Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most már így, hogy az előre bejelentkezett hozzászólók végére értünk, újólag megkérhetem Nagy Márton alelnök urat, hogy legyen kedves, nyomjon gombot, jelezze, hogy válaszolni kíván az elhangzott kérdésekre. Nem igazán tisztességes az a játszma, amit önök folytatnak, hogy még válaszolni sem kívánnak menet közben, hanem megvárják most még az egyéb hozzászólókat is, és utána majd a végén mondanak valamit a történtekről. Nem, vitatkozzanak, vitassák meg mindazt, amiről beszélünk! Egyszerűen azért, mert ezzel nem minket tisztelnek meg, hanem a választópolgárokat tisztelik meg. Nemcsak azokat, akik bennünket választottak, vagy akik jóvoltából itt vagyunk a parlamentben, hanem mindenkit, akik elmentek választani. Önöknek kutya kötelességük a parlamentben válaszolni a feltett kérdésekre, és még egyszer mondom: nem a végén, arra senki nem kíváncsi. Ha egy csepp tisztesség van önökben, most jelesül önben, aki itt ül Matolcsy helyett, akkor válaszol; mondom, nem a végén, menet közben.

Nézze, vissza kell térnem egy kérdésre, amit már érintettem, ez pedig az, hogy elveszítette-e közpénz-, közvagyonjellegét az a 260 milliárd forintos nagyságrendű pénz vagy nem. Tudja, ha nem tudja, tegyük világossá, hogy mit is jelent ez a nagyságrend; az önök számára nyilván fogható, de a választópolgárok számára kevésbé. Ez a nagyságrend azt jelenti például egy Kazincbarcika nagyságrendű város 28 ezer fő lakónépessége számára, hogy az újszülöttől kezdve a szépkorú emberig mindenki egyenként, külön-külön nagyjából 10 millió forintos értékű ingatlant tudna venni azért a pénzért, amiről beszélünk. Vagy ha Magyarország, mondjuk, második vagy harmadik legnagyobb városát számításba veszem, egy Debrecent vagy egy Szegedet, az ő esetükben minden egyes embernek, az újszülöttől megint csak a szépkorú emberig, minden egyes embernek 1,2, Debrecen esetében 1,5 millió forint üthetné a markát, ha önök ezt a pénzt nem elvennék az emberektől. De hogy ne ilyen plasztikus megközelítést tegyek, ezért azt mondom, hogy ha csak azt tették volna, ami kutya kötelességük lett volna a devizahitelesek esetén például, hogy az átváltást 260 helyett 365-ön (sic!) teszik meg a teher átvállalása vonatkozásában és nem nyerészkednek rajtuk, a legszerencsétlenebb sorsú emberek sokaságán, akkor ez bőven fedezte volna.

Szóval, azt akarom mondani, hogy meg kellene tanulni, mi az önök dolga, a Magyar Nemzeti Bank dolga. Nem a nyerészkedés és nem a pénzcsinálás, amit aztán önkényesen használnak fel. Persze, teszik ezt úgy, hogy közben nem túl szerény javadalmazásban részesülnek. Mennyit keres Matolcsy? Azt hiszem, ezt tudja Magyarországon ma már mindenki. Matolcsy havonta 5 millió forintot keres. (Korózs Lajos: Ha csak annyit keresne!) Igen, ha csak annyit keresne ‑ mondják képviselőtársaim. Ez a hivatalos, Magyar Nemzeti Banktól kapott fizetése. De másokról, többekről lehetne szólni. Nyilván a jegybanki béreket, fizetéseket ismerve arra a következtetésre juthatunk, hogy nem nélkülöznek. Önök tényleg nem nélkülöznek. A három alelnöke a jegybank elnöke keresetének 90 százalékát kapja meg, azaz 4,5 millió forintot. És van hat ügyvezető igazgató ismereteim szerint, akik 4 millió 950 ezer forintot kapnak. Legény képviselőtársam már említette, hogy Poltné is ebbe a körbe tartozik, jelzem, 4 millió 950 ezer forintos fizetéssel. Ő a legfőbb ügyész felesége. Biztos csak véletlen. Nem lehet más! Hogy lenne más?!

A felügyelőbizottság elnöke, aki valamikor itt ült a Fidesz padsoraiban képviselőként, 3,5 millió forintos havi javadalmat kap. De a bizottsági tagok sincsenek megnyomorítva. Nekik 3 millió forint jut. Több mint húsz olyan vezetőt számoltam meg, aki több mint 3 millió forintos havi összegben részesül a Magyar Nemzeti Bank keretei között. Arról már nem kívánok beszélni, hogy az állami dolgozói házaspárok (sic!) fizetése hogy alakul ki a Matolcsy vagy a Polt-féle családokat szem előtt tartva, de azt látjuk, hogy messze többet keresnek, mint mondjuk, az Állami Számvevőszék vezetője vagy épp a miniszterelnök. Persze, őt sem sajnálom az 1 millió 724 ezer forintos jövedelmével.

