Dr. Nagy István (Fidesz)

DR. NAGY ISTVÁN földművelésügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Egy gondolatára szeretnék reagálni Egyed Zsolt képviselőtársamnak, hiszen egy olyan fontos kérdésre hívta fel a figyelmet, mégpedig az állatmenhelyek kérdésére, amit nem lehet szó nélkül hagyni. Mindenképpen szeretnék támogatásul vagy ráerősítő mondatokat mondani erről.

A kutya az ember barátja. Sokszor úgy bánunk vele, mint a gyermekünkkel, de néha úgy, mintha a mostohagyerekünk lenne. Emiatt nyilván különböző helyeken különböző lehetőségeik vannak maguknak a kutyáknak is. Azt is ki kell mondani, osztoznak a mi sorsunkban. A gazdagságban is, a szegénységben is. Pontosan ezért végtelenül nehéz egy egységes sort kitalálni, egy támogatási sort kitalálni ennek fenntartására. Ha vannak jó emberek, akkor azok pont azok, akik állatjóléttel, állatvédelemmel foglalkoznak. A legkiválóbb civil szervezeteink egyikei pontosan azok, amelyek ezeknek az állatoknak a megmentésével, gazdakereséssel, életük megmentésével foglalkoznak.

Ezt mindenképpen hagynám a civil szektorban, a támogatásukat is. Olyan kreatívak, olyan jövedelemszerző képességekkel bírnak, oly sok jó ember szívét tudják kinyitni, hiszen nekik is (Kezeit széttárva:) ekkora szívük van, és mivel nem lehet uniformizálni, nem lehet egy egységes rendszerbe kényszeríteni őket és az egész támogatási rendszert, ezért azt mondom, benne van úgy a költségvetésben, hogy természetesen civil szervezetként pályázhatnak a különböző civil alapokra, az államihoz is, és pályázhatnak az önkormányzatihoz is. Nincs olyan önkormányzat, amelyik a lehetőségeihez képest vagy azzal élve ne támogatná ezeket a munkákat.

Ha végiggondolja kedves képviselőtársam azt, hogy milyen folyamatokon mentünk végig: az önkormányzatok lajstromba vették a kutyákat, csipeltettük a kutyákat, pontosan azért, hogy a kutyatartás felelősségét tudjuk szabályozni, hogy nyomon követhetővé váljon az, hogy tudjuk, ki a rendes és ki a rendetlen gazda, ki tartja gyermekeként és ki mostohagyermekeként ezeket a kutyákat. Ezzel már nagy fokon tisztult a kutyák helyzete, a kutyák sorsa Magyarországon.

Azt remélem, és azért kértem szót, engedje meg, képviselőtársam, hogy fölhívjuk a figyelmet arra, hogy nagyon fontos kérdésről beszélünk, hiszen a barátunkról van szó. És ennek fenntartása, támogatása, működtetése minden embertársunk számára fontos kérdés kell hogy legyen. Arra kérek minden embertársunkat, hogy adományaikkal, akár az 1 százalékkal vagy egyéb adományaikkal támogassák továbbra is az állatmenhelyek fenntartását, működését. Hiszen a kutyák sorsa velünk egyezik.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)