Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mivel érdemi vita nem bontakozik ki, azért ki kell hogy emeljek egy nagyon fontos gondolatot, ami elhangzott, mely szerint ‑ állításról beszélünk, nem tényről, még egyszer mondom -Magyar­ország lenne az Unión belül a második legnagyobb kedvezményezett EU-források, pályázati pénzek, egyebek tekintetében. Hosszú gondolatkísérletet érdemelne ez, amit most nincs időm és lehetőségem kifejteni, sem alkalom nincs erre, de el kell mondanunk, hogy bántó és fájó módon hiányzik továbbra is egy olyan európai uniós tagságunkat vizsgáló mérleg, amely egyértelműsítené tagságunk negatív hatásait is.

Állításom szerint, ez a saját állításom, ráfizetünk az európai uniós tagságra, tehát több áll a negatív oldalon, mint amennyit bevételi oldalon el lehet könyvelni. Ugyanakkor azt is le kell mérnünk, hogy az Unióból érkező pályázati források tekintetében milyen hasznosulásról, milyen multiplikátor hatásról beszélünk, születnek-e új, társadalmilag hasznos munkahelyek általuk. Nem akarom az elcsépelt példákat felhozni, mint a nógrádi kutyafitneszcentert, a zenélő tehenészetet, a vezeték nélküli internetet a sárgabusz-megállókban, vagy olyan bicikliutakat Északkelet-Magyarországon, ahol a letett bicikli három óráig soha nem maradt meg.

De el kell hogy mondjam: rendszerszinten vizsgálnunk kellene azt, hogy ezen úgynevezett beruházások milyen gazdasági hatásokkal járnak, van-e szétterülő hatásuk, jönnek-e létre belőlük új magyar munkahelyek, beszállítókat helyzetbe hoznak-e. Tehát egy EU-mérleg elkészítésére szólítjuk fel újból és sokadszorra a kormányzatot, hiszen sokkal könnyebb lenne ezt a második legnagyobb kedvezményezett ‑ szerintem ‑ mítoszt alátámasztani valamilyen úton-módon. Így ez csak egy levegőben lógó állítás marad, amit semmilyen statisztika nem tud alátámasztani. Én azért mondanék egyet! Magyarországról évente a multinacionális cégek több mint 4 ezer, azaz négyezer milliárd forintot szivattyúznak ki adózatlanul informatikai rendszer bérlése, gyártási technológia bérlése és egyéb jogcímeken. Ezek a hatalmas ezermilliárdos összegek nem kerülnek be a közteherviselés hatálya alá. Ez egy olyan negatív serpenyőben lévő adat, amivel már lehet súlyozni azt, amennyi ideérkezik és ahogy az hasznosul.

Ugyanakkor ahhoz, hogy az előttünk fekvő, mondjuk, érdekeltségszerzéseket, vagy a Fővárosi Gázművekkel kapcsolatos tranzakciókat értékelni lehessen, fájó módon hiányozna egy nemzeti vagyonleltár is. Történt az állami vagyon tekintetében néminemű lajstromozás az előző ciklusban, de amíg nincs egy nemzeti vagyonleltár, tehát nem tudjuk, hogy az idézőjeles családi ezüst megvan-e, mivel kell gazdálkodnunk, mit kell megvédenünk, addig bizony csak csonka lehet bármifajta döntéshozatali folyamat, amely stratégiai vagyontárgyak megszerzésére, megtartására irányul, hiszen hiányzik mögüle az az átgondolt vízió, az az átgondolt stratégiai elemzés, ami nélkül ‑ még egyszer mondom ‑ évtizedes távlatra nagyon nehéz hasonló döntéseket meghozni. Köszönöm. (Taps a Jobbik padsoraiból.)