Rétvári Bence (KDNP)

DR. RÉTVÁRI BENCE, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Tisztelt Ház! Nagyon köszönöm az ünnepi és emelkedett gondolatait. Valóban, március 15-én és majd április 11-én és sok más alkalomkor is azokra a magyarokra emlékszünk, akik nagyon bátrak voltak, bátrak voltak a saját korszakukban, a saját bátorságukról tettek tanúbizonyságot, akár akkor, amikor kirobbantották a forradalmat, akár akkor, amikor meghozták az áprilisi törvényeket, akár akkor, amikor a tavaszi hadjáratban eredményesen szálltak szembe a császári csapatokkal.

Bizony, ez a fajta bátorság az, ami példaképet jelent számunkra, amire emlékezünk, amelyek olyan pillanatok a magyar történelemben, amelyeket érdemes piros betűvel is beleírni a naptárba, és évről évre emlékezni rá.

A szabadságot azonban nekünk, magyaroknak sem adták sohase ingyen. Ronald Reagannek van az a mondása, hogy minden generáció csak egy nemzedékre van a szabadság kihalásától, mert ha van egyetlenegy olyan nemzedék is, amelyik úgy gondolja, hogy a szabadság, amit megkapott, már az övé, az már a sajátja, azért tennie nem kell, hanem azt elég, ha csak birtokolja, nem kell hogy gondozza, nem kell hogy küzdjön érte, akkor bizony egy nemzedéken belül el fogják veszíteni az emberek a szabadságukat abban a közösségben.

Ezért fontos, hogy minden generációnak küzdeni kell, hiszen olyan helyzetek adódnak, akár napjainkban is, amelyeket még tíz évvel ezelőtt elképzelhetetlennek tartottunk volna, hogy Európába hogyan telepszik be a félelem, vagy miként válik egyre általánosabbá az identitásválság. Ez bizony egy olyan időszak, amikor nekünk, magyaroknak is bele kell szólnunk a jövőnkről szóló vitákba. 1848-49-ben elég határozottan és akkor még fegyverrel is, ma már más módon, de igenis a saját jövőnket nekünk kell alakítanunk.

Akkor sem azt mondták a ’48-as magyarok, hogy majd a helytartótanács eldönti helyettünk, ma sem kell azt mondanunk, hogy bárki döntsön helyettünk a mi saját ügyünkről; ne legyen ez a kishitűség a magyarok jellemzője, ’48-ban sem volt ez, ma se legyen az, hanem ugyanolyan határozottsággal álljunk ki, mint 1848-ban, csak szerencsére békésebb körülmények között. Nem mintha Európa hangulata ne lenne forrongó, nem úgy, mint ’48-ban, de más módon mindenképpen forrongó, és ahogy a híradásokat is nézzük, egyre több helyen akár erőszakba is torkolló.

Nagyon fontos a saját kultúránk, saját közösségeink megvédése, hogy Európa nemzetek és ne nemzetiségek Európája legyen, ezért is fontos a képviselő asszony által említett Arany János-emlékév, amelyet Arany János születésének 200. évfordulója alkalmából hirdetett meg Magyarország. Március 2-án kezdődött Nagyszalontán, és május elején az Akadémia ünnepi közgyűlésével folytatódik. Országszerte, nemcsak Nagykőrösön és Debrecenben, nemcsak Budapesten, hanem mindenhol máshol is ünnepségek, kiállítások fognak zajlani, újabb Arany-kötetek jelennek meg, tudományos programok, szavalóversenyek fognak sorakozni az Arany-emlékévben egymás után.

Nagy példakép sokak számára Arany János, hiszen szegénysorból küzdötte fel magát egészen a Magyar Tudományos Akadémia főtitkári posztjáig, és azóta is mint a nemzeti kultúrának egy emblematikus alakjára emlékszünk rá.

Négymilliárd forintos keretet határozott meg a kormányzat az emlékév programjaira, egyrészről Nagykőrösön mint az Arany-kultusz fővárosában valósulnak meg központi megemlékezések, de természetesen Nagyszalontán, Arany János szülőhelyén is kiemelt programok lesznek, de Nagykőrösön egy teljes műemléki rekonstrukcióra készülünk. Áder János köztársasági elnök úr a fővédnöke az emlékévnek, de bekapcsolódott a védnöki munkába a Tudományos Akadémia és a Művészeti Akadémia elnöke is.

Az Arany-emlékév az élő magyar nyelvnek az ünnepe, ezért többféle különleges programmal is készülnek az emlékév szervezői: olvasás éjszakájával, köztereken történő könyves megjelenésekkel, írók vezette irodalomórákkal, és sok minden más eszközzel is próbálják felhívni a figyelmet Arany Jánosra és a magyar nyelvre. A művészeti produkcióknak is vannak formabontóbb megnyilvánulásai, nemcsak színpadi produkciók, de Arany-busz és hasonlók is indulnak országszerte. Határon túli rendezvények, diaszpórarendezvények egyaránt fogják színesíteni az Arany-emlékévet; illetőleg az is fontos, hogy a beépülő és maradandó értékek között sok-sok Arany-kincsnek a digitalizálására, online hozzáférhetővé tételére is sor kerülhet a következő esztendőben.

És ahogy a képviselő asszony is elmondta, mindemellett a magyar kultúrának, a magyar filmes kultúrának is egy arany korszaka van, ha ezzel az átkötéssel élhetek, hiszen Oscar-díjtól Arany Medve-díjig rengeteg magyar filmes siker született az elmúlt időszakban. Ha megnézzük, hogy az új filmtámogatási rendszer óta mennyi nemzetközi elismerést kapott a magyar film: 130 fölött van már azoknak a száma, akik Karlovy Varytól Cannes-ig vagy az Arany Glóbusz-díjig nemzetközi elismerésben részesültek. És valljuk meg, hogy ez a magyar gazdaságnak is jót tett, hiszen GDP-arányosan megháromszorozódott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) mind a nemzeti össztermékben vett része a filmiparnak, mind pedig a foglalkoztatottaknak a száma.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)