L. Simon László (Fidesz)

L. SIMON LÁSZLÓ, a Miniszterelnökség államtitkára: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy azt az előbb hallottuk Pesti képviselőtársunktól, a Törvényalkotási bizottságban tulajdonképpen vita nélkül tárgyaltuk meg az előterjesztést. Nagyjából két percig tartott a napirend megvitatása.

Abból, hogy kisebbségi vélemény sem fogalmazódik meg a Házban, hogy az ellenzék kisebbségi előadót sem állított, az látszik, hogy ennek a törvényjavaslatnak széles körű az elfogadottsága. A korábbi általános vitában itt, a plenáris ülésen is, azt gondolom, nagyon konstruktívan vitattuk meg a törvényjavaslat legfontosabb elemeit.

Azt kérem éppen ezért tisztelt képviselőtársaimtól, hogy a végszavazásnál is támogassák az előttünk fekvő törvényjavaslatot, így az összegző módosító javaslat és az egységes javaslat elfogadását kérjük tehát az Országgyűléstől.

A Házat tájékoztatom arról, hogy a Jobbik és az LMP fenntartott pár módosító javaslatot, ezeket viszont nem támogatjuk. A Törvényalkotási bizottság módosító javaslatát a kormány támogatja, az egységes javaslatban mindent átvezettünk, úgy érezzük, hogy vitás kérdés nem maradt fenn.

A fenntartott módosító indítványokkal kapcsolatosan szeretnék tenni néhány megjegyzést. Öt módosító javaslatot tartottak fenn, kettőt a Jobbik, hármat az LMP. A Jobbik egyik fenntartott javaslata kodifikációs szempontból helyesen megfogalmazva benne van a Törvényalkotási bizottság módosítói között. Itt a plenáris ülésen az általános vitában ezeket a fölvetéseket el is fogadtuk. Egy pontosabb szövegváltozat került be az összegző módosító javaslatba, illetve az egységes javaslatba.

Az LMP mindhárom fenntartott módosítója a törvényjavaslat egész szellemével ellentétes és értelmezhetetlen. (Dr. Schiffer András sziszegve lép az ülésterembe.) Értelmezhetetlen például ? Schiffer képviselő úr megjött és rögtön sziszeg; pedig jó lenne, ha elolvasná, hogy miket nyújtanak be képviselőtársai.

Értelmezhetetlen, hogy a pályázatok elbírálása után ki kell kérni az MTA véleményét a pályázatokról. Ha már egyszer elbírálták a pályázatokat, akkor miért utána kérjük ki az MTA véleményét? (Dr. Schiffer András közbeszól.) Miért nem előtte kérjük ki, ha már ki akarjuk kérni a Tudományos Akadémia véleményét? Ráadásul pontosabban kellene megfogalmazni, hogy mégis kinek a véleményét.

Gondolják végig, tisztelt képviselőtársaim, hogy mennyire életszerű az, hogy az MTA közgyűlése véleményt mond több ezer pályázatról, amelyeket egyébként már szakmai értékelők megtárgyaltak. Javarészt olyan személyekből álló bizottságokról van szó, akik egyébként a Magyar Tudományos Akadémia tagjai, tehát ők már értékelték a pályázatokat. Ez egy teljesen értelmezhetetlen, fölösleges módosító indítvány.

A másik LMP-s módosító a tanácsadói tevékenység támogatására tesz javaslatot. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek elkerülését céloztuk meg a törvény megalkotásakor, hiszen a törvény célja a kutatás, a fejlesztés és az innováció elősegítése és nem a kétes értékű tanulmányokban leírt tanácsadás támogatása. Schiffer képviselő úr a nagy-nagy, hangzatos és veretes felszólalásaiban minduntalan az ellen kel ki, hogy ne költsük el a forrásokat tanácsadókra meg mindenféle fölösleges tanulmányokra. Most ehhez képest ők nyújtanak be olyan módosító javaslatot, hogy erre is lehetőség nyíljon. (Dr. Schiffer András nevet.)

A harmadik módosító, amit az LMP benyújtott, szintén nem támogatható a kormány álláspontja szerint (Dr. Schiffer András: Miért?), hiszen az LMP-s elképzelés szerint az NKFI Hivatal az MTA-val egyetértésben dönt a pályázatok finanszírozásáról, például nemzetközi szerződés esetén. Kérem szépen, kivel? A közgyűléssel vagy mégis kivel kell egyetértésben döntenie? (Dr. Schiffer András: Nem erről beszéltem.) Ráadásul ez gyakorlatilag kivitelezhetetlen és jogilag is értelmezhetetlen.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, maradjunk az összegző módosító javaslat elfogadásánál. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy szavazatukkal szíveskedjenek ezt is és az egységes javaslatot is támogatni. Köszönöm, elnök úr.

(18.10)