Heringes Anita (MSZP)

HERINGES ANITA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Képviselőtársaim! Én megfejtettem, hogy miért menekült el Matolcsy György, mégpedig valószínűleg azért, mert ma 18-a van, és mint tudjuk, ő a számok bűvöletében fél a 8-as számtól. Fél ő maga a 8-as számtól, hiszen a Szabadság téren a 8-as szám alatt lenne a Nemzeti Bank, de a 8-as számot leszedette róla. Valószínűleg, mivel 18-a van, 8-as a vége, így valamiért félt ettől a naptól, ezért elhagyta a termet. Szerintem ez ilyen nagyon egyszerű. (Dr. Bárándy Gergely: Tízmilliószoros nap sincs…) Lehet, hogy még tízmilliószoros nap sincs, és nem mentette meg ettől a naptól. Hát, ez most ilyen, tisztelt képviselőtársaim, máskor úgy kéne előadnunk ezt a vitanapot, hogy ne legyen 8-as szám a dátumban, és lehetőleg ne 8 órakor kezdődjön, vagy ne 9 óra 8 perckor, mert a végén akkor is el fog menekülni egyébként a Nemzeti Bank elnöke.

Sok mindenen gondolkodom akkor, amikor egyszer azt hallgatjuk Matolcsy Györgytől, hogy neki nem rokonai az említett urak, akiket felsoroltunk számos alkalommal, majd megtudjuk, hogy van neki 7,5 milliárd rokona. Én nagyon remélem, hogy nem kell mind a 7,5 milliárdot a Magyar Nemzeti Bankból és annak környékén lévő cégekből kistafírungozni, mert akkor minden magyar állampolgár megnézheti magát, mert rendesen kell dolgoznunk azért, hogy ezt a jó nagy családot el tudjuk tartani.

Amiről nagyon-nagyon szeretnék beszélni ‑ mert úgy érzem, hogy nemcsak a lóláb lóg ki, hanem már az egész ló ‑, az Matolcsy családja, szűkebb családja, merthogy 2016-ban azért rendesen sikerült őket kistafírungozni. 2016-ban, ha végignézzük ezt az egész évet, ha csak a fiát nézzük, eléggé jól sikerült a saját lábára állnia neki is. Ő állítja, hogy a legtöbb esetben piaci alapon dolgozik; hát, ha ilyen a piaci alapon való munka, hogy az unokatestvérek, nagybácsik, kisebb rokonok, állami cégek stafírungozzák ki az ő cégeit, adnak hozzá hitelt, meg még egyébként lakást is, ahol lakjon, akkor egyébként szerintem nagyon szívesen dolgoznának piaci alapon ugyanilyen 31 éves fiatalok az országban még számos esetben.

Ő maga volt az, aki azt mondta egy interjújában, hogy a balatoni bútorgyárat is saját maga tudta megvásárolni úgy ‑ egyébként ez egy véleménye szerint piaci alapon működő cég ‑, hogy kapott hozzá némi támogatást az egyik rokontól, majd pedig, hogy piaci alapon működő cégről beszéljünk, azért az Országos Bírósági Hivatal csak egy 350 milliós pályázatot írt ki gyorsan valahogy véletlenül, amelyet ő nyert meg, hogy bútorokkal lássa el ezt a hivatalt. Tehát így azért elég könnyű.

Ő volt az, aki egy másik interjújában azt is elmondta, hogy egy közbeszerzésen való győzelem minden, csak nem ajándék, mert nagyon-nagyon kemény feltételeknek kell megfelelni. Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon sokan szívesen felelnének meg ezeknek a feltételeknek, amiknek neki meg kell felelnie, nagyon sok ennyi idős fiatal állna rendelkezésére a magyar államnak, és dolgozna tisztességgel ebben a nagy családban, merthogy ez a nagy család most már tényleg kicsit olyan, mintha csak azon emberek tartozhatnának úgy ténylegesen ehhez a nagy családhoz, akik a Fidesz közelében vannak, akinek Fidesz-párttagkönyve van, vagy Fidesz-párttag­könyv­vel rendelkező első tíz ember rokona, merthogy nagyon más nem kerülhet a környékre, mert akik már csak egyszerű Fidesz-párttagkönyvvel rendelkeznek, lassan lemaradnak a jó szaftos munkákról. Nézzük, hogy egyébként ez volt-e az a bútorgyár, amit véletlenül pont a nagybátyjától kapott hitelből sikerült megvásárolnia!

