Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor egy mély levegőt veszek és kezdem. Néhány tényszerű számadattal kezdjük a történetet. Államadósság. Az államadósság, 2016. december 31‑e: 25 899 milliárd forint. Nem akarok mást mondani, csak azt, hogy 2010-hez képest ez 6000-7000 milliárd forinttal nagyobb mértéket ölt. Lehet persze százalékokban a GDP-hez viszonyítva sok minden mást tenni, de hogyha azt nézzük, hogy mik az abszolút számok, akkor ez nagyjából 6000-7000 milliárd forinttal több.

Magyarországon a legfontosabbnak tekinthető makroszámok azt mutatják, hogy a GDP-növekedés, mint ahogy államtitkár úr beszélt erről, 2,2 százalékos volt, a hiány pedig 1,9 százalékos. A beruházások vonatkozásában értem én a magyarázkodást, de nem magyarázkodni kell, hanem el kell tudni fogadni azt, ami történt, mínusz 10,6 százalék az az arány, amivel szembe kell nézni, tehát 10,6 százalékos mértékű csökkenés következett be a beruházások vonatkozásában.

Ha ezekből indulunk ki, én emellett is el tudom képzelni azt, és látom is, hogy hogyan próbálnak meg mindezek mellett sikerpropagandát csinálni. Viszont ha komoly gazdasági szakértők véleményét tartjuk szem előtt, akkor a szakértők szerint a gazdaság szerkezete ingatag lábakon áll. Lehet azt mondani, hogy nem igaz az, amiről az ellenzéki politikusok beszélnek, hogy a V4-ek szintjén történő változások vagy az Európában zajló folyamatok, azok, amiket mi mondunk, azok nem igazak, de a tények a következőek.

Államtitkár Úr! Bármit is próbál meg összerakni ebben a történetben, a közép-európai régióban azzal kell szembesülni, hogy a magyar növekedési adat volt a legrosszabb. Ön is tudja, hogy Szlovákiában 3,3 százalékos mértékű volt a növekedés. Értem én az ön romániai megközelítését, de azt gondolom, hogy ezzel szemben mindezek mellett az a mérték, ami ott a növekedés tekintetében visszaigazolt 4,6 százalékos mérték, az az ön által elmondottakkal nem támasztható alá és nem magyarázható. De ott van, mondjuk, Szlovénia, ahol szintén több mint 3 százalék fölötti volt a gazdasági növekedés, a GDP növekedése.

Értem én azt, hogy megpróbálja magyarázni, hogy az európai uniós források tekintetében mi az a nagyságrend, összeg ‑ beszél 2600 milliárdról, beszél ezer-egynéhányszáz milliárdról ‑, ami közvetlen formában a gazdaságba integrálódott, megjelenik, és hogy ez milyen befolyással bír vagy éppen nem bír olyan befolyással, mint ahogy mi azt gondoljuk. De azt kell mondanom önnek, államtitkár úr, ha nem 2600, ha nem 2100, hanem ezer-egynéhányszáz milliárd forintos nagyságrendű az a pénzösszeg, ami gyakorlatilag integrálódott a gazdaságba az adott esztendőben ‑ 2016 ‑, akkor, ha ezt mondjuk, a költségvetés számaihoz viszonyítom, most nem számoltam pontosan, de akkor az gyakorlatilag olyan 5-6 százalékot biztosan jelent. Ha a GDP-hez viszonyítom, akkor is 3 százalékot biztosan elér, a gazdasági növekedés pedig 2,2 százalék volt.

Ilyen értelemben azt kell mondanom, hogy ha nincsenek európai források, amelyek nem integrálódnak a gazdaságba, akkor ön nem 2,2 százalékos növekedésről tud számot adni, hanem arról, hogy a GDP nem nő, hanem csökken. Szóval, valahonnan innen kellene megkezdeni a gondolkodást, és elgondolkodni azon is, hogy a beruházások zuhanórepülése miért is következik be, az a több mint 10 százalékos mértékű csökkenés miből is áll össze.

És persze, ehhez hozzáillesztetten azt is tudom mondani, hogy az ipari termelés vonatkozásában is bizonyos csalódások, vagy inkább azt mondom, hogy sok csalódás érte azokat a szerepvállalókat, akik ezeket a folyamatokat figyelik.

Én nyugodt lelkülettel vállalom azt, amit Mesterházy Attila mondott, hogy igen, ez egy dilettáns és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikának az eredménye. Gyakorlatilag azt a részét is meg tudom erősíteni és ki is tudom bontani önnek, ha szükségszerű lesz majd, hogy a forráskivonások hogyan történtek meg az egészségügyből, hogyan történtek meg az oktatásból, hogyan történtek meg ‑ ránézek Korózs képviselőtársamra ‑ a szociális ellátás rendszeréből. Tehát ezek, államtitkár úr, hozhat hegynyi papírokat oda az asztalára, ezek akkor is tényszerű számok. (Banai Péter Benő: Ön is elolvashatja!) Nekem nem kellenek hegynyi papírok hozzá. Tudom, látom, áttanulmányoztam (Banai Péter Benő: Olvassa el!), áttanulmányoztam a dolgokat.

