Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Alelnök Úr! A Gaz­dasági bizottság a jegybank politikai ellenőrzését végzi évről évre, azonban az általános tapasztalatunk az volt, hogy ez rendkívül csekély hatékonysággal valósul meg, hiszen jellemzően az ott feltett kérdésekre gyakorlatilag nem szokott érdemi válasz érkezni, illetve elnök úr elmond egy beszédet, a képviselők kérdeznek ezzel kapcsolatban különböző dolgokat, aztán a legvégén nem kapnak rá választ. Remélem, hogy itt másképp lesz, és fel is szeretném hívni alelnök úr figyelmét arra, hogy önnek is lehetősége van arra, hogy a parlamenti vita eme szakaszába bekapcsolódjon, ne csak zárszót mondjon, hanem vitázzunk erről a kérdésről. Számos olyan kérdést feltettek már és felvetést megfogalmaztak már az ellenzéki padsorokban ülő képviselők, amikre érdemben kellene reagálnia önnek. Ha önt hagyta itt a jegybankelnök úr, akkor ezt önnek kell megtennie. Joga is van hozzá, a házszabály erre lehetőséget ad. S ha valóban a parlament ellenőrzési jogát szeretné gyakorolni, akkor ez kötelessége is a jegybank jelen lévő képviselőjének, azaz önnek.

Fontos látni azt, hogy az Országgyűlésen belül, a Gazdasági bizottságon belül nem alakult meg egy monetáris albizottság, amelynek megítélésem szerint az lenne a feladata, hogy a monetáris politikával kapcsolatos ellenőrzési funkciókat kellő nemzetbiztonsági átvilágítás, a titoktartási nyilatkozatok aláírása után gyakorolni tudja, betekintést nyerhessen a jegybank monetáris ügyeibe, és valóban ellenőrizni tudja a jegybankban folyó tevékenységet. Ez azért lenne fontos, mert az állam mint tulajdonos érdekei a jegybanknál gyakorlatilag nem jelennek meg. Tudom, hogy az Európai Unió előírja a jegybank függetlenségét, azonban ez a függetlenség nem jelent elszámoltathatatlanságot, gyakorlatilag a jegybankot ilyen módon tehát nem ellenőrzi senki.

Azt is fontosnak tartom elmondani, hogy én természetesen értem, hogy miért csak az Európai Központi Banknak van ellenőrzési lehetősége a Magyar Nemzeti Bank fölött. Ezt bele is írták a jegybankról szóló törvénybe. Megjegyzem egyébként, hogy Orbán Viktor ezt hazudozva letagadta egy rádióinterjúban, amikor szembesítették ezzel. Ez a közrádió egyik néhány évvel ezelőtti adásában történt. De mégiscsak az Európai Központi Bank az, amely utasíthatja a magyar jegybankot.

Fontosnak tartom azonban elmondani, a mi megítélésünk szerint a gazdaságpolitikai eszköztár akkor teljes, ha mind a fiskális politika, mind a monetáris politika az adott állam kormányának irányítása alatt áll. Jelenleg a magyar gazdaságpolitika, ha valóban függetlenként működne a jegybank, akkor egy félkarú óriásként működne, hiszen nincs a monetáris politikai eszköztárra, elvileg legalábbis, ráhatása a kormánynak. Most pedig azt láthatjuk, hogy a jegybanki vezetés alapvetően a saját céljaira és Orbán Viktor közvetlen környezetének a meggazdagodására fordítja a jegybank erőforrásait.

Több felvetésem lenne, amire választ szeretnék öntől kapni, alelnök úr. Az egyik az, hogy a jegybank arany- és devizatartaléka 5,8 milliárd euróval, 1880 millió forinttal csökkent az elmúlt évben. Szeretném megkérdezni, hogy miért nullázta a jegybank nullára a magyar állam aranykészletét. Mi volt ennek az oka? Mi ennek a szakmai magyarázata? Szeretnének-e ezen a helyzeten változtatni, hogy az aranykészletünket gyakorlatilag szinte lenullázta a jegybank? Szeretnék erre választ kapni öntől.

Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy a devizakövetelések aránya az aktívákon belül 86 százalékról 82 százalékra csökkent. Maga a jegybankelnök úr is hivatkozott a Greenspan–Guidotti-szabályra a meghallgatásán, amelyet természetesen a különböző hitelminősítő cégek is irányadóként tartanak nyilván. Kérdezem önt arról, hogy elegendőnek tartja-e a Magyar Nemzeti Bank a 7557 millió forintos devizakövetelést, tekintettel arra, hogy az EU-tól mekkora transzfereket vár Magyarország. Tehát kellő fedezettséget nyújt-e az önök álláspontja szerint ez a devizakövetelés?

