Kucsák László (Fidesz)

KUCSÁK LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt hiszem, mindannyian egyetértünk abban, hogy mindaz, ami a 4-es metró építésének körülményeiről az OLAF-jelentésnek köszönhetően nemrég nyíl­vánosságra került, az párját ritkítóan arcpirító. Az Európai Unió Csalás Elleni Hivatala, amely az uniós pénzek elköltését és a szabálytalanságokat vizsgálja, nem kevesebbet állít, mint hogy ‑ idézem ‑ „a súlyos irányítási szabálytalanságok és hibák az egész pro­jekt­re kihatással voltak. Ezen ügyek egy része nagyon súlyos, úgymint érdekellentét, a hátrányos meg­kü­lön­böztetés tilalmának és az ajánlattevők vo­nat­ko­zá­sá­ban az egyenlő bánásmód köve­tel­mé­nyé­nek meg­sér­tése, illetőleg ezek egy része csalásnak tekint­hető.”

A vizsgálat igen alapos volt, hiszen négy éven keresztül zajlott, és 400 milliárd forintnyi szerződést vizsgált. Ebből a szabálytalanságokkal érintett összeg az OLAF véleménye szerint 272 milliárd forint, ebből 167 milliárd forint esetében bűncselekmény, csalás, visszaélés és szabálytalanság gyanúja merülhet föl. A 167 milliárd forintból 59 milliárd forint az Európai Unió által biztosított forrás; 77,7 milliárdot a magyar állam a magyar adófizetők pénzéből biztosított, a Fővárosi Önkormányzat pedig 30 milliárd forinttal járult hozzá a kivitelezéshez. Számunkra az ügy egyik legmegdöbbentőbb részlete az, hogy sajtóhírek sze­rint a baloldali városvezetés idején nyílt titok volt, hogy a városháza egy szocialistákhoz köthető sze­replője a 2008-2009-es időszakban 40 százalékos kenőpénzt követelt a beruházásban részt vevő egyik konzorciumtól. Hogyha tényleg ilyen mértékű volt a korrupció, miért csodálkozunk azon, hogy a met­ró­beruházás teljes költsége mintegy négyszeresével haladta meg az eredetileg tervezettet?

Tisztelt Ház! Mi a következménye mindennek? A főváros most abba a lehetetlen helyzetbe került, hogy hatvan napja van a jelentéssel kapcsolatos állás­pontja kialakítására, és amennyiben nem vitatja a jelentést és a benne foglalt szabálytalanságokat, úgy a fővárosnak az Európai Unió részére 59 milliárd forintot vissza kell térítenie. A kormány a szükséges vizsgálatokat már elrendelte, reméljük, hogy ennek eredményeként választ kapunk az eddig még tisz­tá­zat­lan kérdésekre. Azt talán ezen a ponton fontos tisztázni, hogy a jelenlegi fővárosi vezetést nem terheli felelősség a jelentésben foglalt meg­álla­pí­tá­sokban, hiszen 2010 előtt Tarlós István vezetésével az akkori ellenzék is mindent megtett annak érde­kében, hogy ez a beruházás átlátható, transzparens legyen, és a főváros ne lássa kárát.

Tisztelt Államtitkár Úr! Természetesen semmi biz­tosat nem jelenthetünk ki azelőtt, hogy a vizs­gá­latok hitelt érdemlően bizonyítanák, hogy pontosan mi is történt. De a közvéleménynek joga van meg­tudni az igazságot. Ezért kérdezem: hány alagútban tűntek el a metrópénzek? Mivel szembesült a kor­mány a 2010-es kormányváltás után a 4-es metró pro­jektjével kapcsolatosan, és minek köszönhető, hogy noha kevés remény volt rá, mégis megépült a metró? (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Milyen lehetőséget lát a kormány arra, hogy az OLAF-jelentésben szereplő (Az elnök ismét csenget.), az Unió által visszakövetelhető 59 milliárd forintot minimalizálja, nem megfeledkezve a bün­tetőjogi (Az elnök ismét csenget.) és kártérítési aspektusokról? Köszönöm a türelmet. Várom a vá­laszát. Köszönöm. (Taps a kormánypártok sorai­ban.)