Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Ha jól emlékszem, akkor az érintett szakmai és érdekképviseleti szervezetekkel egyeztetésre került a dolog. Azt hiszem, az indoklási részben is hivatkoznak erre, hogy a szervekkel egyeztetésre került a törvényjavaslat, így, szenvedő szerkezetben; nem csodálom, hiszen amikor érdekegyeztetésről van szó, akkor önök néha tényleg szenvednek előtte, hogy mikor, miért vagy éppen miért ne tegyék meg mindezt. De nem is ez a lényege a történetnek, hanem az, hogy a javaslatot megint csak, hogyha jól tudom, nem bocsátották a kormányzati honlapon egyeztetésre, legalábbis nekem nincs ismeretem róla, hiába próbáltam ezt megtekinteni. Ha így van, akkor ez nyilván egy alapvető probléma. Azzal együtt, hogy amit államtitkár úr elmondott a felszólalásában, abban sok olyan dolog van, amely megfontolandó, támogatható, tehát amelyek gyakorlatilag olyan további folyamatokat indukálhatnak, ami mind a vállalkozói szektorra, mind a magánszemélyekre nézve kedvező is lehet.

Persze rögtön hozzá kell tenni, hogy van azért több minden, amivel nem vagyunk tisztában. Már nem mi, képviselők, hanem nem tudjuk, hogy miért van úgy, vagy miért nem tudhatunk róla. Példákat mondok. Például az adatkezelést előíró új rendelkezésekkel, nem tudom, hogy a Nemzeti Adatvédelmi és Információs Hatóság elnöke egyetért-e. Államtitkár úr erre biztosan egyértelmű, egzakt választ tud adni. Kérem, tegye is meg.

Nem tudom, hogy az előzetes hatásvizsgálat ismerete hiányában hogyan, milyen nagyságrendben fogható meg az, ami kiterjed erre az intézkedéscsomagra, amibe ez kerül, és hát mondjuk, a fedezeti része hogyan és miképp áll össze. Ez parciális kérdés ugyan, de azért nem baj, ha e tekintetben is tisztán látunk.

Én látok ebben a törvénytervezetben pozitív jeleket. Pozitívnak tartom azt is, hogy megszünteti a szabálysértés és a szabályszegés közötti összemosásból adódó terminológiai problémákat is, azon túl, hogy mondom, tartalmi kérdéseket említett állam­titkár úr. Viszont azt vélem felfedezni, és azt hiszem, nem hibázom ezzel a felfedezéssel, hogy a jogrendszerbeli átrendezést, átvezetést nem tették meg, az függőben maradt.

Mondok példát rá, csak hogy fogható legyen. Például a vasúti közlekedésről szóló - most nem mondom meg pontosan, de ha az emlékképeim nem csalnak meg, akkor talán a - 79. § f) pontja az, ami gyakorlatilag a figyelmeztetések kérdéskörével foglalkozik, és itt egészen más feltételrendszerek vannak, mint ami a törvénytervezethez illesztődik, vagy illeszthetővé válik. Tehát itt ezeket a jogrendszerbeli átvezetéseket meg kellene tenni, ezeknek a függőben tartását gyakorlatilag meg kellene szüntetni.

Ha rátekintünk erre a törvénytervezetre, akkor azt mondhatjuk, hogy ez egy ilyen kormányzati kedélyjavító csomagként is megfogható. Ilyen kedélyjavító intézkedések sokaságát magában hordozó? Nem baj, ha így van, csak jó lett volna sokkal hamarabb, jó lett volna sokkal korábban, mondjuk, hét évvel ezelőtt az ilyen típusú lépéseket megtenni. Nem a választások előtt egy fél esztendővel.

A szankciók, vagyis a fokozatosság kérdésköre. Azt gondolom, hogy amikor arról beszélnek, és azt állítják, hogy a szankciók vagy kisebb mértékűek, vagy elkerülhetőek bizonyos feltételek mellett, és így a fokozatosság érvényesülése megtörténik, akkor ez az állítás bizonyos értelemben megbicsaklik az elmúlt időszak történésein alapulva.

Azt mondják, hogy úgymond nem utaznak arra, hogy a bírság kiszabásának a nagysága, mértéke a bevételek növekedését szolgálja. Vannak tapasztalások, kézzelfoghatóak sok esetben, amelyek nem ezt a logikát támasztják alá. Vannak adott hatósági szervek, szervezetek, amelyek adott esetben működési feltételeinek kiegészítő forrásaként állnak rendelkezésre vagy kell hogy rendelkezésre álljanak. Igen, részben megszűnt, de vannak olyanok, amelyek a motivációs hátteret e tekintetben teremtik meg. Magyarul, a bírság kiszabása például a hatósági alkalmazott tekintetében meghatározza a javadal­ma­záskiegészítési források utolérési lehetőségét. Ezeket is meg kellene szüntetni, államtitkár úr, mert ezek nyilván hiába vannak, adott esetben jó irányultságúnak tekinthető intézkedések központosítottan, ha a közvetlen formában történő leképződése úgy történik meg, hogy az, aki hatósági szerepkörben feladatot lát el, az nem abban érdekelt, hanem mondjuk, annak az ellentettjében.

Teljesen világos előttem, és nem is áll tőlem messze, sőt egyet is tudok érteni azzal, hogy a fókuszban nyilván a prevenció kell hogy legyen. Tehát hogy a jogsértések elkerülése történjen meg vagy a jogszerű állapotnak - ha jól emlékszem, így fogalmazott - az elérése hívódjék életre. Ezek meggyőződésem szerint is fontos kitételek, tehát ezekkel én személy szerint egyet tudok érteni.

Azt szeretném összegző mondatban elmondani, két dolog: az egyik az, hogy ha vannak, és vannak még olyan torzók, amiket említettem, akkor azoknak a kigyomlálását érdemes megtenni, és nyilván a hatósági felületen történő munkát végző kollégák motiváltságát pedig nem a tekintetben kell megrajzolni helyi szinteken sem, amelyek a bírság kiszabásának a minél magasabb mértékével párosíthatóak.

Tehát el kellene kerülni azt, hogy úgymond az a látszat is kialakulhasson, hogy a bírság kiszabása bármilyen értelemben bevételnövekedést céloz, annak érdekében, hogy a hatósági szerepvállalók ebből részesülhessenek. És a másik dolog pedig az, hogy azokat a szükségszerű átvezetéseket meg célszerű megtenni, amelyek - mint példát is mondtam rá - a vasúti törvény keretei között, de más példát is tudnék, nem érvényesülnek e tekintetben.

Elnök úr, köszönöm szépen. Államtitkár úr, csak annyit kérek, hogy a feltett kérdésekre majd válaszoljon is. Köszönöm szépen.