De akiket sajnálok, és akikért tenni és dolgozni kellene, és önöknek is lenne ebben dolga, az már ma itt szóba került néhány gondolat erejéig. Gondolják csak meg azt az aljasságot, amit elkövettek például a legalacsonyabb jövedelmi sávba tartozó közfoglalkoztatottakkal szemben. Ezek az emberek annak idején, 2010-ben 60 200 forint nettót vettek kézbe. Majd utána hoztak nekik Zsiga Marcellen keresztül ‑ a nyilatkozatait ismerjük ‑ egy 47 ezer forintos közfoglalkoztatotti bért. Ez ma ott tart, hogy 54 ezer forint, ez a nettó. Ma, hét év elteltével, 2010-hez képest ezek az emberek nettóban és abszolút értéken is 6 ezer forinttal kevesebbet keresnek, mint hét évvel ezelőtt. Ha meg vásárlóerő-értéken nézem ezt, akkor ezek az emberek a korábban megszerzett pénzüknek legalább az egyharmadát elveszítették, de lehet, hogy attól többet is.

Ugyanez, ha picit feljebb lépek, a minimálbéresek esetében úgy nézett ki, hogy a bruttót egekig emelték, a nettó viszonylag szolid emelkedést szenvedett el, vásárlóerő-értékben 10 százalékkal ér többet, mint 2010-ben, de öt éven keresztül meglopták ezeket az embereket, mert kevesebb vásárlóerő-értékű pénzt adtak a kezükbe. De nézzük a garantált bérminimum keretei között foglalkoztatottakat, tudják, akikről mesélnek a tavalyi meg az idei esztendőben, hogy micsoda béremelkedések következnek be. Ezeknek az embereknek a bruttója a 161 ezer forintos nagyságrend, ha a munkaadói terheket hozzátesszük, durván 200 ezer forintba kerülnek egy hónapban, és ebből ők 107 ezer forintot kapnak kézhez. Azt akarom mondani, hogy önök ezeket az embereket is meglopják. Meglopják egyszerűen azért, mert ezek az emberek sokkal több járulékterhet fizetnek saját maguk után, mint 2010-ben fizettek. A minimálbéres 2010-ben munkaadójával együtt 32 ezer forint járulékterhet fizetett be, míg most ez 73 ezer forint. Mondtam, szignifikáns különbség nincs a ’10-es és a ’17-es bérei között, de a járulékterhek, adóterhek megduplázódtak, sőt nem megduplázódtak, hanem 32-ről 73 ezer forintra nőttek, 41 ezer forint növekményt szenvedtek el.

Tehát ha nézzük azoknak a körét, akik a javadalmazás tekintetében nem az 5 millió forint környékén vannak havonta, ahol önök, sőt éves szinten is félelmetesen távol vannak ettől az összegtől, mert az 1 millió forintot súrolják alulról, akkor azt kell mondanom, hogy önöket ők végképp nem érdeklik. Persze tudjuk, önöket, a Fideszt úgy általában az ember nem érdekli, a dolgozó ember nem érdekli, csak az érdekli, hogy a haverok, a pereputty, a rokonok rendben legyenek, és minél több pénzt ki lehessen vinni a rendszerből. De azt is érdemes lenne megnézniük önöknek, ha már bérekről beszélünk és viszonyítási alapokat teszünk, hogy a Nemzeti Adó- és Vámhivatalhoz benyújtott adóbevallásaik alapján ‑ Tállai urat meg lehet kérdezni, meg lehet győződni róla ‑ a Magyarországon dolgozó embereknek több mint a fele olyan adóbevallást tesz, mert nem tehet mást, hiszen ez a valóság, hogy az egy főre eső létminimum összegét sem keresi meg, hiszen ehhez kapcsolódik az adóbevallása havi átlagos szinten.

(12.20)

Azt gondolom, hogy ezzel szemben az a nagyságrend, az 5 millió forintos nagyságrend pofátlanság, ráadásul pofátlanság akkor, amikor önök a 2 millió forint feletti jövedelmekkel kőkemény harcban voltak, majd miután a kormány rúdjához kerültek, ezt a harcot elfelejtették, és saját maguk számára ezeket a nagyságrendű havi összegeket megcsinálták. Pikírt része a dolognak, hogy a haverok, még azok is, akiket a költségvetési szférába nem lehet besorolni, mert ott állapították meg az 5 millió forintos maximumot, például a MÁV ‑ mint költségvetési szféra, ugye? ‑ vezetője is 5 millió forintos havi jövedelemben részesül. Hát, körülbelül így működnek önök, körülbelül ezek önök.