Államtitkár úr, az állam a működési funkciók tekintetében jóval többet költ, önök jóval többet költenek önmagukra, mint mondjuk, 2010-ben vagy azt megelőzően költött az előző kormány. De ez még az egyik esztendőről a másikra is, 2015-ről 2016-ra is igaz. Még 2016-ban is többet költöttek arányaiban, mint 2015-ben. Önöknek nem elég az, hogyha egy 2010-es kormányváltás után ezt a költési trendet, tendenciát mértékadó módon megemelik, nem, még évről évre is tovább növelik ezt a folyamatot. Úgyhogy ne beszéljen itt nekem felelős gazdálkodásról, az embereket érintő gondokról, ne beszéljen, előre kérem önt, hogy ne beszéljen erről! Inkább arról beszéljen, hogy a jóléti funkciók tekintetében hogyan kívánják megváltoztatni azt a folyamatot, ami arról szólt, hogy eddig évről évre és 2010-hez viszonyítva pedig mértékadó módon csökkentek a jóléti funkciókra fordított források. De ugye, ön is tudja, hogy 2015-ről 2016-ra is csökkentek ezek a mértékek.

Szóval, megint azt mondom: ami önöknek fontos, az saját maguk, a haverok, a pereputty, a rokonok és mindenki más. Ami önöknek nem fontos, az az emberek. Ahol a jóléti intézkedések, a szociális intézkedések sokaságán keresztül kellene kezet nyújtani, ez önöknek nem fontos, ott mértékadó váltást csináltak 2010 után, kevesebb forrást invesztáltak e tekintetben arányaiban, de most még 2015-ről ’16-ra is képesek voltak ezt produkálni.

Az „adócsökkentés” költségvetése gyakorlatilag az a költségvetés, amelyik több adót szedett be. Több adót szedett be 2015-ről 2016-ra. ’15-ben 17 500 milliárd forint körüli ez az összeg az emlékképeim szerint, de azt tudom, hogy ’16-ban ez 18 200 milliárd forint körüli nagyságrendet ölel fel. Ezzel azt akarom mondani önnek, hogy ne beszéljen itt nekem adócsökkentési költségvetési logikáról és gondolkodásról, hanem inkább arra törekedjen, hogy az érvényesüljön, ami a beszedett adók tekintetében a vállalkozások és az emberek érdekével párosul. De nemcsak adóról, hanem bírságokról is beszélhetnénk, a kiszabott bírságok vonatkozásában is szólhatnánk a dolgokról.

Mondhatom nyugodt lelkülettel azt, hogy a bírságok, a megállapított és a kiszabott bírságok tekintetében is 2015-ről 2016-ra növekvő mértékű megállapításokra és beszedésekre került sor. Miközben itt, a Parlament falai között folyamatában, időről időre azt hallgatjuk, hogy milyen preventív intézkedések sokaságát kell foganatosítani annak érdekében, hogy a vállalkozóknak a levegőhöz való jutását, hogy a munkavállalóknak a jobb megélhetési lehetőségeinek biztosítását tegye meg a kormány, és ezért e tekintetben visszafogottságot, prevenciót érvényesít, sok minden mást tesz.

(13.20)

A tényszerű számokat meg a zárszámadást biztos ön is áttekintette, újólag, miután részben írta, azt követően azt tudom mondani önnek, hogy bizony sajnos a kiszabott és a beszedett bírságok tekintetében 2015-ről 2016-ra is mértékadó növekedések következtek be. Magukon nem spórolnak, de a jóléti kiadásokon igen. Pont ott nem adnak, ahol szükségszerű lenne, hogy adjanak, és pont oda tesznek, ami nem az állampolgárok érdekeit, hanem az önös érdekeiket szolgálja. Átlag feletti mértékben emelkedett az állami működéssel kapcsolatos bürokratikus kiadások nagyságrendje, és jelentősen csökkent, mondom, a jóléti kiadások mértéke.

2010-ben ‑ hogy legyen, mondjuk, ’10-hez viszonyítottan is önnek képe a dologról ‑ a költségvetési kiadások majd’ 35 százalékát fordították a szociális biztonság megőrzésére, javítására, míg 2016-ban ez az arány alig érte el a 30 százalékot. Érti?! Ott, ahol segítő kezet kell nyújtani, ott nem növekvő trendek és tendenciák vannak, hanem csökkenő folyamatokkal találjuk magunkat szemben. Még egyszer mondom, nem látszik az a meghirdetett bürokráciacsökkentés, amiről önök oly büszkén beszéltek annak idején. Az látszik, hogy hegyével vannak most már államtitkárok, helyettes államtitkárok. Nem tudom a számukat se megmondani. Nem tízes a nagyságrend, hanem százas a nagyságrend, amely ezen körű szerepvállalókat érinti.

