Szávay István (Jobbik)

SZÁVAY ISTVÁN (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! „Nem állapítható meg, hogy a megszállt területek lakosságával vagy a hadifoglyokkal való bánás tekintetében a háborúra vonatkozó nemzetközi szabályokat ő maga súlyosan megsértette volna, vagy a visszacsatolt területek lakosságával a reá bízott hatalommal visszaélve ő maga kegyetlenkedett volna” ‑ áll Szombathelyi Ferenc, a Honvéd Vezérkar 1941-44 közötti főnökének magyarországi népbírósági ítéletében. Törvénytelen kiadatása után a jugoszlávok mégis koncepciós perben háborús bűntettek miatt ítélték halálra, és 1946. november 4-én, azaz hetven évvel ezelőtt kivégezték.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akiről ma szólni kívánok, az Knausz Ferencként született 1887. május 17-én Győrben, sváb iparos apa és magyar anya gyermekeként, 15 évesen pedig már a Pécsi Magyar Királyi Honvéd Hadapródiskola növendéke volt. Az első világháborúban vezérkari tisztként az erdélyi hadszíntéren, valamint a Honvédelmi Minisztériumban szolgált. Nem a gyilkos vörös eszme, hanem a haza megmentésének vágya vezette akkor, amikor 1919-ben a Vörös Hadsereg főparancsnokságának hírszerző és kémelhárító osztályán vállalt feladatot.

A művelt, művészetek iránt érdeklődő, kortársai szerint magasan képzett, tiszttársai által becsült Szombathelyi pályája a Horthy-korszakban szépen ívelt felfelé.

(21.50)

Részt vett a Felvidék és Kárpátalja visszafoglalásában, ám pontosan látta a háború tragikus elhúzódását, ezért alapvető céljának tekintette a még szomszédjaival szemben is gyengének számító magyar hadsereg ütőerejének fejlesztését és háború utánra történő megőrzését.

„Beszélgetésünk során feltűnő volt az a kijelentése, hogy magyar szellemű hadsereget akar, Ma­gyar­országnak külön hadsereg kell, amely minden ellenséggel szemben megvédi az országot. Éreztem, hogy itt nyilván a németekre céloz” ‑ mondta Szombathelyi németellenességéről és a hadsereggel kapcsolatban követett elveiről a népbírósági perben mellette tanúskodó Illyés Gyula.

A német megszállás után így szinte azonnal felmentették, a nyilaspuccs után pedig letartóztatták és Sopronkőhidára, majd Bajorországba szállították. A háború után hazánk bosszúért lihegő új urai népbíróság elé citálták, de még másodfokon is csak életfogytig tartó börtönbüntetésre tudták ítélni. Perében olyan, az új hatalom szempontjából is prominensnek számító személyiségek szólaltak fel mellette, mint a már említett Illyés Gyula, Kovács Imre, a Nemzeti Parasztpárt főtitkára, Zilahy Lajos író vagy Dálnoki Miklós Béla, az ideiglenes nemzeti kormány miniszterelnöke.

Tisztelt Országgyűlés! Ries István szociáldemokrata igazságügyi miniszter 1946. július 9-én mégis kiadta Jugoszláviának, ahol teljesen törvénytelenül, koncepciós perben halálra ítélték a Szovjetunió megtámadása, valamint az 1942. januári újvidéki razzia miatt. Maradványait vélhetően bebetonozták az új épülő Duna-híd alapjaiba. Történelmi tény, hogy Szombathelyi adott parancsot a fokozottabb katonai fellépésre a Délvidéken az ottani partizántevékenység felszámolása érdekében, ám tény az is, hogy miután az akciót a helyi katonai parancsnokok önhatalmúlag kiterjesztették a fegyvertelen civil lakosságra, azaz helyi szerbekre és zsidókra, azt Szombathelyi szinte azonnal leállította. Ráadásul a háborúban egyedülálló módon a polgári lakosság ellen elkövetett kegyetlenségek miatt vizsgálatot rendelt el a honvédségben.

Bár Áder János elnök úr bocsánatot kért már az úgynevezett hideg napokért, a felelősök egy részét pedig még akkor bíróság elé állították, a nagy magyar-szerb barátkozás közepette máig nem tudjuk pontosan, hogy kik a felelősök az 1944-45-ös délvidéki mészárlásért. A szakirodalomban az áldozatok számát illetően 20 és 40 ezer közötti adatok szerepelnek, akik mellett tízezres nagyságrendben menekültek el a magyarok őseik földjéről.

Szombathelyit 1994-ben a magyar Legfelsőbb Bíróság bűncselekmény hiányában felmentette az 1946-os népbírósági ítélet alól, szerb részről azonban máig nem történt semmi. Emlékét is csupán egy 2002-ben állított emléktábla őrzi a Hadtörténeti Intézet és Múzeumban. Pedig Szombathelyinek csupán az róható fel, hogy nem tartóztatta le azonnal az újvidéki razzia első számú felelőseit, mert hitt tiszti becsületszavukban és abban, hogy nem fognak a felelősség elől elszökni.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom ezért, hogy Szombathelyi Ferenc most nem az őt megillető helyet foglalja el nemzetünk panteonjában, ennek érdekében ugyanis személyét Szerbiában is teljesen rehabilitálni kell, és méltó emléket kell állítani számára. Kérem ezért a kormányt, hogy indítsa el ezt a folyamatot, és kezdeményezzen ez ügyben párbeszédet az illetékes hatóságokkal. Gloria victis. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)