Dr. Staudt Gábor (Jobbik)

DR. STAUDT GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő javaslat számos ponton valóban előrelépést tartalmaz. El fogom mondani természetesen, hogy mi az, amit kiemelten jónak tartunk, és lesz egy-két kritikai észrevétel, amit módosító javaslatokkal próbálunk orvosolni, és nagyon kérem államtitkár urat és a minisztériumot, hogy fontolják meg ezeket az abszolút jobbító szándékú módosító javaslatokat, amiket be fogunk nyújtani a javaslathoz.

Ami mindenképpen elismerésre méltó, és egy régi vágya a jogkövető állampolgároknak, hogy ne egy büntetési szemlélet uralkodjon el a hatóságok részéről, legyenek azok bármely hatóságok.

(12.00)

Egyébként ez igaz lehet a szabálysértésekre is, akár még a Btk. tényállásaira is, de ott már csak félve mondom, mert nyilvánvalóan egy bűncselekmény esetében, persze bűncselekmény is lehet enyhébb és súlyosabb, vétségek és bűntettek, de ahogy alulról megyünk felfelé a közigazgatási szankciók, szabálysértés és a bűncselekmények ranglétráján, úgy az alsóbb - és itt a közigazgatási jogkörben kiszabható szankciókat tekintem a létra aljának - esetekben még inkább felmerül az, hogy a hatóságok először figyelmeztessenek, illetőleg ne a büntető szemlélet uralkodjon el, ha egyébként valaki első alkalommal vagy esetleg kimutatható módon nem szándékosan vagy a jogszabályok ismerete hiányában követett el egy adott cselekményt, akkor a hatóság inkább segítse ezeket az embereket, és ne rögtön súlyos anyagi teherrel próbálja szankcionálni.

Ez ugyanúgy igaz az önkormányzatok számára adott lehetőség tekintetében is, hiszen az önkormányzatok meghatározhatják bizonyos körben, hogy milyen közigazgatási bírságokat fognak kiszabni, és az önkormányzatoknak sem árt, ha van egy mozgásterük, illetve ha az eljáró tisztségviselőknek sem önkormányzatoktól függetlenül az a motivációja, hogy büntessenek. Nyilvánvalóan lehet, hogy egyes önkormányzatoknál már egy pozitívabb hozzáállás valósult meg, más esetekben meg lehet, hogy a büntető szemlélet, de jó, ha az Országgyűlés egy törvényben meghatározza, hogy mi az, amit elvár abban az esetben is, ha az önkormányzatok részéről történt meg a közigazgatási bírságok kiszabása, illetve a bírságra lehetőséget adó tényállásoknak a kijelölése.

A figyelmeztetés mint főszabály szerint alkalmazható szankció ilyen formában nagyon pozitív és üdvözlendő. Ez azt is jelenti egyébként, ahogy az elhangzott az államtitkár úrtól is, hogy bizonyos esetekben nem is lehet mást tenni, tehát nemcsak egy lehetőség a hatóság számára, hanem tulajdonképpen, ha nem került sor már korábban - kevés kivételtől eltekintve - figyelmeztetésnek a kiszabására, akkor nem is tehet mást, tehát a jogkövető, illetve először megbotló állampolgárok esetében a figyelmeztetés lesz a főszabály szerint kiszabható szankció. És ahogy mondtam, jól is van ez így, és ez egy előremutató lépés.

Aztán a közigazgatási óvadéknak a bevezetése szintén üdvözlendő, lévén, hogy ez egy olyan jogintézmény, ami esetében megint csak a jogkövetésre bátorítja az állampolgárt, tehát lehet, hogy egy szankciót feltételesen - nevezzük így: feltételesen - kiszabnak a számára, de ha ő ezt az óvadékot teljesíti, és a jövőben nem követ el egyéb kihágást, akkor ő ezt visszakaphatja egy év után, és ez is nyilvánvalóan arra fogja ösztökélni az állampolgárokat, hogy újabb kihágásokat, közigazgatási szankcióval járó cselekedeteket ne kövessenek el. Úgyhogy én ezt is abszolút üdvözölni tudom, és bízom benne, hogy ezt fogják is alkalmazni az eljáró hatóságok.

Aztán nyilvánvalóan a közigazgatási bírság intézménye nem új, tehát ezzel találkozhattunk az ágazati törvényekben, találkozhattunk az önkormányzatoknak a gyakorlatában. Egyrészről azért azon túl, hogy senki nem szeret bírságot kapni, lehet egy olyan szerepe is, hogy az önkormányzatok számára is - most maradnék az önkormányzatoknál ebben a körben - egy hatékony fegyver abban a tekintetben, hogy az elvárt magatartásokat betartassa, és ha ez kiegészül azzal, hogy nem elsőre és nem rögtön és nem drasztikus módon sújtja az állampolgárokat, akkor igenis lehet egy olyan szerepe, hogy a helyi közösség meghatározza azt, hogy ő milyen magatartásokat vár el, és ezt megfelelő módon be is tudja tartatni.

Az már egy másik kérdés, és itt el is jutunk egy olyan ponthoz, ami módosító javaslattal korrigálandó kellene hogy legyen, hogy a 10. § (2) bekezdése előír gyakorlatilag egy felső összeghatárt, egymillió forintot természetes személyek részére, illetve jogi személyek részére tízmillió forintot, amit én egyébként magasnak tartok mint általános összeghatárt, főleg összehasonlítva azzal, hogy a szabálysértési szankciók esetében 300 ezer forint ugyanez, és a szabálysértéseket általában a közigazgatási kihágások fölé tudjuk helyezni, és ennélfogva én ezt egy kicsit eltúlzottnak tartom, főleg úgy, hogy gyakorlatilag ezt törvény feljebb srófolhatja, tehát az egyéb ágazati törvényekben ez magasabb is lehet.

