Volner János (Jobbik)

VOLNER JÁNOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A zárszámadás minden alkalommal lehetőséget ad arra, hogy az ország elmúlt évi gazdasági teljesítményét értékeljük, hiszen olyan, objektív méréseken alapuló gazdasági adatok állnak a rendelkezésünkre, amelyek összehasonlítást tesznek lehetővé, és megmutatják azt, hogy honnan merre tartunk.

Ezek az adatok nyilván sokszor olyan módszertanokon alapulnak, amelyek a valóság egy részét elkendőzik, azonban nagyon sok minden jól látható a folyamatokból.

Érdekes volt a vitának az a szakasza, amikor a költségvetés stabilitása mellett érvelt Szűcs Lajos képviselő úr itt előttem, azt mondta, hogy senki nem hitte el a magyar kormánynak, hogy tartani fogja a költségvetési hiányt. Drága uraim, az eredeti költségvetési törvény szerinti hiányt nem is tartotta, ehhez ugyanis rendkívüli kormányzati intézkedésekre volt szükség, tehát ami eredetileg le volt írva a költségvetési törvényben, annak alapján valóban jogos, hogy senki nem hitte el a kormánynak, hogy a hiány tartható lesz. A kormány májusban a GDP 0,3 százalékát kitevő nagyságrendű összeg zárolásáról döntött, júniusban a GDP 0,4 százalékáról döntött zárolások formájában, és ez így ment 2010 óta minden egyes évben.

(12.00)

Azt kell hogy mondjam, hogy a Fidesz-kormány 2011-ben, 2012-ben és 2013-ban többször módosította a saját maga által készített költségvetést, mint még 2010-ben a szocialista kormány által összeállított költségvetést. Tessék belegondolni! Akkor, amikor valaki érvel a költségvetés stabilitása mellett, és májusban is meg júniusban is hozzá kell nyúlni a költségvetéshez, az vajon stabil állapotot jelent? Hihetőek azok a számok, amiket ez a költségvetési törvény tartalmaz?

Volt egy Költségvetési Tanácsa egykor az országnak ? névleg persze most is van, de a funkciója teljesen megváltozott, az apparátusa eltűnt ?, ezt a Költségvetési Tanácsot olyan ember irányította, akivel én nagyon sok mindenben nem értettem egyet, de jól felkészült közgazdásznak tartottam. A kormány gyakorlatilag a Költségvetési Tanácsot úgy szüntette meg, hogy Kopits Györgyöt, annak az egyébként nemzetközi szaktekintélynek számító elnökét is eltüntette. Még egyszer mondom, nagyon sok mindenben nem értettem vele egyet és más közgazdasági szemléletet követek magam is, mint ő, de kétségtelen volt, hogy volt egy olyan, a kormánytól teljesen független apparátus az ÁSZ mellett, amely józan számításokon alapuló szakmai munkát végzett annak érdekében, hogy költségvetést megalapozottan el lehessen fogadni.

Az Állami Számvevőszék idén olyan anyagot készített, amely nemcsak a zárszámadás eredményét mutatja meg nekünk, hanem egy elemzést is mellé tett az ÁSZ. Ezt külön meg szeretném Domokos elnök úrnak köszönni, hiszen én magam is mondtam ezt a költségvetés korábbi vitáiban, hogy az ÁSZ-nál jelentős szaktudás, szakértelem halmozódott föl. Ez a szellemi tőke képes arra, hogy egyes folyamatokat elemezzen, és egy olyan átfogó és tömör, valóban színvonalas elemzői munkát tett le az ÁSZ-elnök úr most az asztalra, ami, úgy gondolom, minden képviselő munkáját segíti. Tudom, hogy nem lesz ebből tömeges olvasmány, nem lesz ebből bestseller, mert nagyon kevés embert érdekelnek a hasonló irományok, de akit érdekel, annak viszont úgy gondolom, fontos a véleménye. Én kifejezetten örülök ennek az elemzői munkának.

