Z. Kárpát Dániel (Jobbik)

Z. KÁRPÁT DÁNIEL (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A vezérkörben még szóba került az, hogy a Fidesz-KDNP ugyebár megadóztatta a minimálbért, még a szocialista pusztító gazdaságpolitikával szemben is elkövette ezt a talán még nagyobb baklövést, akkor is, ha természetesen nem tudunk annyi bűntettet a Fidesz-KDNP nyakára vagy szemére olvasni, mint a szocialistákkal szemben tudtunk. Gondoljunk csak a devizahitelezés elengedésére! De hát önök aztán nem rendezték ugyanezt a folyamatot. Tehát valahol azért csak össze tetszenek érni.

De a tárgykörnél maradva, a minimálbér adótartama tekintetében azt mondták, hogy önök emelik a béreket, a minimálbért is, és ily módon majd azt az elvett kedvezményt talán kigazdálkodhatóvá teszik vagy látszólag visszaadják. Államtitkár urat kérdezem, hogy végeztek-e bármilyen összehasonlítást azt illetően, hogy a regionális országokhoz és az úgynevezett uniós átlaghoz képest a magyar bérek közelítenek-e valamilyen szinten, hiszen azt látjuk, hogy ha euróban mérjük a magyar bérek növekményét, akkor az az elenyésző 15-25 százalék közötti emelés, amit az utóbbi két időszakban foganatosítani terveznek, bizony a régió országainál is alacsonyabb emelést eredményez.

Éppen ezért azt látjuk, hogy ha támogatnák a Jobbik béruniós koncepcióját, amely kormányzati hazugságokkal szemben egyáltalán nem jelenti Brüsszel kezébe bármilyen adózási jogkör adását is, hanem egész egyszerűen azt a nyugat-keleti kifosztó mechanizmust lassítaná vagy szüntetné meg, amelynek értelmében Magyarországot gyakorlatilag gyarmatosították gazdasági értelemben, akkor előre tudnánk lépni; még egyszer mondom, akkor, hogyha a kormány támogatná a Jobbik ez irányú koncepcióját.

De ha nem támogatja, adódik a kérdés, milyen elvek mentén, hogyan kíván küzdeni a magyar bérek felzárkózásáért legalább a nyugati szint közelébe, mert hát sajnálatos módon a statisztikai adatok azt bizonyítják, hogy jelen pillanatban folyamatos távolodás figyelhető meg. Bármennyire nem tetszik ez nekünk, nekem sem tetszik, mégis beszélni kell róla, mégis meg kell oldani. Köszönöm a figyelmet.

(12.10)