De ami viszont még aggályosabb ebben az esetben, az az, hogy kormányrendelettel is ezt az egymillió, illetve tízmillió forintot feljebb lehet vinni, amiben én egy jogdogmatikai problémát is látok, államtitkár úr. Hiszen azt még el tudom fogadni, hogy egy ágazati törvény azt mondja, hogy az adott cselekményre az egymillió vagy tízmillió forint, bár az se alacsony, de nem elégséges, az viszont már egy kérdés, hogy akkor az jó-e, sőt azt kell mondanom, hogy alkotmányos-e, hogy csupán egy kormányrendelettel el lehet térni ettől a kijelölt felső határtól, és ráadásul úgy lehet eltérni, hogy fölfelé, tehát nem lefelé állapíthat meg a kormányrendelet egy határt, tehát nem lejjebb tolhatja ezt az egymillió, tízmillió forintot, hanem feljebb. Ez szerintem, ha mélyebben megvizsgálnánk, lehet, hogy alkotmányossági aggályokat is felvetne, úgyhogy ezt igyekszünk majd módosító javaslattal egyértelműsíteni.

Az, hogy az önkormányzati rendelet alapján 200 ezer forint és 2 millió forint lehet ez a bírság, még úgy nagyjából belefér szerintem a szabálysértéseknek… - illetve most maradjunk a szabálysértéseknél, tehát a szabálysértésekkel való összehasonlítást kiállja, de az előzőekben említett egymillió és tízmillió forint sok lehet, ráadásul úgy, hogy a tízmillió forint gyakorlatilag - mert itt a magánszemélyek egymillió forintjáról beszéltem inkább az előbb - sújthat, akár rendszeres jelleggel is, kis- és középvállalkozásokat; még egy középvállalkozásnak is egy nagyon jelentős tétel a tízmillió forint, egy kisvállalkozásnak Magyarországon, tömegével vannak egyszemélyes kft.-k, családi kft.-k vagy egyébként bt.-k, hiszen ez a bt.-kre is vonatkozik, vagy egyéb formákat is lehetne említeni, de a lényeg az, hogy én ezt szintén úgy egy általános határértékként magasnak tartom, hogy az ágazati törvényekben ráadásul ettől fölfelé el lehet térni.

Az elévülésnél szintén vannak aggályaim, államtitkár úr, mégpedig az, hogy itt is aránytalannak érzem az objektív három évet, lévén, hogy a szabálysértések esetében kettő év az elévülési idő. Ebben az esetben úgy nézne ki, hogy 6 hónap a hatóságnak a tudomására jutásától, de objektív értelemben 3 év, amíg el lehetne járni, és ez azért túl hosszú határidő véleményem szerint, mert az ügyfél vagy akit szankcióval sújtottak, nehezen tudja megállapítani, hogy a hatóságnak mikor jutott a tudomására a szankcionált cselekmény, és emellett pedig lehet, hogy ki tudja kérni az iratokat, de mindig felmerülhet, hogy esetleg egy feljegyzés nem ellenőrizhető, hogy mikor került egy aktába.

Tehát objektíve nem nagyon ellenőrizhető, úgy kell tekinteni, hogy három évig lehetőség van szankció kiszabására, ami az egy év szabálysértésekhez képest egy évvel hosszabb határidő, vagy úgy is mondhatnám, hogy 50 százalékkal hosszabb határidőt én, megmondom őszintén, nem tartom indokoltnak.

Úgyhogy ezekkel a kiegészítésekkel vagy a legfőbb pontokkal együtt mondom azt, hogy egy jó irányba tett lépés az, amit itt letettek az asztalra. Persze, ki lehetne még emelni pontokat, például - és ezt akkor még itt is megemlítem - nagyon bízom benne, hogy azt a lehetőséget, hogy figyelmeztetés nélkül szabjanak ki szankciókat, hiszen bizonyos esetekben erre is lehetőség van, nem próbálják majd meg a különböző hatóságok és az önkormányzatok kitágítani.

(12.10)

Itt egy felsorolást láthatunk, hogy mely esetben kerülhet erre sor. De azért tapasztaltam azt, hogy az önkormányzatok és az egyéb hatóságok esetében is néha ezt hajlamosak kicsit tágan értelmezni, amennyire tudják. Ilyen formában a gyakorlat fogja eldönteni, hogy mennyire lépik túl azt a keretet, amit a törvény ad számukra, és mennyire próbálnak meg majd azonnal bírságolni, azonnali bírságokat kiszabni, és gyakorlatilag megpróbálni elkerülni a figyelmeztetést mint első szankciót. De nyilván ezt a gyakorlat fogja megmutatni, ahogy elmondtam. Ha ezeket módosító javaslatokkal sikerül kicsit arányosabbá tenni és a szabálysértési törvényhez közelíteni, akkor elképzelhetőnek tartom a javaslat támogatását. Főleg ezt annak tükrében, hogy értékeljük, hogy a büntető szemlélet helyett itt a figyelmeztetés és az előremutató javaslatok kapnak teret.

Szeretnénk egyébként azt is látni, hogy az egyéb törvényekben is ezt a szemléletet továbbgörgeti a minisztérium vagy a kormány, és ennélfogva mindenképpen azt szeretnénk látni, hogy az állam az emberekért legyen és az önkormányzatok is az emberekért legyenek, olyan esetekben is, amikor az önkormányzat ezt magától nem tenné meg, bár természetesen, ahogy mondtam, nem minden önkormányzatra vonatkozik ez. De egy előremutató hasonló szabályozással rá lehet venni minden önkormányzatot, hogy a büntető szemléletet feladja. Köszönöm szépen.