Érdemes megnézni az előbb emlegetett államadósság alakulását is. Akkor, amikor beköszöntött 2008 őszén a gazdasági válság, Magyarország óriási problémákkal nézett szembe: államcsődveszély, Magyarország hitelminősítésének drasztikus romlása, ezzel párhuzamosan az államadósság nagyarányú növekedése, az Orbán-kormány pedig azzal kezdte meg a tevékenységét, hogy az államadósságot drasztikus mértékben csökkenteni fogja.

Hat különböző költségvetési kiigazító csomag jellemezte az elmúlt éveket: Széll Kálmán-terv I., Széll Kálmán-terv II. Érdemes megnézni, hogy például a Széll Kálmán-tervben mennyire irreális elképzelések és várakozások voltak a jelenlegi állapothoz képest. Hogy is álltunk ugyanis az államadósság tekintetében? Amikor a kormány hivatalba lépett, 2010 első negyedévének végén kereken 82 százalékos volt Magyarország GDP-arányos adósságmutatója ? 82 százalék ?, és hölgyeim és uraim, mennyi most? Meghaladja a 85 százalékot. Négy éve semmi egyebet nem hallunk, mint hogy csökken az államadósság, de a matek sajnos nem ezt mutatja. A matek azt mutatja, hogy 82-ről 85 százalékra nőtt az államadósság, nem sikerült azt csökkenteni, és itt érdemes megemlíteni azt, hogy úgy került sor erre, hogy a kormány közben buzgón fogadkozott.

A Széll Kálmán-tervet érdemes föllapozni, én megtettem. Az idei évre az államadósságnak a GDP 65-70 százaléka között kellene állnia, ehelyett meghaladja a 85 százalékot. Amikor szóvá tesszük ezt a miniszterelnök úrnak itt az Országgyűlésben ? megjegyzem egyébként, jobban örültem volna, ha a miniszterelnök úr eljön a költségvetés zárszámadásáról szóló vitára, hiszen ez az ország rendkívül fontos törvényjavaslata (Tállai András: Az elmúlt 24 évben mindig itt volt! Mindig!), akkor bizony azt mondja mindig a miniszterelnök úr, hogy hát bizony-bizony, majd csökkenteni fogjuk és higgyük el neki, hogy év végére meg különböző dátumokra csökken az államadósság. Sajnos, négyéves időtávban nőtt az államadósság.

Érdemes megnézni azt, hogy erre az államadósság-növekedésre hogyan is került sor. A tavalyi év is arról szólt, hogy a korábban erőszakkal államosított magán-nyugdíjpénztári vagyont, ami 3000 milliárd forintot tett ki, a kormány elégette az államadósság-csökkentés oltárán. Ebből valósult meg az államadósság csökkentése, és ennek ellenére az államadósság egészében nem csökkent, hanem nőtt.

Mi is az a 3000 milliárd forint? Hölgyeim és uraim, a magyar GDP 10 százaléka. Önmagában csak az erőszakkal államosított magán-nyugdíjpénztári vagyon elég kellett volna hogy legyen ahhoz, hogy a magyar államadósság a GDP 10 százalékával csökkenjen. Ehelyett nem csökkent az államadósság, hanem nőtt. A kormányzati kommunikáció, ami az ellenkezőjét állítja, az valótlan; nem tényszerű gazdasági adatokon alapul.

Azt is érdemes megnézni, hogy a nemzetközi befektetői környezet hogyan alakult az az elmúlt időszakban. A kormány folyamatosan úgy ábrázolja, hogy a világon mindenhol óriási problémák vannak, Magyarország bezzeg jól teljesít. Most az önkormányzati választási kampányban is a kormányzati sikerpropaganda fölfelé mutató nyilacskáival volt tele az óriásplakátokon az ország, és érdemes ezt megnézni, hogy ez a nemzetközi környezet vajon hogyan is alakult Magyarországhoz képest.

