Dr. Szakács László (MSZP)

DR. SZAKÁCS LÁSZLÓ, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hallottunk most egy expozét, majd később visszatérek rá, ami egyébként egy kicsit jobban idézte az 1950-es évek május 1-jei beszédeit, mint egy felelős vezetőnek a Magyarország gazdasági helyzetéről szóló beszámolóját. Ahogy azt Burány Sándor képviselőtársam is elmondta, az is fontos persze, amit elmondott Matolcsy elnök úr, aki ‑ csak a jegyzőkönyvnek is jelezném ‑ 9 óra 40 perckor a róla szóló napirendet, amit évente egyszer kellene hogy végigüljön, elhagyta a Házat.

(10.00)

Matolcsy elnök úr persze, sok mindenről beszélt, de nagyon sok mindenről nem beszélt. Nem beszélt arról, hogyan alakult az, amiről ma már megemlékeztünk, hogy végre sikerült az, hogy egy magyar európai intézményben európai bérek vannak. Ez csak a Nemzeti Bankra alkalmazható ma Magyarországon. Itt aztán európai bérek vannak, ötmilliós fizetés; természetesen fizetik a külföldi utakat, oda néha vendégeket is lehet vinni, de legfőképpen egyébként akihez az embert szorosabb szálak is fűzik, ő utazik a legtöbbször az elnök úrral, ezt a magyarok közpénzéből teszik. Itt európai bérek vannak.

Pontosan a 2015-ös év tekintetében, alelnök úr, nem beszélni azokról az alapítványokról, amikbe önök kipumpáltak 260 milliárd forintnál is többet, és a 2015. év kapcsán erről azért kellene önöknek beszélni, mert ez egy küzdelmes év volt önöknek. Önöknek soha nem volt igazuk. Önök azt mondták, hogy az a pénz, ami odakerült, elveszítette a közpénz jellegét. Aztán kiderült, hogy önök tévednek, nem veszítette el a közpénz jellegét, bírósági ítéletük van róla, hogy hibáztak, tévedtek, ostobaság volt, amit mondtak, ezért ki kellett adni az összes papírt.

Majd ezt követően önök törvényt szerettek volna módosítani azért, hogy ezeknek az alapítványoknak a vagyonát tényleg lehessen titkosítani, tényleg veszítse el a közpénz jellegét, tényleg senki ne láthasson rá. Majd erre az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem, önök tévednek, önök ezt rosszul tudják, ez közpénz, az is marad, és ilyen jogszabályt ne fogadjon el a parlament, mert az ellenkezik az Alaptörvény rendelkezéseivel, annak a szellemiségével; egyébként szerintem a demokráciával is meg nagyon sok mindennel, de szépen megindokolta ezt az Alkotmánybíróság.

Ugyanebben az évben, tudja, amikor bevásároltak ezek az alapítványok, mert nem csak hogy akárhogyan beköltöztek ingatlanokba, palotákat vásároltak, és ha már odakerültek, gyorsan fel is újították őket, és erre nem kevés pénzt költöttek. Önök azt mondták, hogy ezeknek az alapítványoknak, miután nem közpénzzel gazdálkodnak, nem kellett volna közbeszerzési eljárást lefolytatni. Tévedtek önök! Önök tévedtek, le kellett volna folytatni közbeszerzési eljárást, átláthatóan kellett volna ezeket a pénzeket egyébként az alapítvány, a Magyar Nemzeti Bank… ‑ és még sok mindennek megfelelő célokra költeni, de önök ezt választották, és nem folytattak le közbeszerzési eljárásokat. Ezt megállapította a Közbeszerzési Döntőbíróság, és önöket elmarasztalta. Erről nem beszélni a beszámolóban, legalább azt mondom, az önök szája íze szerint, hogy tanultunk ebből az időszakból, tanultunk abból az időszakból, ahol az Alkotmánybíróság, a Kúria és a Közbeszerzési Döntőbíróság adott nekünk egy leckét, és mi azt megtanultuk, hogy hogyan kell a közpénzekkel transzparensen, átláthatóan gazdálkodni, ezt nem belátni, én úgy gondolom, az nem hiba, az dölyfösség, mert önök talán még mindig hiszik, hogy önöknek ezt meg lehet tenni. Nem lehet önöknek megtenni, erről önöknek rengeteg papírjuk van.

Ha ezeket a dolgokat egymás mellé állítjuk, egymás mellé állítjuk azt, hogy önöknél végre sikerült egy európai bérrendezési programot csinálni, és önök már legalább jól keresnek, a magyarok többsége nem, de önök már legalább nagyon jól keresnek, fényűző palotákban vannak, és egyébként rengeteg műkincset vásárolnak, akkor azt lehet mondani, hogy a Magyar Nemzeti Bank ténylegesen felzárkózott az európai nemzeti bankok közé. Igazuk van, hiszen fényűzés tekintetében tökéletesen elérték azt a szintet, amit a nálunk sokkal gazdagabb országok megengedhetnek maguknak. Mi nem engedhetjük meg magunknak, ahol 4 millió ember a létminimum alatt él, addig egy urizáló elit palotákba jár dolgozni, palotákban tengeti a mindennapjait, és természetesen mindenki elviszi a szívéhez legközelebb álló kolléganőjét a legmesszebbi utazási pontokra is.

