Gyopáros Alpár (Fidesz)

GYOPÁROS ALPÁR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Nyolc hónap telt el az Egyesült Királyság Európai Unióból való kilépéséről szóló népszavazás, vagyis a brexitreferendum óta. Bármilyen hosszú volt ez a házasság az Egyesült Királyság és az Európai Unió között, az elválás mégis megtörtént, és ha azt a felet nézzük, aki a szakítást kezdeményezte, akkor megállapíthatjuk, hogy Nagy-Bri­tannia köszöni szépen, jól van. Érte nem kell aggód­nunk, biztos lábakon áll, és ami a legfon­to­sabb, hogy tudja, hogy mit akar.

Brüsszel viszont már előtte sem volt valami ró­zsás helyzetben, és a szakítás még jobban megviselte. Kudarcot vallott, de ahelyett, hogy ezt beismerné és önvizsgálatot tartana, a sértődöttet játssza. Elég itt az Európai Bizottság elnökének fenyegetésére utalni, miszerint a britek nagyon is borsos árat fognak fizetni a kilépésért.

Bár az Unió vezetőinek minden eszközük meg­volt ahhoz, hogy egyben tartsák a közösséget, ebben a feladatban felsültek. A brexitről szóló népszavazás előtt bármilyen baj előkerült, a brüsszeli bürokraták válasza az volt, hogy erre a kérdésre, ami most itt van előttünk ‑ hangsúlyozom, mindegy, hogy éppen milyen kérdésről volt szó ‑, erre csak a még szoro­sabb európai együttműködés lehet a megoldás. Ez a megközelítés a migrációs válság ügyében teljesen nyilvánvalóan megbukott.

A brit referendum akár kijózanítólag is hathatott volna. A brüsszeli politikai és szellemi elit egy je­len­tős része azonban továbbra is álomvilágban él, ahol a politikai cselekvést ideológiák és utópiák vezérlik, nem pedig a valóság. Az embereknek ebből lett elegük, azért döntöttek a kilépés mellett, mert az Unió vezetői szemmel láthatóan alkalmatlanok arra, hogy ellássák a feladatukat.

Tisztelt Miniszter Úr! Ön hogy látja, tanult-e bármit az Európai Bizottság a brexitből? (Taps a kormánypártok soraiban.)