Dr. Legény Zsolt (MSZP)

DR. LEGÉNY ZSOLT (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Van az a régi mondás, amely szerint klasszikusokat csak pontosan idézzünk; én most nem leszek pontos, csupán egy analógiát vonok. A jegybankelnök egy parlamenti válaszában, egy felszólalásra adott válaszában azzal kezdett, hogy „blöff, blöff, blöff”. Én ezt egy pici analógiával a jegybank tevékenységére vonatkozóan úgy fogalmaznám meg, hogy botrány, botrány, botrány, még akkor is, ha Hollik képviselő úrnak ez nem fog tetszeni, még akkor is, ha Hollik képviselő úr azon van felháborodva, hogy az ellenzéki felszólalók közül mindenki elmondta már azt, hogy példátlan dolog, hogy a jegybank elnöke idejön, a személyes beszámolóját elmondja, majd azt követően elviharzik a teremből, és nem hallgatja meg azokat az ellenzéki kritikákat, véleményeket, amelyek az őáltala vezetett intézmény tavalyi évi tevékenységére vonatkoznának.

Igen, a tavalyi évről, 2016-ról beszélünk. Hollik képviselő úr természetesen, jó szokásához híven, elkezdett megint elmúltnyolcévezni, holott az már egyébként hét éve zajlik a Házban, beszélt 2008-ról, 2009-ről és a többiről, de inkább a 2016. évről meg a 2016. év botrányairól kell beszélnünk, ugyanis, ahogyan említettem, a botrányok nem kerülték el a Magyar Nemzeti Bankot, annak működését és annak felső vezetői körét. Mondhatnánk, hogy komikus, de inkább tragikomikus az, ami történik a Magyar Nemzeti Bankkal és az, ami történik a Magyar Nemzeti Bank vezetésében. A képviselőtársaim felsorolták, körülbelül holnap reggelig tudnánk sorolni azokat a botrányokat, amelyek a Magyar Nemzeti Bankhoz kötődnek.

Matolcsy jegybankelnök úr idejött, mondott egy félig győzelmi jelentést meg egy félig politikai támadást ahelyett, hogy egyébként úgymond a szakmáról beszélt volna, arról, hogy mi volt a 2016. év tevékenysége, majd azt követően elviharzott. Elfelejtett arról beszélni, hogy éppen, mondjuk, az ő ötmilliós fizetése hogyan alakult ki, arról elfelejtett beszélni, hogy ő volt még az egyik, mondjuk úgy, élharcosa, természetesen Orbán Viktor után, annak, hogy kétmillió forint feletti fizetések nem lehetnek. Láss csodát, amikor az ő érintettségük jelenik meg, akkor érdekes módon nemhogy kettőmillió forint, hanem inkább ötmillió forintos fizetésről beszélünk. De érdekes módon majdnem ugyanennyi a fizetése, vagy lehet, hogy pontosan ugyanennyi, elnézést, ha a pontos, adekvát számot nem tudom, Polt Péter feleségének, aki meg, mint tudjuk, Magyarországon a legfőbb ügyészi tisztséget tölti be.

Egyébként utána sikerült még, ahogyan Heringes képviselő asszony helyesen megjegyezte, gyakorlatilag családi vállalkozásban működtetni már szinte a Magyar Nemzeti Bankot, bár azon nem csodálkozunk, ha valakinek hét és fél milliárd rokona van. Azt megértem, mondjuk úgy, hogy a családi összetartás jegyében kell hogy kistafírungozzuk a rokonokat, de ennyi rokont azért kistafírungozni a magyar adófizetők pénzén, azért az több mint necces dolog már véleményünk szerint.

Aztán értelemszerűen ettől sokkal súlyosabb dolog, mert volumenében sokkal nagyobb számról van szó, a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak az ügye, ahol 260 milliárd forint környéki összegre mondja azt akkor még frakcióvezetői szinten Kósa Lajos, hogy a közpénz elveszíti közpénzjellegét. Érdekes módon, ha ezt akár Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében, akár az Őrségben, akár Zalában, akár Nógrádban megpróbálnák elmagyarázni, az elég nehezen lenne elmagyarázható, de Szakács képvi­selőtársam már felajánlotta azt a lehetőséget a jegybankelnök úrnak ‑ szeretném megerősíteni, csak azért, hogy a jegyzőkönyvben is szerepeljen, meg egyébként az alelnök úr el tudja majd mondani az elnök úr részére ‑, szívesen felajánljuk azt a lehetőséget, hogy jöjjön el, és több helyen magyarázza el ezt az embereknek, hogy hogyan veszítette el a közpénz a közpénzjellegét, hogyan volt az, hogy 260 milliárd forintot gyakorlatilag elsíboltak, hogyan próbálták ezt egyébként eltüntetni, és egyébként, amikor közérdekű adatigényléssel fordult ezen ügyben több képviselő is az adott szervhez, azt hogyan nem próbálták teljesíteni, aztán végül mégiscsak kötelezve voltak arra, hogy ezt teljesíteni kell, és amikor kiderült, akkor pedig a magyarázat egyszerű volt: a közpénz elveszíti közpénzjellegét. Hozzátehetném, hogy remek Kósa Lajos-i szófordulatnak is lehetne nevezni, de inkább mégiscsak botrányosnak tudnánk mi ezt nevezni.

Vagy megint csak a jegybanki tevékenységhez kapcsolódik, hogy a Száraz István nevével fémjelzett New Wave Mediának sikerült az Origót meg a Versust és a többi hasonló portálokat átjátszani. Egyszerűen a jegybank nem jegybanki tevékenységet folytat, hanem vagy fideszes, vagy Orbán Viktor-i megrendeléseket teljesít, körülbelül ugyanúgy működik közpénzből, közpénzeket felhasználva, mintha egy haveri cég lenne csak. Szerintünk kifejezetten sérül a szakmaiság, és a Magyar Nemzeti Bank nemhogy nem tölti be azt a szerepet, amelyet egyébként a jogszabályok alapján neki be kellene töltenie, hanem még talán, ha ezt a szót is használhatnám, hivalkodva olyan pénzösszegeket játszik át a haveroknak, olyan családi vállalkozásokat üzemeltet belőle, amelyek bizony a magyar valóságtól egyébként, azt mondanánk, nagyon távol állnak, de csak a kisemberek, a normál, egyszerű magyar állampolgárok valóságától áll távol, mert egyébként az önök érdekkörében, ezt mondhatnánk úgy is, már a normális ügymenet része.

Felháborítónak tartjuk, ahogyan említettem az elején: botrány, botrány, botrány. Ezzel a szóval tudnánk minősíteni a Magyar Nemzeti Bank éves teljesítményét, ezzel tudjuk azt gyakorlatilag fémjelezni, hogy milyen tevékenységet folytatott a Nemzeti Bank. Matolcsy Györgynek le kellene mondania, régóta elmondtuk, többször elmondtuk, és ha már nem mond le, akkor legalább lenne itt az ellenzéki vitában elhangzott felszólalásokra reagálni, de ez egyszerűen elfogadhatatlan. Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget. (Taps az MSZP padsoraiban.)