A Fed, az Amerikai Egyesült Államok jegybankja nagyszabású gazdaságélénkítő programot hirdetett meg. Ezt folytatta: 80 milliárd dollárt pumpáltak bele az amerikaiak a gazdaságba. Ezt persze úgy tehették meg, hogy a világ legnépszerűbb tartalékvalutájaként az Amerikai Egyesült Államok pénzneme, a dollár funkcionál, és azt az inflációt, amit a dollárban történő pénzkibocsátás jelentett, szétterítették az egész világon. Ha tetszik, ha nem, mindenki, aki dollárban kereskedett, dollárban tartotta a megtakarításait, megfizeti az Amerikai Egyesült Államok költségvetési hiányát. Ezt aztán a későbbiek folyamán havi 55 millió dollárra csökkentették. (Dr. Szűcs Lajos nemet int.) Szűcs Lajos képviselő úr nem érti, hogy miért van így, de majd elmondom utána, meg fogom nyugtatni a képviselő urat. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Egy mindenesetre kétségtelen: egy-egy ilyen költségvetési élénkítés, mint amit az Amerikai Egyesült Államokban végrehajtottak, az összes mértékadó közgazdász szerint az olyan feltörekvő piacokra, mint Magyarország, pozitív hatást gyakorol. Hiszen ez mélybe szorítja a jegybanki kamatokat az Egyesült Államokban, és az a hozamfelár, amit meg kell fizetni ? az olyan, feltörekvő piacoknál, mint amilyen Magyarország ? az államadósság prémiumfelárában, az egyre inkább csökken, és alacsonyabb hozamok érhetőek el.

Magyarország ebből sokat tudott profitálni, tehát egészében véve a befektetői környezet az amerikai jegybanki élénkítésnek köszönhetően Magyarország számára kifejezetten pozitív volt, holott egyébként a kormány pont az ellenkezőjét üzeni: mindenhol romlott a helyzet, nagyon rossz volt a nemzetközi helyzet, de mi mégis jól teljesítettünk. Ez, hölgyeim és uraim, nemes egyszerűséggel nem igaz.

Azt is érdemes megnézni, hogy hol volt konjunktúra a tavalyi évben a magyar gazdaságban, milyen ágazatok teljesítettek jól. Elsősorban az a külföldi cégek által uralt feldolgozóipar húzta meg a magyar gazdasági növekedést, amely nem magyar kézben van, nem magyar gazdasági potenciált jelent, és aminek a teljesítményéről egyébként az Állami Számvevőszék által készített szakvélemény is megjegyezte, hogy ezeknek a cégeknek a GDP-hozzá­járulása jelentős a magyar gazdaságon belül, azonban hiába nő azonban nagymértékben Magyarországon a GDP, a foglalkoztatás bővülése mélyen elmarad ettől. Nemes egyszerűséggel azért, mert ezeknél a cégeknél olyan kevés embert foglalkoztatnak pluszban a megnövekedett termelés mellett is, hogy az gyakorlatilag nem mérhető.

Ki fogunk térni majd nyilván a foglalkoztatás bővülésének egyéb adataira is, de mindenesetre egy tény: kockázatot jelent Magyarország szempontjából az, ha csak a külföldi cégekre alapozzuk a gazdasági növekedésünket.

(12.10)

Érdemes megnézni azt is, hogy a költségvetés a GDP hány százalékát vonja el évről évre, megnézni rövidebb távon is és hosszabb távon is ezeket a tendenciákat. 2000 és 2004 között átlagban a GDP 43,2 százalékát vonta el a költségvetés, 2010-re ez 45,6 százalékra nőtt, 2010-hez képest a tavalyi évben már 47,6 százalékos lett ez a növekmény. És tessék belegondolni ebbe, mi történik Magyarországon?! A kormány arról beszélt ? még amikor ellenzékben volt ?, hogy ez a magyar elvonási szint túl magas, azt csökkenteni lenne muszáj. 2010-ben még, amikor Matolcsy György bejött első meghallgatására a Gazdasági bizottságba, ő is azzal érvelt, hogy túl sok az elvonás, és ezt a kormány drasztikusan csökkenteni fogja. Hölgyeim és Uraim! Itt vannak az adatok: 2010-ben a költségvetés a GDP 45,6 százalékát vonta el, tavaly már 47,6 százalékot. Folyamatosan nő az elvonás aránya Magyarországon.

