcsolatban, kitérve arra is, hogy azok az alkotmányossági aggályok, mondjuk, miért nem helytállóak, amiket ezzel kapcsolatban én megfogalmaztam.

A másik konkrét kérdésem pedig, államtitkár úr, az lenne, amit szintén, ha jól emlékszem, Gúr képviselőtársam említett, hogy a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő a kivételektől eltekintve további jogviszonyt nem létesíthet, és ez a kivétel véletlenül éppen az állami alapító vagy az általa létrehozott szervezet által önállóan vagy más állami alapítóval, állami alapító által létrehozott szervezettel vagy államháztartáson kívüli szervezettel közösen alapított alapítványban felügyelőbizottsági tagságot jelent.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék egy racionális érvelést hallani arra, hogy miért. Mert az, hogy a képviselő más munkát nem végezhet, azt sem nagyon tartom helyesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartom, főleg most, hogy bevezetik lassan a kéthetes ülésezési rendet, mert praktikusan ez ezt jelenti; hát, mondhatom azt, hogy az egyik legjobban fizetett és legkényelmesebb nyugdíjas állássá kezd majd a képviselőség válni. Ha önök ezt tervezték, akkor érdekes és kérdéses az, hogy a képviselőknél miért vezették be azt, hogy más keresőfoglalkozást vagy bármilyen más foglalkozást nem végezhet, de azt megkérdezném, mi a racionális indoka annak, hogy viszont állami tisztségviselő, méghozzá vezető tisztségviselő éppen az ilyen állami cégekben kaphat megbízatást.

Nekem van egy rosszindulatú feltételezésem, ami rosszindulatú feltételezés, sajnos azt kell hogy mondjam, már tényeken alapul, és talán már nem is annyira feltételezés. Erről beszélt Gúr képviselőtársam is, amikor azt mondta, hogy önök azt játsszák, hogy nem a képviselői fizetéseket és az állami vezetői fizetéseket emelik meg, hanem lehetővé teszik azt, hogy a saját képviselőik és állami vezetőik két-három-négy helyről kapjanak állami fizetést. Miniszteri biztosként, esetleg most ilyen alapítványokban betöltött tisztségviselőként, kuratóriumban betöltött tisztségviselőként vagy más módon. Tehát gyakorlatilag nem arról van szó, hogy a választók elé állnak, és azt mondják, hogy kérem szépen, mi meg kívánjuk növelni a saját képviselőink és vezető tisztségviselőink fizetését, hanem kitalálnak különböző kerülő utakat, hogy hogyan lehet két-három-négy helyről úgy fizetést adni, hogy végül majd nettó kétmilliót vihessen haza.

Tisztelt államtitkár úr, ez nem tisztességes! Ha nem ez a cél, akkor legyen szíves elmondani nekem, hogy mi a célja ennek a javaslatnak. Ez tehát két olyan konkrét kérdés volt, amire örülnék, ha válaszolna.

Végül itt csak utalok Gúr Nándor képviselőtársam felszólalására, hogy mi értelme van annak, hogy az egyéb törvényben meghatározott személynek is lehet igazolványt kiállítani. Mi az értelme ennek? Tegye meg, hogy elmondja! Mert akik például ide bejönnek, azok általában céllal és okkal jönnek be, ezek a szabályok élnek nagyon hosszú idő óta. Kikre gondolnak? Nyilván van valami értelme és oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot most idehozzák, mert persze elütheti ezt a választ államtitkár úr egy általános megjegyzéssel, hogy a törvényalkotás nem személyre szabott, hanem úgy az általánosságnak szól, de valami oka csak van, hogy most idehozzák ezt a javaslatot, és most ezt beépítik. Szeretném tudni, hogy mi ennek az oka, mert erről sem olvashatunk az indokolásban.

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, fenntartva a véleményt, és erről nem kérem a válaszát, mert nyilván az állami korrupció vonatkozásában és a rendszerszintű korrupt állami működés vonatkozásában nem egyezik az álláspontunk, de azt kérem, hogy legkésőbb a zárszavában ezekre a konkrét kérdésekre adjon választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)