(12.30)

Továbbmegyek: újabb kérdésem lenne azzal kapcsolatban, hogy a Magyar Nemzeti Bank jegyzett tőkéje a mérlegfőösszegének mindössze 0,1 százalékát, azaz egy ezrelékét teszi ki. Itt nyilván fölvetődik az, hogy érdemes volna ezt a sok éve tartó, nagyon furcsa állapotot megszüntetni és emelni a jegyzett tőkét. Kérdezem, hogy a jegybanknak van-e ezzel kapcsolatban szándéka, megfogalmazódtak-e ilyen elképzelések, mik a pró és kontra érvek, amelyeket a jegybank ezzel kapcsolatban fel tud említeni.

Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy a működési költségek 60 százaléka személyi ráfordításokra került a jegybanknál. Kérdezem alelnök urat, hány embernek éri el a fizetése a havi 5 millió forintot, hány embernek éri el a fizetése a 3 millió forintot, és hány embernek éri el a fizetése a 2 millió forintot a jegybank vezetői közül.

Szintén fontosnak tartom azt elmondani, hogy a jegybank egy olyan részvénytársaság, amelynek, ellentétben a polgári törvénykönyv általános szabályozásával, nincs közgyűlése. Meg szeretném kérdezni, hogy miért van ez a kivétel. Terveznek-e ezen változtatni? Benyújtanak-e hasonló javaslatot a kor­mányzathoz, amely ezen változtatna?

Nagyon fontosnak tartom azt is elmondani, hogy az egy hungarikum, ami Magyarországon a jegybanknál történik, miszerint az osztalékfizetésről az igazgatóság dönt. Kérdezem, hol jelennek itt meg a tulajdonos, a magyar állam érdekei. Ez egy olyan hungarikum, amire gyakorlatilag nincs példa. A kor­mány, amikor még tárgyaltuk a jegybankról szóló törvényt, folyamatosan arról beszélt, hogy mindenre van európai példa. Ezeknek az intézkedéseknek az összességére törvénybe foglalva nincs példa. Egy példátlan jegybanki törvény alapján történik így.

A jegybank tavaly 54 milliárd forint nyereséget realizált, és nem az állam mint tulajdonos dönt arról, hogy mihez kezd ezzel a nyereséggel, hanem a jegybanki vezetés az állam, a tulajdonos érdekeit, szándékát teljesen figyelmen kívül hagyva maga dönti el, hogy ezzel az irdatlanul nagy összeggel mit kezd. Jelezni szeretném önöknek azt, hogy 1-2 milliárd forintról komoly viták folynak az Országgyűlésben, amikor a költségvetési törvényt tárgyaljuk. Egy-két milliárd forintról! Itt pedig 54 milliárd forint sorsáról van szó, válaszok pedig nincsenek.

Fontos azt is látni, hogy az utóbbi négy évben a Magyar Nemzeti Bank devizaárfolyam-változásból származó eredménye több mint 1000 milliárd forint, ez a 2016-os évben 117 milliárd forintot tett ki. Itt meg szeretném kérdezni a jegybanki vezetést is, a kormány képviselőit is, hogy az az 1000 milliárd forint, ami a devizaárfolyam-változásból származó nyereséget jelenti, miért nem lett a devizahiteleseknek visszaadva. Miért a jegybank kaszált ezen, miért a jegybanki alapítványokhoz került ennek a pénznek egy tetemes része? Ezek nagyon súlyos kérdések, hölgyeim és uraim, 1000 milliárd forintról van szó.

A kormány nem azokat a devizahiteleseket segítette meg ebből az összegből, akik egyébként nagyon sokszor az otthonaikat is elveszítik, és most már több mint százezer emberről és százezer családról beszélünk, a hozzátartozókkal együtt durván félmillió embert érint ez az intézkedés. Ezeket az embereket a kilakoltatás réme fenyegeti. Mért nem rajtuk segítettek? Fontosabb volt a jegybanki alapítványokat feltőkésíteni, a rokonokat, barátokat, ismerősöket jó pénzért megfizetni, különböző furcsa, gyakorlatilag senki által nem ellenőrzött gazdasági ügyleteket csinálni és ezeket folytatni éveken keresztül? Súlyos kérdések ezek, hölgyeim és uraim.

Szintén meg szeretném kérdezni, hogy ha a kormány olyan komoly sikerpropagandát folytatott a növekedési hitelprogram kapcsán, akkor ez vajon miért nem folytatódik jelenleg. Tudom, erre majd az lesz a kormányzati válasz, hogy dübörög a gazdaság, csodálatosan állunk, minden rendben van, és most már nincs szükség a növekedési hitelprogramra. A kormány szándékai azonban teljesen mást mutatnak. Itt emlékeztetnék arra, hogy elvileg a kis- és középvállalkozói szektor megsegítésére szánták és a hitelezés fellendítésére, a gazdaság élénkítésére szánták ezt a programot, ténylegesen azonban a növekedési hitelprogram első két pillérében felhasznált 701 milliárd forintból a tíz főnél kisebb létszámot foglalkoztató vállalkozásokhoz új hitelként mindössze 18 milliárd forint került.