Érdemes megnézni, hogy vajon a szomszédaink mennyiből tudnak gazdálkodni. Szlovákiában 38,7 százalékát vonják el a GDP-nek, Lengyelországban 41,9 százalékot, a Cseh Köztársaságban 42,4 szá­zalékot, szemben a magyarországi 47,6 szá­zalékos adattal. Ez egy kiugróan magas szám ebben a régióban, és ? hozzáteszem ? nemzetközi összehasonlításban is kifejezetten magas.

Érdemes megnézni azt, hogy a munkaerő újratermelését biztosító ágazatokban, az oktatásban és az egészségügyben mi történt. 2010-et megelőzően fideszes politikusok még ellenzékből megfogalmazták azt, hogy az oktatást és az egészségügyet stratégiai ágazatnak tekintik, azt kiemelten kívánják támogatni, költségvetési pluszforráshoz szeretnék juttatni, mert a szocialista kormányok olyan mértékben alulfinanszírozták ezt a két ágazatot, hogy az már az egészségügyön belül életveszélyt okoz, az oktatáson belül pedig jelentős színvonalcsökkenést. Érdemes itt is megnézni, mi történt: az oktatási kiadások 2010-ben 11,6 százalékát tették ki a GDP-nek, 2013-ban pedig már 10,2 százalékra csökkentek. Kérdés az, hogy tudásalapú társadalmat vajon úgy szeretne?e építeni az Orbán-kormány, hogy csökkenti az oktatásra fordított költségvetési kiadásokat. Valljuk meg őszintén, nehéz lesz. A felsőoktatási kasszának hirtelen, egyik napról a másikra elvonja az egyharmadát a kormány. Kiművelt emberfők sokasága, hölgyeim és uraim?! Hogy fog a pénzkivonás kiművelt emberfőkből sokat termelni az ország számára? Drámai kérdések ezek, ezzel a kormánykoalíciónak szembe kell néznie. Megszegte a saját ígéretét, amit a választóknak tett, és bizony, rosszat tesz ezzel az országnak.

Az egészségügy a munkaerő újratermelését elősegítő ágazat, segít a munkaerőt ugyanis minél tovább aktívnak, munkaképesnek tartani ? hogy alakult a költségvetési kiadás aránya? 2010-ben még a GDP 9,1 százalékát fordítottuk egészségügyi kiadásokra, 2013-ban már 8,7 százalékát csupán. Csökkent itt is a ráfordítás aránya, holott az Orbán-kormány éppen az ellenkezőjét ígérte. Elég, ha csak a gyógyszerek ártámogatására gondolunk, drasztikus vágás következett be, gyakorlatilag közel felére csökkentették a gyógyszerek ártámogatását. És bizony, érdemes ilyenkor arra gondolni, amikor nyugdíjemelésről beszél a kormány egyik oldalról, valóban megtörténnek a nyugdíjemelések, valóban megőrzi a reálértékét a nyugdíj, a másik oldalon meg kiveszik az egészségügyből a pénzt, csökkentik a kiadásokat, és a beteg egyre többet fizet. Amit a kormány az egyik kezével ad, a másik kezével duplán veszi el. És vajon az emberéletnek mennyi az ára, megfizetjük ezt ilyen módon, a költségvetési kiadások csökkentésével az egészségügyön belül? Drámai a helyzet. Ha csak abba belegondolnak, beszéljenek a hozzátartozóikkal, akik különböző közkórházakban nyernek elhelyezést, sokszor a kötszert, a gyógyszert maguk viszik be. Ilyen drámai helyzetben vagyunk, és ennek ellenére csökkennek az egészségügyön belül a kiadások ? továbbcsökkennek.

Érdemes megnézni azt, hogy az európai uniós források felhasználása és lehívása hogyan alakult a tavalyi évben. Ha a 2012. évivel vetjük össze az EU-források lehívását, akkor azt lehet látni, hogy közel 500 milliárd forinttal több pénzt költött el az EU-forrásokból ebben az évben ? mármint a tavalyi évben ? a kormány. Tehát ez egy jelentős növekmény volt. Ha a 2010-es évhez képest nézem, akkor közel 1000 milliárd forintos a növekmény. Mindig az EU-s fejlesztési ciklus vége felé nőnek meg ezek az összegek. Ugye, most volt vége az EU-s fejlesztési ciklusnak, jelentősen megnőttek ezek az összegek Magyarországon is. Jelentős mértékben ez járul hozzá a gazdasági növekedéshez.

