Egyed Zsolt (Jobbik)

EGYED ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A 2015-ös költségvetési javaslat kapcsán két témát szeretnék érinteni, amire a Jobbik álláspontja szerint nem látható ebben a költségvetésben fedezet. De ha mégis van erre fedezet, akkor gondolom, hogy az államtitkár urak pontosan meg fogják jelölni, hogy hol.

Az első nagyon fontos kérdés, amely a civil társadalom egy jelentős részét érinti, az állatvédelem kérdése. Nagyon jól tudja mindenki, s önök is, tisztelt képviselőtársaim, bizonyára nagyon jól tudják, hogy a jelenleg működő gyepmesteri rendszer egy rendkívül elavult rendszer, és mondhatjuk nyugodtan, hogy 2014-ben már idejét múlta. Emellett működnek civil szervezetek saját pénzből, saját erőforrásokból, amelyek semmi másra nem számíthatnak, mint az 1 százalékok begyűjtésére, ha egyáltalán jogosultak rá, és ebből próbálnak közfeladatot ellátni. Ha összevetünk egy gyepmesteri telepet és egy civilek által működtetett állatmentő telepet, a következő különbséget láthatjuk: az egyik kap finanszírozást, a másik nem kap finanszírozást. Én egyébként a gyepmesteri telepeket a kutyák és a macskák halálsorának szoktam nevezni. Mert mi történik ott? Kapnak egy bizonyos kvótát rá. És mi az érdekük? Amikor megvan a kutyának a kéthetes karanténja, és nem kerül elő a gazdája, akkor nemes egyszerűséggel megölik az állatot, legyen az féléves, tízéves vagy akármilyen korú, holott talán sokkal hatékonyabb lenne, ha úgy működnének, mint a civil szervezetek, hogy a különböző fórumokon ? a Facebook erre tökéletesen alkalmas ? elkezdenének gazdát keresni az állatoknak.

Miskolcon is működik olyan civil szervezet, amely állatmenhelyt üzemeltet. Én számos állat­menhelyt üzemeltető civil szervezettel tartom a kapcsolatot az országban, és egyöntetűen az a véleményük, megérdemelnék azt, hogy állami támogatásban részesüljenek, ugyanis, mint említettem, közfeladatot látnak el, mert egyrészt az elkóborolt állatokat visszajuttatják a gazdához, ha a gazda betartotta a törvényt és becsipeltette a jószágot a megfelelő időben, másrészt ha olyan jószág kerül a látókörükbe, amelynek nincs gazdája vagy amelyet ki kell emelni az adott helyről, mert rosszul bánnak vele, akkor megtalálják neki a megfelelő gazdát. Mi abban szeretnénk segíteni, hogy ezek a szervezetek olyan támogatáshoz tudjanak jutni költségvetési forrásból, hogy ne koldusként kelljen működniük, mert ezek a civil szervezetek gyakorlatilag nem számíthatnak másra, mint a tehetősebb emberek, a tehetősebb cégek jó szándékára.

Szászfalvi képviselőtársam a felszólalásában említette, hogy a kormány a 2015-ös költségvetésben 2 milliárd forinttal többet szán a civil szervezetekre. Én szeretném felhívni a figyelmüket erre a kérdésre, és csak bízni tudok abban, hogy ez a 2 milliárd forint nem a CÖF-nek van elkülönítve a különböző menetek finanszírozására. Úgy gondolom, hogy amit az előbb felvetettem, az egy nagyon nemes és időszerű kérdés, hogy megoldódjon Magyarországon ez a probléma.

A másik, ami szorosan kapcsolódik az állatvédelemhez, és ami szintén mostohagyermekként volt kezelve az elmúlt 20-25 esztendőben, azon szervezetek működésének a finanszírozása, amelyek speciális mentési feladatokat látnak el, kivétel nélkül kutyás kereséssel. Miskolcon is működik egy ilyen szervezet húsz éve, amely ? bizonyára önök is tudják – világ­hírnévre tett szert, a világ különböző pontjaira hívták őket elveszett, eltűnt emberek megtalálására. A legnagyobb problémát én abban látom e kérdés tekintetében, hogy senkinek nem fontosak addig ezek a szervezetek, senkit nem érdekelnek addig ezek a szervezetek, amíg valamelyik barátjuk, rokonuk nem kerül olyan helyzetbe, hogy adott esetben záros határidőn belül meg kell találni.

Úgy gondolom, hogy ezeknek a szervezeteknek meg kell találni a megfelelő forrást. Nagyon sajnálom, hogy Kontrát államtitkár úr éppen nem tartózkodik a teremben, de bízom benne, hogy ő ennek érdekében lobbizni tud a belügyminiszter úrnál, ugyanis ha egy eltűnés van, egy katasztrófahelyzet van, konzekvensen az a gyakorlat, hogy megérkezik a rendőrség, megérkezik a katasztrófavédelem, és mivel nincs erre a helyzetre felkészített emberük és nincsenek meg az eszközeik, a következő lépésük az, hogy a területileg illetékes vagy a területen elérhető speciális mentőcsoportokat hívják segítségül, amelyek általában megoldják a feladatot.

