Dúró Dóra (Jobbik)

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): Köszönöm a szót, Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sajnálom, hogy az MSZP ott is szegregációt kiált, ahol nincs is, és erre egész egyszerűen nem ad lehetőséget ez a törvény, most már végre megérthetnék. Egy felhatalmazó rendelkezést tartalmaz, ami egy rendelet megalkotásáról szól. A rendeletet a törvény szellemében kell megalkotni. A rendelet nem lehet ellentétes a törvénnyel. Ez a felhatalmazó rendelkezés nem helyezi hatályon kívül az esélyegyenlőségi törvénynek ezt a passzusát, egyetlen passzusát sem, hanem a részletszabályainak megalkotására ad felhatalmazást a kormánynak.

Ezt anélkül is felfoghatták volna, hogy ezt a kiegészítést megtették. Most úgy néz ki a jogszabály, hogy ez a passzus behivatkozza az esélyegyenlőségi törvénynek azt a paragrafusát, amiről szó van, és utána megismétli még egyszer, hogy a jogellenes elkülönítés tilalmáról szól különös tekintettel ez a rendelet, amit egyébként paragrafusszerűen is beidéz. A gyengébbek kedvéért ezt most már kétszer is tartalmazni fogja ez a törvényjavaslat, hogy nincs lehetőség szegregációra. Ezt az egyenlő bánásmódról szóló törvény ettől a rendelettől függetlenül is biztosítja. Ez most nem változik.

Nagyon kérem önöket, hogy az ellenzéki kritikákat ne hiteltelenítsék azzal, hogy olyan dolgokat mondanak, amik egész egyszerűen nem igazak. Elmondtuk a bizottsági ülésen, a minisztérium képviselői is, a kormánypárti képviselők is és jómagam is, hogy itt egész egyszerűen nincs szó arról, amiről önök beszélnek.

A tankötelezettségi korhatárt állandóan idecitálják szintén a Ház elé. Nem volt jobb a helyzet akkor sem, amikor 18 év volt a tankötelezettségi korhatár. Egész egyszerűen nem lehet ezzel az eszközzel megoldani sem a lemorzsolódást, sem pedig a tanulás iránti motiváció kérdését. Ez egész egyszerűen nem megfelelő eszköz, kevés ahhoz, hogy ezzel tanulásra bírjunk bárkit is.

(20.50)

Elmondtam az általános vitában is, de kénytelen vagyok megismételni, hogy jelzésértéke lehet a tankötelezettségi korhatárnak. Ezért nem tartom jónak sem a 18, sem a 16 éves korhatárt, amit pedig a Fidesz ebben a törvényben is módosít a tanév végéig, de lényegileg a 16. életév betöltéséhez köti.

Ezzel azt üzenjük, hogy akkor is el lehet hagyni az iskolarendszert, amikor egy piacképes szakmának a megszerzésére nincsen lehetőség. Én magam és a Jobbik ezt rossz üzenetnek tartjuk. Mi a hároméves szakképzés esetében 17 éves korhatárt jelölnénk meg, egészen pontosan annak a tanévnek a végét, amelyben a 17. életévét betölti a diák, mert ez az első olyan időpont, amikor szakmát tud szerezni – év­ismétlés nélkül természetesen ‑, és azzal az életben boldogulni tud, vagy legalábbis el tud kezdeni olyan munkakörben dolgozni, amiből a megélhetését tudja biztosítani.

Az egyeztetéssel kapcsolatban sem a nemzetiségek bizottságával, sem a Nemzeti Pedagógus Karral nem történt érdemi egyeztetés. Épp az általános vita napját megelőző napon volt bizottsági ülésünk, ahol vendégül láttuk Horváth Péter urat is, a Nemzeti Pedagógus Kar elnökét, aki azon az ülésen arról számolt be, hogy az általános vita napján fognak menni a minisztériumba az egyeztetést lefolytatni, tehát a benyújtás előtt nem kérdezték meg őket azokról a passzusokról sem, amelyek őket érintik egyébként.

A nemzetiségek bizottságának módosításait a Jobbik részéről támogattuk természetesen, és ha a későbbiekben is ilyen kezdeményezésekkel élnek a Kulturális bizottság felé, akkor azt természetesen köszönettel fogadjuk, és fontos, hogy felhívják a figyelmet azokra a részekre is, amelyek a nemzetiségi fenntartásban működő intézményekre vonatkoznak, és az ő esetükben pontosítják, egyértelműsítik a szabályozást.

A lemorzsolódás kérdése a szegregáció mellett, ami előtérbe kerül ebben a törvényjavaslatban, és valóban nagyon súlyos a helyzet, ahogy itt Révész Máriusz is az előbb utalt rá, elsősorban a szakiskolák valóban azok az intézménytípusok, ahol ez a probléma tömegesen jelentkezik. Az MSZP részéről hallhattuk a tankötelezettség erre vonatkozó megoldási javaslatként történő beállítását. Most külön arra a paragrafusra térnék rá, amely a lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló fogalmát alkotja meg ebben a törvényen. Fontos, hogy érzékelik ezt a problémát, és valamilyen módon próbálnak rá választ adni, de úgy gondolom, hogy ez a bevezetett, illetve bevezetni szándékozott paragrafus egy gumiszabály, és sok esetben életszerűtlen is lehet.

Az, hogy pedagógiai intézkedés válik szükségessé egy tanuló esetében, önmagában úgy érezzük, hogy ettől még nem feltétlenül kell lemorzsolódással veszélyeztetettnek minősíteni, bármilyen családi esemény történhet az ő életében, ami miatt szükséges, hogy a pedagógus jobban odafigyeljen rá, motiválja, de nem feltétlenül éri el azt a szintet, hogy őt már lemorzsolódással veszélyeztetettnek kell tekinteni. Ugyanígy, ha az átlagát rontja a törvényben meghatározott mértékben, szintén nem gondoljuk azt, hogy ez megfelelő lenne ennek a szabályozására, hiszen ennek is számos olyan oka lehet ‑ akár egy iskolaváltás például ‑, amiből automatikusan még nem következik az, hogy ő lemorzsolódással veszélyeztetett tanuló lenne. Már a szaktanácsadókra vonatkozó módosító javaslatot, amit végül elfogadtak, és a Kulturális bizottság is támogatta, amit külön köszönök, bár azonos tartalmú kormánypárti módosító javaslat is volt, ezt előrelépésnek tekintem, de a törvényjavaslatot ennek ellenére sem tudom támogatni.

Ikotity képviselő úr felszólalására is reagálnék. Az előző ciklusban is megszokott volt az oktatási bizottságban az, hogy a kormánypárti képviselők és a kormány álláspontja nem egyezett meg nagyon sok kérdésben, ennek tanúi lehettünk most is a bizottság ülésén. Reméljük, hogy a szakmai álláspont fog a későbbiekben diadalmaskodni. Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)