Kérdés azonban az, hogy vajon ezeket az EU-s forrásokat hogyan használta fel Magyarország. Ha megnézzük azt, hogy az EU forrásainak hány százalékát fordítjuk a gazdaság versenyképességének fokozására, akkor azt láthatjuk, hogy mindössze 15,4 százalékát fordítjuk a versenyképesség megőrzésére, növelésére Magyarországon. Ez is jellemzően egyébként a külföldi cégek által dominált feldolgozóipari, illetve szolgáltató ágazatba áramlik, nem a magyar vállalkozásokhoz kerül, és a jelentős része ennek a pénznek különböző olyan infrastrukturális beruházásokba kerül, ami semmi egyéb célt nem szolgál, mint azt, hogy kialakítsa a Magyarországot gyarmatosító külföldi tőke Magyarországon azt az infrastruktúrát, ami a tőke itteni működéséhez szükséges. Körülbelül ugyanaz, mint amikor a brit gyarmattartó birodalom Indiában utat épített. Nem azért építette, hogy az indiaiaknak könnyebb legyen, hanem azért, hogy adott esetben azokat a terményeket, amelyeket a gyarmaton megtermeltek, a gyarmatról könnyebb legyen kiszállítani. Magyarországon ezért épülnek jelenleg az utak, vasutak, gondoljunk csak a bizonyos V0-ás körgyűrűre: 360 milliárd forintért fog majd felvenni a kormány saját tervei szerint ennek a vasúti teherforgalom céljára szolgáló vasúti körgyűrűnek a megépítésére hitelt. Ez a 360 milliárd forint az adófizetőket terheli, de meg kell kérdezni, hogy hol vannak azok a magyar iparvállalatok, amelyek ontják magukból a termelés sok-sok tonnás árutömegét. Ezeket kell vajon elszállítani, vagy pedig az itt megtelepedett külföldi cégek számára építjük meg a magyar adófizetők pénzéből az infrastruktúrát. Sajnos erről van szó. Az EU-forrásoknál ugyanezt láthatjuk.

Érdemes megnézni azt is, hogy a költségvetés adóbevételei hogyan alakultak. Az Orbán-kormány azzal kampányolt ellenzékben, és azzal kampányolt kormányra kerülése után, hogy a költségvetés adójellegű kiadásait csökkenteni fogja, mert túl vannak adóztatva a magyar emberek. Érdemes megnézni a 2013. évi költségvetést: 6,1 százalékkal nőttek a költségvetés adóbevételei. És ezzel együtt is ? na, itt bújik ki a szög a zsákból ? a tényleges adóbevételek 534 milliárd forinttal kisebbek voltak annál, mint amit a kormány várt. Miért is fordulhatott ez elő? Az összes alkalommal, amikor vagy a Gazdasági bizottságba kerültek be a különböző adójogszabályok, vagy itt a Ház plenáris ülésén tárgyaltunk róluk, megkérdeztük a kormány képviselőjét, hogy tessék mondani, hol vannak azok a hatástanulmányok, amelyek ezeknek az új adónemeknek a bevezetésekor megmutatják azt, hogy valóban megtörténik majd ezeknek az adónemeknek a beszedése. Egyetlen ilyen esetben nem találkoztunk hatástanulmányokkal, holott ezt egyébként kötelező lett volna elkészíteni.

Érdemes megnézni ezeket az adatokat. Kisvállalati adóból 120 milliárd forinttal folyt be kevesebb a költségvetésbe, mint amit a kormány tervezett. Kisadózóktól 45,9 milliárd forinttal; az állítólag agyonadóztatott energetikai szektorból 26 milliárd forinttal szedett be a kormány kevesebb pénzt, mint amennyit szeretett volna. 26 milliárd forint, hölgyeim és uraim, rengeteg!

(12.20)

A hitelintézeti járadék, ez az, ami terheli a bankokat, 20 milliárd forinttal folyt be belőle kevesebb, mint amit a kormány tervezett. Nem kellene esetleg megvizsgálnia a kormánynak, hogy miért adóznak kevesebbet potom 20 milliárd forinttal a bankok, mint amennyit szerettünk volna tőlük beszedni, mi ennek az oka? Érdemes lenne ezt alaposabban megnézni.

