Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én meg pont azt szeretném kérni államtitkár úrtól, hogy ne vonja vissza, és ne mondjon zárszót, mert az kevésbé érdekel, mint hogy megvitassunk dolgokat. Tehát azt szeretném kérni… (Banai Péter Benő az elnökre mutat.) Mondom, ön, államtitkár úr, egy szuverén egyéniség. Ugyanúgy, ahogy a Ház elnöke is egy szuverén egyéniség. Tehát arra kérem, hogy ne vonja vissza hozzászólását, ne olyan helyzetet akarjon teremteni, hogy ön majd zárszóban elmondja mindazt, amit ön gondol arról, amiről mi ma itt beszéltünk a Parlament falai között az ellenzék padsoraiból, hanem legyen méltó valamikori önmagához, amikor hajlandó és képes volt vitatkozni. Legyen méltó ahhoz, mert azt én becsültem. Ne sorakozzon fel azon államtitkárok sorába, körébe, akik egyetlenegy árva szót nem mernek mondani egy vitában, és majd a végső következtetéseket levonva, úgymond kioktató jelleggel, adott esetben az ellenzék felé fordulva megmondják, hogy mi az igaz, az okos, az észszerű. Én önt nem ilyennek ismertem, ne zárszót akarjon mondani, válaszoljon a kérdésekre, amely tekintetében adott esetben szükségszerűen és nem feleslegesen újabb egyeztetésekre, vitákra, megbeszélni való dolgokra kerülhet sor. Úgyhogy arra kérem nagy tisztelettel, hogy a következő gombnyomása ne a zárszóról, hanem a felvetődő kérdések válaszadásáról szóljon, amely lehetőséget ad arra, hogy utána, ha a képviselők bármelyike akar, akkor ebben a vitában tovább folytathassa a mondandóját annak érdekében, hogy bizonyos kérdések tisztázása és világosan való látása adott legyen mindenki számára.

Államtitkár úr, remélem, érti a kérésemet, és remélem, eszerint fog cselekedni. A reményeimet ön már többször megerősítette, mert hajlandó volt vitázni. Remélem, most is hajlandó, és nem zárszót akar mondani. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)