Sallai R. Benedek (LMP)

SALLAI R. BENEDEK (LMP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretnék megemlékezni néhány feladatról, amiket nem tudtam elvégezni. Sok ilyen van, de csak néhányat említenék név szerint.

Újhelyi Ferenc budapesti lakos több mint száz levelet írt az elmúlt két hónapban a címemre, mert a Malév megszűnésekor vesztette el a munkahelyét, és miután speciális képessége és végzettsége van, azóta sem talált megfelelő munkahelyet, és kezd tönkremenni a családja, a magánélete, és azt gondolja, hogy képviselőként tudok változtatni a sorsán. Én viszont úgy érzem, hogy nem. Ezért gondoltam arra, hogy feldobom itt, hátha a kormányzatból lesz, aki tud.

Érdi magántulajdonosok kerestek meg, akiknek osztatlan közös tulajdonban vannak a termőföldjeik, és elmondták, hogy a fideszes polgármester a 2 hektár osztatlan közös tulajdonú földet közel 50 millió forintért tudta értékesíteni, tőlük pedig senki nem akarja megvenni a saját földjeiket ugyanitt. Gondolták, hogy ebben tudok intézkedni, de nem tudok intézkedni, mert sem az ügyészség, sem más nem akar ebben nagyon eljárni.

Pukler Péter édesapának a kisfia, Ábel, ikertestvérével együtt hét hónapra született, de Ábelke sajnos agyvérzést kapott, amiből mozgáskoordinációs problémái alakultak ki, és hiába hordták a szülők tornákra, terápiákra, nem javult a kisfiú állapota. Az egyetlen reményük az maradt, hogy egy barcelonai orvos egy speciális műtéttel ‑ amivel több esetben sikereket ért el ‑ esetleg tud eredményt elérni. Ki is vitték, meg is műtették a kisfiút, viszont az OEP utólag jelezte, hogy ezt a műtétet nem tudja finanszírozni. A család ettől anyagilag az összeomlás szélén áll, rajtam kívül mindössze egy jobbikos képviselő válaszolt a levelére. Azóta is tanácsot és segítséget vár, hogy mi lesz velük.

Kardi István, Sivák János, Bartucz Zoltán, Jobbágy Attila, Papp János, Pintye Margaréta, Tiszakürti-Tóth Péter, Kalmár Éva, Köves Tibor, Dirdáné Gausz Judit, Bakó Béla és további 241 ember azért írt nekem e-mailt, sok más képviselővel együtt, mert nagyon csalódott a parlamentben, választott képviselőikben, mert úgy érzik, hogy a devizahitelükben nem kaptak segítséget és becsapták őket. Ezek az emberek azt gondolták, hogy azokhoz hasonlóan, akik a végtörlesztést választhatták, majd ők is megkapják az esélyt, hogy egy igazságtalan rendszerben elszenvedett káraikkal kapcsolatban lehetőségük lesz egy korrektebb jogszabály alapján törleszteni, de úgy érzik, hogy elárulták őket, és sok-sok levélben tájékoztattak arról, hogy más intézkedést vártak.

A XII. kerületi lakosok azért írtak nekem, mert azt gondolták, hogy a Fenntartható fejlődés bizottságának elnökeként van lehetőségem megmenteni a Normafát egy olyan fejlesztéstől, amit ott nagyon-nagyon sokan elleneznek, de sajnos napirendre sem tudom tűzni a bizottságnál, hogy erről érdemben beszéljünk.

Egy besenyődi család azért keresett meg, mert a helyi településvezetés teljességgel ellehetetleníti az életüket, mert szóvá tettek jogszabálysértéseket a közmunkaprogrammal kapcsolatban, és azóta helyben gyakorlatilag semmilyen munkát nem kapnak.

Pélpusztán lakók azért kerestek meg, mert a helyi gazdaság komoly természetpusztítást valósít meg az építési törmelék tömeges elhelyezésével, a helyi ivóvízbázis veszélyeztetésével, de az illetékes hatóságok, mint ahogy azt az ajkai vörösiszap-katasztrófa esetében is tették, nem találnak szabálytalanságot.

Miután két héttel ezelőtt felszólaltam a kulturális örökségvédelmi törvény kapcsán, egy győri lakos írt levelet, hogy városának egyik legszebb terét a közelmúltban földmunkagépek letarolták, elpusztítva a város középkori múltjának egy hatalmas szeletét, és nem kapott senkitől segítséget. Mindez önkormányzati és kormányzati törekvéssel zajlott.

S végül földim, a túrkevei Hódos Lajos ‑ a Hódosi Pékségnek a kevi perec kapcsán lehet találkozni szerte az országban a termékeivel ‑ azért keresett meg, mert jogerős bírósági ítéletek ellenére a NAV 10 milliós nagyságrendű adó-visszatérítést tagad meg érdemi magyarázat nélkül, ami egy 150 fős munkahelyű pékséget tett tönkre a közelmúltban, teljes mértékben ellehetetlenítve a további működésüket.

És végül ez az eset vitt arra, hogy egy rövid irodalmi megemlékezéssel szóljak arról, hogy a magyar társadalom és a magyar országvezetés, tehát az elit kapcsolata milyennek tűnhet a társadalom szemszögéből ma. Sajnos úgy tűnik, hogy ez évszázadok óta semmit nem változik. Idézem, kérem, nézzék el nekem, hogy olvasnom kell.

Ő csorda számra tartja gyülevész

szolgáit, éppenséggel mintha minden

hajszála egy őrzőt kivánna; sok

meránit, olykor azt hinné az ember,

hogy tán akasztani viszik, úgy körül

van véve a léhűtőktől, s mi egy

rossz csőszt alig tudunk heten fogadni.

Ő táncmulatságokat ád szűntelen,

úgy, mintha mindég vagy lakodalma, vagy

keresztelője volna: és nekünk

szívünk dobog, ha egy csaplárlegény az

utcán előnkbe bukkanik, mivelhogy

a tartozás mindjárt eszünkbe jut.

A jó merániak legszebb lovon

ficánkolódnak, ‑ tegnap egy kesej,

ma szürke, holnap egy fakó: ‑ nekünk

feleség- s porontyainkat kell befogni,

ha veszni éhen nem kívánkozunk.

Ők játszanak, zabálnak szűntelen,

úgy, mintha mindenik tagocska bennek

egy-egy gyomorral volna áldva: nékünk

kéményeinkről elpusztulnak a

gólyák, mivel magunk emésztjük el

a hulladékot is. Szép földeinkből

vadászni berkeket csinálnak, a-

hová, nekünk belépni sem szabad;

s ha egy beteg feleség vagy egy szegény

himlős gyerek megkívánván, lesujtunk

egy rossz galambfiat, tüstént kikötnek;

és aki száz, meg százezert rabol,

birája lészen annak, akit a

szükség garast rabolni kényszerített.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps.)

(22.40)