Azt kívánom az egész nemzetnek, hogy ne legyen erre egyszer se szükség, de nem tudhatjuk, hogy mikor áll be az országban vagy bármelyik országban olyan katasztrófahelyzet, hogy szükség lesz arra, hogy ezek a szervezetek a megfelelő módon, a megfelelő időben oda tudjanak érni a helyszínre. Most csak a miskolci példába szeretnék belemenni: ezek az emberek úgy tartják fenn a technikájukat, úgy tartják fenn a keresőkutyáikat, amelyek képzése több millió forintba kerül, hogy az egyikük mellette betegszállító autót vezet, a másik kettő multiplakátokat ragasztgat, és miután ledolgozták naponta a nyolc-tíz-tizenkét órájukat, ha riasztás van, elindulnak akár egy 24 órás bevetésre.

Gondolom, itt a teremben ülők közül mindenki egyetért azzal, hogy ez így nem működtethető és nem kivitelezhető. Úgy gondolom, ezek a szervezetek megérdemelnék azt, hogy a megfelelő támogatást megkapják a magyar államtól. Itt nem kell nagy számokra gondolni, a miskolci speciális mentőknek is csak annyi volt a kérésük, hogy legyen két-három emberük, aki ezt főállásban tudja ellátni, mert lelkiismeret-furdalásuk van, amikor riasztást kapnak, és azt kell válaszolniuk, hogy csak este 6 órakor tudunk elindulni megkeresni az idős bácsit, aki elveszett az erdőben, mert dolgozunk, mert el kell tartanunk a családunkat. Úgy gondolom, hogy erre mindenképpen megoldást kell találni.

A másik kérdés, amit szerettem volna idehozni a tisztelt Ház elé, ami véleményem szerint egy sokkal szélesebb rétegeket érintő probléma, az önkormányzatok és ezáltal a hátrányos helyzetű kistérségek finanszírozása. A 2015-ös költségvetésben szintén nem látjuk azokat a számokat, amelyek alapján elképzelhető, hogy ezek a tendenciák javulnak, sőt nemhogy javulnának, hanem egyre rosszabbak. Engedjék meg, hogy most pár gondolatot elmondjak a szűkebb régiómról, ahol élek ? mert mindenki ott szembesül igazából a problémákkal, ahol a legtöbb idejét eltölti ?, jelesül a gömöri kistérségről, amely Borsod megyének az egyik leghátrányosabb helyzetű térsége.

Mi is történik ott? A következő a tendencia: elnéptelenedő, elöregedő falvak, amit gyakorlatilag három szóval tudok jellemezni, 2014-ben jellemző rájuk a nyomor, a bűnözés és az elvándorlás. Ezen kell segíteni! És ha még szűkebbre vesszük az életteremet, engedjék meg, hogy felhozzak egy példát arról a településről, ahol élek. Ragályon, amely egy hétszáz lelkes település, egy gyönyörű szép rusztikus kastélyban van az önkormányzat épülete, amelynek a felújítására remény sincs, ugyanis nemhogy a finanszírozását nem tudja megoldani az önkormányzat, de ha még esetleg lenne rá pályázat, az is reménytelen a számára, hogy a minimális önrészt hozzá tudja tenni. De ezen továbbmenve mindenképpen meg kell jegyeznem azt is, hogy az ott élő emberek helyzete is reménytelen. Úgy gondolom, ha a kormány megfelelő bölcsességgel járna el, akkor jobban odafigyelne erre a kistérségre. Önök innen egyképpen látják azt a vidéket. De tudják, hogy az ott élő emberek hogy látják az országot? Nos, az ott élő emberek úgy látják az országot, hogy van Budapest, és van mellette Magyarország. Budapest úgy működik jelenleg Magyarországon, mint egy külön állam.

(15.30)

Budapest úgy működik jelenleg Magyarországon, mint egy külön állam, Budapesten a körülményekhez képest lehet boldogulni, ott remény sincs rá, hogy boldoguljon az ember, és ezáltal következik az, hogy ezek a falvak elnéptelenednek. Az már csak a hab a tortán, hogy ebben a kistérségben például, még ha esetleg a Jóisten megsegítene minket, és odatelepülne valami termelőüzem, arra sem tudnak engedélyt adni, mert egy nemzeti parknak a területén van.

Úgy gondolom, hogy ezeknek a térségeknek az egyetlenegy kitörési pontja a turisztika lehetne, amihez viszont elengedhetetlen a magyar állam segítsége, a kormány segítsége, mert ha ott rövid időn belül nem történnek változások, akkor a magyar vidék el fog néptelenedni. Gondolom, azt önök sem tartják járható útnak, hogy Magyarország lakosságának jelentős része majd él Budapesten, vidéken meg történik, ami történik. Azt kérném önöktől, azt kérném a tisztelt kormánytól, hogy az általam elmondottakat fontolják meg, és ha érdemesnek tartják javaslatainkat, akkor kérem, a költségvetésben ezt jelenítsék is meg.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és a Jobbik nevében kérném azt önöktől, hogy tényleg fontolják meg. (Taps a Jobbik soraiban.)