De nemcsak bútorgyárat sikerült vásárolni, hanem mondjuk, egy Origo nevű hírportált, ami azóta nagyot is fordult ebben a kérdésben, és látható a kormánypárt munkája ezen az oldalon, hogy mekkora változásokat tud okozni a tulajdonosváltás egy független médiában.

Nagyon-nagyon nagy kérdések vetődnek föl, hogy ez így tisztességes-e, ez így rendben van-e. Az rendben van, hogy önök olyan törvényeket hoznak, hogy a végén még törvényesnek néz ki. Csakhogy ‑ ahogy Bárándy Gergő képviselőtársam is mondta ‑ attól, hogy törvényesnek néz ki, attól még nagyon nem etikus. S ha a piacon ezeket a történeteket elmeséljük a választópolgároknak, akkor kinyílik a bicska a zsebükben, mert azt mondják, hogy gyerekek, itt valami nagyon nem stimmel, ez a Nemzeti Bank nemhogy nem az országról szól, de nem rólunk, magyar emberekről szól, hanem arról szól, hogy családok legyenek kistafírungozva. S az igazán felháborító, hogy a Magyar Nemzeti Bankból, aminek egy tényleg nagy nívójú, nagy presztízsű banknak kellene lennie, nevetség tárgyát csinálta maga az elnök, aki tényleg piros pöttyökről beszélget, meg letagad rokonokat, majd 7,5 milliárd rokont talál magának. Minden tiszteletem azon embereknek, akik ott dolgoznak ‑ mint alelnök úr ‑, mert egyébként ezt így elviselni nagyon-nagyon nehéz lehet (Bangóné Borbély Ildikó: Van az a pénz!), hogy vannak emberek, akik komolyan szeretnének dolgozni és csinálni a munkájukat, és van a főnökük, aki minden héten mond valami olyat, amin röhög az egész ország. 2016-ban számos alkalommal ez megtörtént.

S tényleg, ha már Matolcsy György és a Nemzeti Bank neve felmerül, mosolyra áll nagyon sok ember szája, mert tudja, hogy megint valami nagyon vicces dolog hangzott el a parlamentben vagy valamelyik interjúban.

Értem én, hogy ezt a sok családi vagyont, kistafírungozást, egymásnak pénzosztogatást próbálják elfedni ezekkel a nevetséges történetekkel; azt gondolom, hogy sokszor sikerül is ráfedni arra, hogy éppen kit fizettek ki és hogyan, csakhogy tényleg nemcsak a lóláb lóg ki, hanem már a ló is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez így nem mehet tovább! Az úgy nem mehet tovább, hogy Matolcsy György elhagyja a termet, ahogy ő elmondta a véleményét, nem beszél érdemben egyébként a 2016. évről, nem beszél érdemben arról, hogy mit csinált a Magyar Nemzeti Bank, hogy mi veszítette el már megint közpénzjellegét, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványai kinek és mit fizettek ki, hogy Áder Jánosnak kell rászólatni, hogy azért most már ki kéne ám adni, hogy miket fizet ki egy alapítvány. Már a saját embereik nem tudják lassan elviselni és elfedni azt a sok dolgot, amit önök elkövettek. Azt gondolom, nagyon-nagyon nehéz ott dolgozni ebben a bankban, bár valószínűleg azokért a fizetésekért és pluszjuttatásokért ezt a súlyt elbírja az ott dolgozók válla.

Úgyhogy én nagyon-nagyon remélem, hogy Matolcsy György visszajön a terembe, még akkor is, ha 18‑a van, és 8-as szám van benne, és megpróbálja elmagyarázni nekünk, mit csinált 2016-ban, kit fizetett ki, melyik rokonnak mennyi pénzt adott, mert a Ma­gyar Nemzeti Bank működése lassan csak erről szól.

S mondhatják persze, hogy a devizahiteleseket jól megmentették, csakhogy azt látják még a devizahitelesek is, amikor jól megnézik a számláikat, hogy a Magyar Nemzeti Bank nyeresége nagyon megnőtt, ők meg valahogy nem érzik, hogy meg lettek mentve. Így, tisztelt képviselőtársaim, nem nekünk kell megfelelniük, hanem a választópolgároknak, és nemcsak azon választópolgároknak, akik önökre szavaznak, hanem az ország összes választópolgárának. S az, hogy a lakosság nagy része ma azt mondja, hogy nem menne el szavazni, az ilyen lépéseiknek köszönhető, annak, hogy önök nevetségessé tették ezt az országot és nevetségessé tették a Nemzeti Bankot. Ezen kéne változtatniuk. Van még rá 8 hónapjuk. Nagyon nehéz leradírozni ezeket a bélyegeket, de azt gondolom, hogy el kéne kezdeni. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

(11.40)