Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előttünk fekvő módosító javaslatokról el lehet mondani, hogy alapvetően technikai jellegűek, nyelvhelyességi hibák javítása is sok esetben felmerül. Önmagában elképesztő, hogy volt olyan módosítás, hogy a magyar állam leírása tekintetében mind az „m”, mind az „á” nagybetűvel szerepelt. Tehát kérdés, hogy ki kodifikálta az alapverzióját ennek a javaslatnak. De beszéljünk talán arról, hogy mi az, amit itt meg kellene szavaznunk a későbbiekben, vagy mi az, amiről dönthetünk, milyen döntési helyzet előtt állunk.

A javaslat lényegében lehetővé teszi az MFB-nek a tulajdonszerzést a Fővárosi Gázművekben. De hát itt azért el kell gondolkodnunk bizonyos dolgokon; egyrészt, hogy ennek a tulajdonszerzésnek mi értelme van. Én azt mondom, hogy minden, állami vagy fokozottabb állami szerepvállalás stratégiai cégekben indokolt, hogyha az megfelelő ár-érték arányon történik, és a legjobb lenne egy átgondolt reprivatizációs stratégia láttán, mondjuk, egy 10-15 éves ütemterv alapján előre látni azt, hogy milyen érdekeltségekben, milyen módon, milyen becslések alapján, mennyiért, milyen forrásokból akar a kormányzat különböző érdekeltségeket szerezni, pontosabban: itt a magyar államról beszélünk, hiszen ciklusokon átívelő feladatsorról van szó.

Egy ilyen reprivatizációs stratégia többszöri kérésünk ellenére sem készült el. Tegyük azért hozzá, hogy mivel a ’90-es években nemcsak gyarló, hanem elképesztően bűnös módon kijátszottak több stratégiai ágazatot, gondoljunk csak a Horn-kormány idejére, amikor gyakorlatilag két héten belül két teljes ágazatot az akkori GDP kevesebb mint 10 százalékáért sikerült dobra verni, azért itt a másik oldalon, a vevőoldalon ma is működő nyugat-európai, jelesül sokszor állami hátterű cégek, társaságok vannak. Tehát egyáltalán nem lefutott az a meccs, hogy egyszer velük vagy tárgyalóasztalhoz üljünk, vagy megtaláljuk azon aláírt szerződések felelőseit, amelyeket akkoriban nem szabadott volna szignálni, hiszen garantált, eszközarányos profitot biztosítottak ezen érintett cégeknek.

Látható, hogy az MFB tulajdonszerzése által felmerül még egy nagyon fontos kérdés, amit illene tisztázni. A későbbi tranzakciók során állíthatja-e bármikor is az MFB azt, hogy a különböző tranzakciók részleteit nem hozza nyilvánosságra banktitokra való hivatkozással: Hiszen nagyon sok szakmai forrás szerint itt ez az egyik mozgatórugó; illene eloszlatni, hogyha ez a kétely alaptalan. De az látható, hogy továbbra sem láthatjuk, hogy milyen áron, milyen becslések alapján, mit és hogyan akar megszerezni a magyar állam, márpedig enélkül áldást adni egy hasonló kezdeményezésre csak és pusztán elviekben lehet. Még egyszer mondom, én elviekben ezt tudnám támogatni, de csak és kizárólag egy átgondolt stratégia mentén.

A határozatban pedig egy egészen elképesztő megfogalmazás áll, miszerint az egészre azért van szükség, mert a lakossági energiaellátás biztonságának biztosítása, valamint a rezsicsökkentés hatásainak hosszú távú megőrzése érdekében határozni kell a Fővárosi Gázművek állami tulajdonú részvényeinek értékesítéséről. Azért a rezsicsökkentést idekeverni oly módon, hogy semmiféle hosszú távú stratégia nem látható azt illetően... ‑ hogy akarja, mondjuk, a többi stratégiai vállalatunkat visszaszerezni a magyar állam, vagy a kormány milyen lépéseket tesz ennek érdekében? Mondok egy példát: Csatornázási Művek. Vagy mondhatnék egy másikat: az ELMŰ tekintetében még mindig vannak olyan háttérintézmények, háttérszerződések, amelyek legalábbis felülvizsgálatra szorulnának.

Tehát nem tudom elégszer hangsúlyozni: amíg nem látunk egy reprivatizációs stratégiát, nem látunk egy átgondolt tervet, addig nem tudhatjuk, hogy a kormányzat mit akar, hogy a magyar állam milyen érdekeltségeket szerezhet. Így pedig adódik a kérdés, hogy akár az MFB, akár más szereplő banktitokra való hivatkozással fog-e, akar-e, szándékozik-e eltakarni bármilyen ránk tartozó információt, adatot a jövőben.

Hogy miért teszem fel ezt a kérdést ennyiszer? Volt az előző ciklusban a Költségvetési bizottság előtt egy ilyen hosszas és parázs vita azt illetően, hogy gáztározók és más kiegészítő állomány tekintetében milyen visszavásárlást foganatosítson a kormányzat. Mi történt akkor? Kértek tőlünk egy biankó csekket, ami arról szólt, hogy egy bizonyos összegkeretet különítsünk el az amúgy nagyon fontos tranzakcióra. Tehát tényleg azt tudtam mondani, hogy ez fontos, ez jó, támogatható. Aztán kiderült, hogy az értékbecslés és a kormányzat vételi szándéka között, tehát a két érték között egy háromszoros szakadék tátongott. Tehát az első verzió szerint háromszor annyiért akartak visszavásárolni valamit, mint amennyibe az a szakértői becslés szerint került.

Ilyen szakadékokat, ilyen veszélyeket nem akarunk többet látni, éppen ezért kérjük a kormányzat képviselőit arra, hogy tisztázzák ezeket a felmerült kérdéseket, utána lehet ugyanis csak felelős döntést hozni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)