Ha megnézzük azt, hogy a lakosságot milyen tehernövekedés érintette, itt van rögtön a tranzakciós illeték néven elhíresült csekkadó más néven, ahogy a közvélemény ismeri. Hogy is indult ez az adónem? 1 ezrelék volt az eredeti mértéke, megnőtt 3 ezrelékre, a tavalyi év folyamán pedig a 3 ezreléket is megduplázta 6 ezrelékre a kormány, jelentős mértékben növelte tehát az adó mértékét. Mi volt a kormányzati kommunikáció e mellett az adó mellett? Az, hogy meg fogják adóztatni a Magyarországon túl nagy népszerűségnek nem örvendő hitelintézeti szektort, a gonosz bankokat, tőlük fogják beszedni ezeket a pénzeket, mert nem kíván az Orbán-kormány a megszorítások útjára lépni. Mi is történt? Kivetette a kormány a hitelintézetekre ezt az adónemet, mi azonnal kifogásoltuk, jobbikos képviselők, hogy ha ilyen módon történik az adó kivetése, azt a bankok akadálytalanul át fogják hárítani a lakosságra, azért, mert semmi nem tiltja meg nekik, nincs rá törvény, nincs rá jogszabály, hogy ezt a tiltást keresztül lehessen vinni.

A bankok mit tettek? A tavalyelőtt decemberi hírleveleikben, számlaleveleken már tájékoztatták az embereket arról, hogy nőni fog a tranzakciós költség, amit meg kell fizetni a bankszámlák után, gátlástalanul, egy az egyben a magyar lakossággal fizettették meg a bankokra kivetett tranzakciós illetéket. Ki is akkor ezeknek a költségeknek a valós teherviselője? A bankszektor biztos nem, hiszen továbbhárította ezeket a terheket a magyar lakosságra. Akkor mi is történik? A kormány azzal kampányol ? és sokakat sajnos meg tud vele szédíteni, hiszen nem látnak át a szitán ?, hogy ő a bankokat adóztatja meg, tőlük szed be sok pénzt, de a bankokat csak közbeiktatja, és valójában a lakosság ezeknek a terheknek az igazi teherviselője.

A Jobbik egyébként több javaslatot kidolgozott annak érdekében, hogy sem az áthárítás, sem pedig a lakosság ilyen módon történő megadóztatása ne következzen be, minden alkalommal a kormány ezeket a javaslatokat sajnos elutasította. Hasonló egyébként a távközlési adónál is a helyzet, ebben az esetben is az történt, hogy a vállalkozások adóterhelése másfélszeresére nőtt, számukra emelkedett a távközlési adó, a hivatalos kommunikáció persze az, hogy a külföldi távközlési cégeket adóztatja a kormány, valójában a magyar kis- és középvállalkozások fizetik a terheket, rögtön a szolgáltatónak megy a pénz, és a szolgáltatótól pedig beszedi a kormány.

Érdemes megnézni az állam bevásárlásait. 2010-et megelőzően nagyon keveset, gyakorlatilag semmit nem lehetett arról tudni, hogy mely gazdasági szektorokban szeretne teret nyerni a kormány, és milyen eszköztárat használ föl majd ezekben a szektorokban. Én örültem volna, hogyha a 2010-es Fidesz választási programban arról olvashatok, hogy milyen módon szeretnének majd az energetikai szektorban nagyobb állami szerepvállalást. Erről gyakorlatilag nem lehetett semmit tudni, ugyanúgy kimaradt, mint például a magánnyugdíjpénztárak államosítása, és nagyon sok rendkívül fontos gazdasági lépés.