S ha ehhez hozzáveszem még azt is, amiről egy mondat erejéig ma már itt szó esett, hogy például ma Magyarországon a nyugdíjasok hogyan néznek ki, az ő ellátásuk hogyan néz ki, akkor elmondom önnek, hogy tudjon majd érdemben reagálni és válaszolni a bérekhez illesztetten, hogy ma a nyugdíjak minimuma Magyarországon 28 500 forint, hogy ma 28 500 és 50 ezer forint között nyugdíjasként vagy nyugdíjszerű ellátottként nagyjából 400 ezer ember él, ennyi ember ezen két összeg, 28 500 és 50 ezer forint közötti nyugdíjhoz vagy nyugdíjszerű ellátáshoz jut hozzá. Mondom, maximum 50 ezer forinthoz; tudja, ez az egyszázad része annak, amit Matolcsy a havi fizetésében érvényesíteni tud, amit megkap. Azon kellene elgondolkodni, hogy ez így rendben van-e.

De azt is hozzá kell tennem, hogy ki vannak fizetve a haverok. Ki vannak, persze, mert ők más úton keresztül kapják meg ezeket a pénzeket. A pereputtyról meg a rokonokról már ne is beszéljünk! Botrányosnak tartom mindazt, ami ma van e tekintetben a bérek viszonylatában.

Ha már bérek, akkor még két gondolat ehhez. Öt év alatt gyakorlatilag hétszeresére ugrottak a fizetések a jegybank döntéshozóinál. Az előző jegybankelnök utolsó teljes évében, 2012-ben, biztos tudja ön is, hiszen tudnia kell, summa 355 millió forint volt az az összeg, amit havonta kifizettek az MNB-sek tekintetében, ebből mintegy 60 millió forint volt az, ami vezetőkhöz, vezetői tisztségviselőkhöz került. Most a helyzet nagyjából a következőképpen néz ki. Öt éve tehát 64 millió forint, most, 2016-ban, amiről beszélünk, summában ez 315 millió forint volt, igaz, már nem heten kapták ezt a pénzt, hanem kilencen, de akkor is a 64 millió a 315-tel szemben, vagy a 315 a 64-gyel szemben tisztán és világosan látszik, hogy milyen növekményt hozott. 2017 első féléve pedig úgy néz ki, hogy most már az első félévben summa 233 millió forint kifizetésére kerül sor. Hogy van ez, hogy a monetáris tanácsnál öt év alatt hétszeresére nőnek a bérek, a jegybank döntéshozói szerepkörében vagy szervénél ilyenfajta változások mennek végbe, miközben az előbb említetten mi történik a közfoglalkoztatottaknál, a legalacsonyabb jövedelmet szerzőknél, a nyugdíjasoknál.

És közben Matolcsy arról beszél, hogy hát persze, 5 millió, mi ez, hát sikeres gazdaságtörténelmi tetteket hajtottunk végre, s mondja a blődségeket. Szóval, döbbenet, ami zajlik! Én meg azt mondom, hogy óriási pofátlanság az, amit e tekintetben tesznek. Óriási pofátlanság! Egyszerűen elfogadhatatlan. S bízom abban, hiszek abban, hogy ezt az emberek nem fogják szemlecsukva, becsukott szemmel elviselni, hanem meg fogják tenni mindazt, amit meg kell tenni 2018 tavaszán, és le fogják vonni a következtetéseket, és el fogják önöket távolítani az önök által képviselt hatalom centrumából. Azt kellene megtanulniuk, hogy önök nem hatalmat gyakorolnak, önök nem a saját zsebükre kell hogy dolgozzanak. Önöknek az a dolga, hogy ebben az országban minél több embernek jobb legyen.

S azt a fajta mesét pedig, amiről beszélnek itt a hitelezéspolitika tekintetében, azért kellene elfelejteni, mert önöknek olybá kevés közük van bármihez, ami e tekintetben a munkapiacon történik az országban pozitív értelemben. Olybá kevés! Ami történik a munkaerőpiacon pozitívum, az abból fakad, hogy egy óriási negatívummal párosul, hogy 600 ezer embert elüldöztek ebből az országból az elmúlt időszakban. Ilyenképpen nyilván a munkaerőigény megmutatkozik az országban, tehát egyes felületein az országnak valamivel könnyebb munkalehetőséghez jutni. Az, hogy egy picivel többet is tudnak keresni itt-ott-amott az emberek, mint ahogy erről beszéltem, azt meg a kényszerek diktálják, a piaci kényszerek diktálják; azok a piaci kényszerek, amelyek Matolcsy viselkedését már nem veszik komolyan, s magát az embert sem, megítélésem szerint. Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)