Hölgyeim és Uraim! 701 milliárd forintból a kicsikhez új hitelként 18 milliárd forint került. Látható tehát, hogy nem a valódi kisvállalkozások megsegítése és nem a hitelek nyújtása volt ennek a hitelnek a feladata, sokkal inkább azokat a kormányzati középvállalkozásokat segítették meg, gyakorlatilag láthatatlanul, amelyek e mögött a hitel mögött állnak, és akik ennek a haszonélvezői. Azért mondom, hogy láthatatlanul, mert sem a parlamentnek, sem más olyan szervnek, ahová az ellenzék képviselőket delegálhatna, nincs ahhoz joga, nincs arra törvényes lehetősége, hogy betekintsen azoknak a magánszemélyeknek és gazdasági társaságoknak a körébe, akik ezekből a hitelekből jelentős összegben részesültek.

Fontosnak tartom azt is elmondani, hogy abszurdnak tartjuk azt az állapotot, és ezt már többször hangsúlyoztuk, hogy a jegybanki alapítványokba több mint 260 milliárd forint kerül, és a jegybank vezetése gyakorlatilag saját pénzeként gazdálkodik ezzel az összeggel. Figyelmébe ajánlom alelnök úrnak, és kérem, hogy elnök úr részére ezt az üzenetet mindenképpen tolmácsolja, hogy az angol jegybank elszámolásának szabályai, az eredmény elszámolására gondolok, mennyire szigorúak a magyarországi gyakorlathoz képest. Nem zsebpénzt osztogatnak a jegybanki vezetésnek, amivel szabadon rendelkezhet. Rendkívül szigorúan rendelkeznek a nyereség felhasználásának lehetséges módjairól. Szerintem ezen a téren bőven lenne mit változtatni, hiszen ha megkérdezik akárcsak az átlagembert az utcán ma Magyarországon, akkor el fogja mondani, hogy felháborítja az, ami a jegybanki alapítványok környékén történik.

Szintén ki szeretnék térni még arra, az időkeretem ezt lehetővé teszi, hogy a kirobbant brókerbotrány kapcsán mi lett megfogalmazva mentő intézkedésként. Emlékeztetnék arra, amikor először Windisch László, a jegybank akkori pénzügyi felügyeletért felelős vezetője és alelnöke ellátogatott a Gazdasági bizottság ülésére. Azzal jött be a Quaestor-botrány után, hogy megfogalmaztak öt olyan pontot, amit a magyar törvényekbe kellene foglalni annak érdekében, hogy a következő bank- és brókerbotrányt meg tudjuk előzni. Akkor, amikor ismertette ezt az öt pontot, el tudtam neki azt mondani, hogy én már 2010 őszén mind az öt pontot benyújtottam ide az Országgyűlésbe saját módosító javaslatként a pénzügyi felügyeletről szóló törvényhez. Hölgyeim és uraim, a több mint 300 milliárd forintos károkozással járó brókerbotrány megelőzhető lett volna akkor, ha a Fidesz és az MSZP nem szavazza le az általam benyújtott javaslatokat 2010 őszén, nagykoalíciót alkotva.

Fontos volt azonban azt látni, hogy a Fidesz és az MSZP a bankárok és a csaló brókercégek vezetőinek oldalára állt, olyan módon szavazta le ezeket a pontokat, hogy ne lehessen nagyobb felelősséget megállapítani a csaló brókercégeknél és bankároknál személyes felelősségként, ne lehessen szigorúbb büntetést bevezetni ellenük, és ne garantálja azt a törvény, hogy ne csak ötévenként ellenőrizzenek egy csaló brókercéget, hanem sokkal sűrűbben, sokkal komolyabb időközönként. Ezek olyan kérdések, amelyekre érdemi választ szeretnénk alelnök úrtól kapni.

Még egyszer fölhívom a figyelmét arra, hogy ön ugyan kivonul ebből a vitából, de azt kérem, hogy vegyen részt benne, reagáljon ezekre az érdemi felvetésekre, mert fontosak. Akkor tudja a parlament az ellenőrzési jogát gyakorolni a jegybank fölött, ha érdemi párbeszéd kezdődik érdemi vitával, a kérdésekre pedig válaszokat kapnak a képviselők. Köszönöm szépen, elnök úr. (Z. Kárpát Dániel tapsol.)