A brókerbotrányokról beszélt az elnök úr. Igazából ez volt a beszédének az a része, ami a legjobban idézte az ötvenes évek május elsejéit. Ha jól értettük, alelnök úr, akkor hódító fenyegeti Magyarországot, akinek egyébként nagykövetsége is van Magyarországon. Én egy pillanatra az oroszokra gondoltam, de aztán azt mondta, hogy NATO-tag, azt mondta a Magyar Nemzeti Bank elnöke, hogy egyébként NATO-tag ez az ország, úgyhogy ez a hódító akkor valószínűleg a szövetségesünk, aki megpróbálta megdönteni a magyar jegybankot, a magyar kormányt, és ha jól emlékszem, ahogy az elnök úr mondta, talán még a bankrendszert is megpróbálta megdönteni.

Alelnök Úr! Akkor arra kérem önt, ha már Matolcsy György nem szakított a szokásaival és itt hagyott bennünket vitatkozni őróla, akkor ön szakítson a szokásaival, vegyen részt a vitában, és mondja meg nekünk, hogy az a Tarsoly Csaba, aki az önök szeme láttára, az önök által is jóváhagyott kibocsátási tájékoztató alapján mintegy 160 milliárd forinttal több fedezet nélküli kötvényt bocsátott ki az ő Quaestor nevű cégében, az a Tarsoly Csaba, aki ezer szállal kötődik a kormányzó pártokhoz, a Fideszhez, az a Tarsoly Csaba melyik külföldi nagykövetség nevében ármánykodott a Magyar Köztársaság pénzügyi stabilitása ellen! Tessék, legyen szíves erre válaszolni! Tarsoly Csaba melyik külföldi ország ügynöke? Kinek dolgozik ő?

Arról is beszélt az elnök úr, hogy önök leleplezték ezt a 15 éves csalást. Alelnök Úr! Mit lepleztek le önök? Nem lepleztek le önök semmit! Most vagy külföldiek ármánykodtak azzal a Tarsoly Csabával, aki ezer szállal magukhoz köthető, vagy külső segítséggel szerették volna önök Tarsoly Csabát mint külföldi ügynököt pozícióban tartani az elmúlt 15 évben, vagy az történt, ami nagy valószínűség szerint a valósághoz sokkal közelebb áll: önök nem lepleztek le semmit, ez magukra rádőlt. Azt mondani pontosan a DRB-botrány kirobbanásának második évfordulója előtt egy nappal, hogy önök azt leleplezték! Ha valaki itt meglepődött, azok önök voltak! Önök nem lepleztek le az égadta világon semmit. Ha lett volna bármilyen olyan metodika, ami alapján le lehetett volna ezt leplezni, meg lehetett volna előzni, akkor önöknek azt használni kellett volna.

Alelnök Úr! Ha már az elnöke, Matolcsy elnök úr ebben a tévedésben van, legalább ön ne legyen! Az önök feladata nem az, hogy leleplezzék ezeket. Az önök feladata az, hogy megelőzzék. Önök nem egy térfigyelő kamera, önök nem rögzítik a bűncselekményt, hanem megelőzik. (Dr. Józsa István: Így van! Pontosan.) Akkor kérdezzük meg azt is, és akkor kérem szépen, erre válaszoljon, hogy a Magyar Nemzeti Bankban az ellenőrzési tervekben 2010 óta hányszor szerepelt a DRB, hányszor szerepelt a Buda-Cash, hányszor szerepelt a Quaestor. Hányszor?! Elmentek-e oda? Ellenőriztek-e? Mit találtak? Rendben találták-e?

Annyit tudunk, hogy 2014. október 15-én Windisch László alelnök még aláírja, hogy kibocsáthat a Quaestor kötvényeket. Egy adminisztratív aktus van, tehát tudják, látják. Milyen metodikát követtek, amikor éppen akkor kint volt a célellenőrzés a Quaestornál, és két hónappal később meg összedől, 220 milliárd forintnyi kárt hagyva maga mögött, ami nem az állam pénze volt, kisemberek megtakarítása volt. És önök semmit nem tesznek annak érdekében, hogy ezek az emberek visszakaphassák a pénzüket. De ami ennél is sokkal súlyosabb, önök semmit nem tettek annak érdekében, hogy ezeknek a kisembereknek a befektetése ne tűnjön el, hacsak nem önök voltak azok, akiknek a szeme láttára ez történt ‑ és lehet, hogy úgy gondolták, hogy ez így jól van?