Érdemes volt megnézni azt, ami történt: MOL-részvényeket vásárolt potom 500 milliárd forintért a kormány, miközben a MOL-lal kapcsolatos stratégiai terveiről gyakorlatilag nem tudunk semmit. A tavalyi év arról szólt, hogy az E.ON-földgázcégeket vásárolta vissza a kormány, a szakértői értékbecslések alapján közel 200 milliárd forinttal magasabb költségért, mint amennyit ezek a befektetések ténylegesen értek. Amikor megkérdeztük a kormányt, hogy adjon arra magyarázatot, hogy miért fizet ilyen sok pénzt ezekért az E.ON-földgázcégekért, akkor nem kaptunk rá magyarázatot. Amikor a Gazdasági bizottság alelnökeként kezdeményeztem a Gazdasági bizottság összehívását annak kiderítésére, hogy a magyar adófizetők érdekében vizsgáljuk meg, hogy vajon ez az adásvételi ügylet értékarányos volt-e vagy sem, vagy felül voltak ezek az E.ON-papírok árazva, akkor elutasította a kormány a kérésünket, és nem lehetett a kormány támogatása nélkül összehívni a Gazdasági bizottságot.

Mit lehetett tenni? Egyetlen lépés maradhatott, megtettem én magam egy büntetőfeljelentést ebben az ügyben, ugyanis azt láttam, hogy ha a gazdasági szakértők szerint kevesebbet érnek ezek a földgázcégek, akkor nem fizethet kormány büntetőjogi következmények nélkül 200 milliárd forinttal többet ezekért a cégekért. Ezt a feljelentést is elutasította a nyomozó hatóság, nem indult meg semmiféle eljárás. Hölgyeim és Uraim! Ebben az ügyben az összes, parlamentáris keretek között rendelkezésre álló jogállami lehetőséget kimerítettem, amit csak el lehetett érni. Nem tudom elszámoltatni a kormányt, mert kétharmadot birtokol, arrogánsan ráül a pénzre, és úgy költi az adófizetők pénzét, hogy azzal nem hajlandó elszámolni; sajnos ez a helyzet.

Érdemes megnézni a foglalkoztatás alakulását, vajon ezen a téren mi lett a helyzet. A foglalkoztatási rátánk ? és itt nem a munkanélküliségi rátáról beszélek, amit számos módon kozmetikáznak ?, a foglalkoztatási rátánk Ciprussal holtversenyben ? nagyon hosszú idő óta ? az OECD-országok között a legalacsonyabb, rendkívül kevesen dolgoznak Magyarországon, 60 százalék alatti, hogyha a közfoglalkoztatást, amit a kormány földúsított, nem számoljuk ide, s érdemes megnézni egy-két olyan korcsoportot, akik különösen érintettek ebben. A 24 év alatti fiatalok negyedének nincs munkája jelenleg Magyarországon, hogyha pedig az idősebbeket, az 55-64 év közötti embereket nézzük, 38,5 százalékuknak van csupán munkahelye. Ez azt jelenti, hogy az 55 évnél idősebb, de a 64 évnél fiatalabb emberek közül mindössze tíz emberből négyen tudnak munkához jutni. Drámaian rossz a helyzet. Nem lehet azt mondani, hogy elindult a fellendülés, meg mennyire jól áll az ország, tessék csak megnézni, dübörgünk. Tíz emberből mindössze négynek van munkája, rendkívül rossz a helyzet.

Ha megnézzük azt, hogy mit tett a kormány a foglalkoztatás bővítéséért, elsősorban szlogenekkel találkozunk, tényleges gazdasági intézkedésekkel nem. Az az egykulcsos adórendszer, amit bevezetett a kormány, bizonyíthatóan nem bírt foglalkoztatás­ösztönző hatással, nem lett tőle több munkahely. De mi történt az egykulcsos adórendszerrel? A legmagasabb jövedelmű, 10 százaléknyi munkavállaló több mint 500 milliárd forintot kapott a költségvetéstől adókedvezmény formájában, miközben a legalacsonyabb jövedelmű embereknek jelentős mértékben nőttek az adóterhei, és ez az adóteher-növekedés volt az egyik oka annak, hogy a kivándorlás felgyorsult Magyarországról, és 500 ezer emberét elveszítette az ország.

A Jobbik egy nemzeti párt, amely minden ilyen ügyben szót fog emelni a jövőben, és természetesen a vita későbbi szakaszában még a többi, költségvetést érintő kérdéssel is bővebben fogunk foglalkozni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)