Gúr Nándor (MSZP)

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. A szakképzés és a felnőttképzés hatósági feladatainak átadásáról szóló törvénytervezetről beszélünk. De mielőtt erre sort kerítenénk, a szakképzésről és a felnőttképzésről azért mondanék néhány mondatot.

Közel hét éve kormányoznak. A szakképzés intézményrendszerében három-négy éves kifutással kézzelfogható eredményeket lehet elérni. Most, a hetedik év kormányzásának időszakában azt látjuk és azt tapasztaljuk ‑ és nem mi mondjuk, nem a politikai ellenzék mondja ezt, hanem azok a munkaadói körök, amelyek a munkaerőpiacon az igényeiket megfogalmazzák ‑, hogy baj van. Baj van, államtitkár úr, a szakképzéssel. Baj van a szak- és a felnőttképzéssel is, hiszen a munkaadók elvárásaihoz, igényeihez illesztetten a megfelelések nincsenek rendben.

Ez nyilvánvalóan abból fakad, hogy önök először szétzúztak mindent, szétziláltak mindent, olyan helyzetet teremtettek, amelyben, mondhatom nyugodt lelkülettel, lebutították a szakképzést az egyik oldalról, a másik irányból pedig a továbbtanulási esélyeket csökkentették azok számára, akik úgymond majd a szakgimnáziumok keretei között fognak tanulmányokat folytatni. Meggyőződésem szerint megfontolatlan vagy nem kellő alapossággal megfontolt volt az a tevékenység, amit önök e tekintetben folytattak. Mutatja ezt az eredménytelenség. Tudja, amikor a szakképző intézmények némelyikében, de mondhatni azt is, hogy sajnos nem némelyikében, hanem fogható sokaságában a 2,5-es átlagteljesítménnyel teret lehet foglalni, akkor ott problémák vannak.

(21.00)

Nyilván az alapképzésből fakadóan hozott problémák is felütik a fejüket. No, de hát itt sem tették meg azt, amit kellett volna, akár a források felhasználása, kivonása, csökkentése, sok minden egyéb más utat járva, akár pedig a vonatkozásban, ami arról szólt volna, ami a munkaerőpiac igényeihez való illeszkedéssel párosulna.

Felnőttképzés. A felnőttképzés tekintetében egy létező, évtizedes, több évtizedes, működő rendszer szétzilálását tették meg. Ez a RÁK-ok hálózati rendszere többek között. A regionális átképző központoké. A regionális átképző központoké, amelyek egyértelmű és normális kialakult kapcsolati rendszerrel összefonódtak a munka világával és magával az intézményi oktatási rendszerrel is. Érdemes lenne, államtitkár úr, kicsit rátekinteni, búvárkodni, hogy hol tart ma ez a történet, mit csináltak ebből.

So-so, azt akarom tehát mondani, hogy mind a szakképzés, mind a felnőttképzés tekintetében nem a hatósági feladatok vonatkozásában, hanem tartalmi értelemben vetten is rengeteg kárt okoztak az elmúlt 6-7 esztendőben. Ha most a törvénytervezet keretei közötti hatósági feladatok átrendezéséről kezdünk el beszélni, akkor azt kell mondjam, hogy ez a történet nem másról szól, államtitkár úr, mint a hatósági feladatok átcsoportosításon keresztüli koncentrálásáról. Tehát arról szól, hogy hogyan és miképpen lehet végérvényesen úgymond központosítani.

Korábban a felnőttképzéshez kapcsolódó hatósági feladatok nem a kormányhivatal keretei között rendeződtek. Hatósági feladat vagy szakmai feladat? Mondok néhányat abból, ami e törvénytervezet keretei között megjelenik. Például az OKJ keretei közötti szakmai vizsga és vizsgaelnökök kijelölése, hogy mennyire hatósági vagy mennyire szakmai megfontoláson kell hogy alapuljon. Szerintem szakmai megfontoláson leginkább, nem hatósági típusú kijelölésen. Vagy a központi vizsgaszervezés kérdésköre. Vagy ha nem mást, akkor a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal hatósági feladatainak en bloc kormányhivatalokhoz való átcsoportosítása, vagy az ön által említett megyei fejlesztési képzési bizottságoknak most már az előbbi képviselői hozzászólásból is visszaigazolódott, hogy ott bizonyos átrendeződéseket, elvárásokat elfogadtak. De hogy a tekintetben az a mozgásszabadság, ami gyakorlatilag egy-egy megye, régió vonatkozásában a legszak­ma­hiva­tot­tab­ban tudta megfogalmazni a javaslatait, azoknak egyfajta, megint csak keretek közé, egyfajta központosítás irányába való mozdítása mennyire hasznosítja a szakmaiság érvényesülését? Szerintem nem. Szerintem rontja.

De megszüntették a szakképzési megállapodás intézményrendszerét is. Tudja, azt, ami az állam és a nem állami fenntartó között született, ami azért volt szükségszerű, mert egyébként a Nemzeti Foglalkoztatási Alap szakképzési részéből forráshoz ekképpen lehetett hozzájutni, ha ezek a fajta szakképzési megállapodások adottak voltak. Ez határozta meg, hogy hol, hogyan, milyen finanszírozási keretek mellett történhet, mondjuk, szakképzés.

Nem akarom túlbeszélni a dolgot, ezért csak azt mondom, hogy mindaz, amit csinálnak e tekintetben, mondja már el nekem, államtitkár úr, vagy nekünk itt, a Parlament falai között legalább, mennyire élvezi, mondjuk, a pedagógus-szakszervezet vagy a pedagógus demokratikus szakszervezet támogatását. Milyen értelemben és milyen mértékben lett kivitatva velük közösen, és az ő álláspontjaikat mennyire akceptálták és integrálták ebbe a gondolkodásba? Merthogy vélem, azon keretek között azért szakmai hozzáértéssel bíró emberek vannak jelen.

Szóval, mondhat bármit, államtitkár úr, úgy, mint az előbbi napirendi pontnál a rugalmasság tekintetében, amikor is nem mással, mint a kiszolgáltatottsággal találták magukat szembe a nappali tagozatos hallgatók, most ezt tudom mondani önnek, mondhat bármit, de ez akkor is központosítás. Miért jó az, ha mindent egy kézbe akarnak összehordani? Miért jó az? Miért nem hisznek és bíznak a szakmai felületeken működő emberek sokaságában? Ha önök nem bíznak bennük, hogy gondolják, hogy majd ők fognak bízni önökben? Elnök úr, köszönöm szépen.