Nem látszik a bürokráciacsökkentés. Nem látszik az, hogy mondjuk, például a Nemzeti Adó- és Vámhivatal vagy a Magyar Államkincstár ‑ és mondhatnék más példákat is ‑ tekintetében a visszafogottság érvényesülne. Nem, hanem a működéssel kapcsolatos források felhasználásának a növekedésével találjuk magunkat szemben. Államtitkár úr, érdemes lenne ezekkel foglalkozni. De a gazdaságban, a gazdaság és az állam viszonyrendszerében is érdemes néhány gondolatot megfogalmazni.

Önök önös alapokon nyugvó terjeszkedési folyamatot hívnak életre. Csak mondok két példát. Mondjuk, a MET-biznisz megtámogatását vegye szám­ba; vagy vegye számba azt, hogy a Garancsi, a Vaj­na vagy épp a Mészáros érdekeltségi körébe tartozó cégek hitelezői, ezek kik is voltak. Nem kell hogy mondjam önnek, hiszen tudja: az Eximbank. És akkor nézzük meg, hogy az Eximbank feltőkésítése hogyan és milyen formában történt meg. Szóval, eze­ken a kérdéseken is érdemes lenne elgondolkodni.

De hogy a napirend kapcsán magának az Állami Számvevőszék megállapításairól is szóljunk néhány gondolatot: nyilván az Állami Számvevőszék sajnálatos módon itt nem ülő elnöke, alelnöke véleménye alapján is bizonyos értelmű kritikai észrevételek megfogalmazására sor került. Csak néhány intézményt mondok, csak néhány olyan felületet, amely tekintetében, azt gondolom, hogy fel se sejlődhetne az, hogy ilyen kritikák megfogalmazódjanak: Alkotmánybíróság. De hogy mást mondjak: a Köztársasági Elnöki Hivatal? És sok minden egyéb mást lehetne említeni: a Kúria, más minisztérium keretei közé tartozó szervezetek sokaságát.

Azt gondolom, hogy ott vannak a pályán, ezen a saját területen kellene rendet teremteni, hogy az Állami Számvevőszéknek kínkeservvel, izzadva ezeket a finomkodó gondolatait, mondatait ne kelljen papírra vetnie. Hozzá kell tennem, hogy teljesen helyesen és logikusan áll össze az a gondolat, amiről a vezérszónokunk, Mesterházy Attila szólt, mármint hogy a rendkívüli kormányzati intézkedések tekintetében vagy az Országvédelmi Alap vonatkozásában a kormány 2016-ban 200 milliárd forint feletti összeg rendelkezésre állása mellett kontroll és bizonyos értelmű sajtóvisszhang lehetősége nélküli felhasználásokat tett.

Mondok példákat önnek, hogy ne kelljen keresgetni. Emlékszik, ugye, a Budai Vár rehabilitációját előkészítő munkálatokra? Itt 2,4 milliárd forintos nagyságrend volt az, ami felsejlett. Vagy a karmelita kolostorhoz kapcsolódó kérdések, 8,2 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszköz. Vagy a BM Budai Várba való költöztetésével kapcsolatos korábbi építészeti tanulmányok, tervek áttervezése 1,6 milliárd forintos nagyságrendben. Vagy az olimpiai pályázat finanszírozásával kapcsolatos kiadások, 5,8 milliárd forint. Vagy az MLSZ budapesti pályafejlesztési programja, 5 milliárd forint. Vagy a Budapest 2017‑es világbajnoksági szervező kft. finanszírozása, 7,3 milliárd forint. Vagy a washingtoni nagykövetség új épületben történő elhelyezésével kapcsolatos 4,9 milliárd forint. Vagy a Magyar Nemzeti Kereskedőház kérdésköre, 1 milliárd forintos támogatás. Szó esett róla, hogy afrikai felületen gyakorlatilag most zárják be az összes kereskedőházat. Vagy visszatérek, a karmelita kolostorban elhelyezendő műtárgyak tekintetében 1 milliárd forintos nagyságrend. Vagy az 1956-os forradalom és szabadságharc emlékére, programjaira támogatott 6 milliárd forint. Vagy a miniszterelnöki kabinet 2,4 milliárd forintja.

A sor végtelen. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) De mivel az elnök úr csengetett, ezért itt befejezem, és majd folytatom a következő hozzászólásomban. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)