(10.10)

Alelnök úr, van egy lista, azon több mint 330 név szerepel, vannak köztük állami cégek, vannak köztük magánszemélyek, akik március 9-én és 10-én kivették a pénzüket a Quaestorból. Akkor, amikor itt már ülésezett a Gazdasági bizottság, amikor itt már Windisch László kerek szemekkel, és még a hangja is szürke volt, úgy adta elő, hogy mekkora botrány van; itt ülésezik a Gazdasági bizottság 9-én a DRB és a Buda-Cash ügyében, 10-én a Quaestor ügyében, akkor önök még mindig hagyják azt, hogy több mint 330 cég és magánember megszabadítsa a Quaestort az utolsó 6,5 milliárd forintjától. Tudtak erről önök? Az önök szeme láttára történt? Kinek készült az a lista? Ki készítette a listát? Önöknek készült?

Mert igazából, tudja, alelnök úr, a legnagyobb probléma nem tudom, hogy mikor van, akkor-e, ha önök erről tudtak vagy ha nem. Mert ha önöknek készült ez a lista, akkor önök azt simán végignézték, hogy hogyan pakolják ki a kisemberek pénzét, a kisbefektetők pénzét bizonyos kedvezményezettek, kiválasztottak a Quaestor legtöbb irodájából; az utolsó 6,5 milliárd forintját. Ezt akkor önök végignézték. Akkor önök másban voltak érdekeltek, nem abban, hogy ez a cég állva maradjon. Windisch László elmondja, hogy március 9-én már kint vannak az önök emberei a Quaestorban. Hát még ott is voltak, alelnök úr, s így is ki lehetett onnan venni még március 10-én is, amikor már zároltak, még akkor is ki lehetett venni pénzt?

Ha önök erről tudtak, annál egy nagyobb baj van, ha erről nem a Magyar Nemzeti Bank tudott először. Itt a Gazdasági bizottság már ülésezik, a megoldást keresi, a bizottság hallgatja a Magyar Nemzeti Bank alelnökét, aki, ha úgy tetszik, részletes tényfeltáró nyilatkozatokat tesz, elmondja, hogy mit tesznek ebben az ügyben, s mindeközben önök esetleg nem tudtak arról, hogy éppen kisemmiznek 32 ezer kisembert?

Ha még mellétesszük azt, hogy bárhol is legyen ennek az ügynek a genezise, legyen ennek ott, amit elmondott a május 1-jei beszédében az elnök úr, hogy külföldi ügynökök ürgebőrbe varrva aranyrudakat felejtettek a Duna alatt, és így az ügynököket ki tudták fizetni ‑ majd várom a válaszát, hogy Tarsoly melyik országnak dolgozott ‑, annyit akkor gondoljuk ebből végig, hogy akkor viszont miért nem segítenek abban önök is, a saját maguk által létrehozott felszámoló, a PSFN ‑ amelyiknek az egyetlen tulajdonosa a Magyar Nemzeti Bank ‑, hogy a Quaestor-vagyont vonják be a felszámolásba. Önök azt végignézik, hogy a Quaestor károsultjai eddig egy fillért nem kaptak a Quaestor-vagyonból. Egyetlenegy fillért sem!

Végignézik, ahogyan a Quaestor vagyonát ‑ ami nem kevés, százmilliárdot érő budapesti telek, ahová önök olimpiát próbálnak tervezni ‑ egyik cégből a másikba tologatják. Ezt az önök egy szem felszá­molója, aminek önök az egy szem tulajdonosai, végignézi, és nem vonja be a vagyont abba a kártalanításba, amiben, én úgy gondolom, hogy mindenkinek joga lenne ahhoz, hogy visszakapja jogos jussát. Kinek tartogatják ezt a pénzt, alelnök úr?

Én úgy gondolom, hogy ezek azok a kérdések, amelyek a 2015-ös évet olyan küzdelmessé tették; azért, hogy önök számára, én nem izgulok, önök jól meg vannak fizetve, hanem azok számára is, akik elveszítették a pénzüket azért, mert önök nem figyeltek, azok számára is, akik önöktől várták a megoldást, de önöktől hiába várták a megoldást, mert önök ‑ még egyszer mondom, alelnök úr, és talán a jövőre nézve lehet ez egyfajta tanulság ‑ nem azért vannak, hogy leleplezzék, önök azért vannak, hogy megelőzzék ezeket a cselekményeket. Arra, hogy leleplezzék, kinyomozzák meg elítéljenek embereket, ott van a rendőrség, az ügyészség meg a bíróság.

Önöknek az a feladata, hogy kiállítsanak egy olyan ellenőrzési rendszert, kiállítsanak egy olyan metodikát, kiképezzenek olyan embereket, akik képesek ezeket a dolgokat nem lefülelni, hanem megelőzni, hogy az emberek pénze biztonságban lehessen. Ma önök miatt nincsen a magyar emberek pénze biztonságban. Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)