Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A Jobbik a valódi nemzeti konzultáció keretében a 2016-os esztendőt annak szentelte, hogy a három leginkább érintett, a legsúlyosabb problémákkal küszködő területeket emelje ki. Ilyen volt az oktatás, a korrupció és az egészségügy és természetesen most ősszel még fokozottabban a dolgozói béremelés kérdésköre.

A mai napunknak az egyik központi témája az egészségügy volt, és nem véletlenül. Úgy gondolom, hogy az egészségügy az a terület, ahol leginkább azt rontották el, hogy nem álltak neki a nagy strukturális reformoknak, és bizony, a különböző kommunikációs panelekkel szemben egyáltalán nem biztosítottak többletforrást a terület számára. Én most a Rábaközre szeretnék fókuszálni és ott is a két legnagyobb intézményre, a csornai és a kapuvári kórházra, pontosabban arra, ami megmaradt ezekből az intézményekből.

Mindegy, hogy milyen kormányról beszélünk, az elmúlt évtizedekben ez a két kórház vesztese volt az átalakításoknak, vesztese volt a forráselvonásoknak, és ez sajnos több szinten érezteti a hatását. A Rábaköz egy olyan területe, olyan térsége lett az országnak, ahol sajnos már csak meghalni lehet, de születni nem, egészen Győrig vagy Sopronig kell utazni akkor, hogyha születni szeretnénk ebből a térségből. És mindegy az is, hogy melyik érintetti körről beszélünk, hiszen a legszélesebb körrel kezdeném, a potenciális betegekkel, azok, akik bármilyen úton-módon, akár betegként, akár pedig hozzátartozóként, ismerősként, barátként, de találkozhatnak azzal a helyzettel, hogy az ország második legrosszabb úthálózata található a térségben.

Ezáltal egyébként ugyanahhoz az egészségügyi szolgáltatáshoz való hozzáférési lehetősége egy kistelepülésen élőnek, egy olyan aprófalvas területen élőnek, mint a Rábaköz, sokkal rosszabb, mint mondjuk, egy nagyobb településen élőnek. Összefügg ezzel egyébként maga a különböző tömegközlekedési szolgáltatásoknak a gyakorisága, minősége, ez szintén komoly kívánnivalókat hagy maga után. És lehet, hogy első hallásra nem tűnik ez szorosan egészségügyi témának, de higgyék el, hogy mind a betegek részéről, mind pedig a hozzátartozók részéről ez komolyan hátráltatja a sikeres gyógyulás esélyét. El lehet képzelni, hogy mondjuk, egy idős beteg számára mennyire fontos, mennyire segíti a gyógyulását az, ha a hozzátartozók mindennap be tudnak menni hozzá látogatóba.

A már sajnos betegek, érintettek számára is komoly problémát jelentettek a különböző leépítések. Az ellátás minősége és elérhetősége is sokat romlott az elmúlt évtizedekben.

A dolgozókról is sok szó esett ma már itt a Ház falai között, és sajnos nem mindenkit érint a már beígért különböző szintű bérfejlesztés. Éppen a térségből kaptam egy levelet, amiből szeretnék itt idézni, és amelynek kapcsán Lukács László képviselőtársammal egy közös írásbeli kérdést be is nyújtottunk, hiszen gyakran halljuk a kormány különböző fórumain, parlamenti felszólalások alkalmával, hogy végre az egészségügyet is eléri a bérfejlesztés kora. A hírt igazán örömmel fogadtuk, és a komoly fejlesztések ugyan még váratnak magukra, de némi reményt mégis adhat ez számos egészségügyi dolgozó számára, hogyha egy kicsivel is, de legalább többet vihetnek haza, hiszen lássuk be, a magyar egészségügyben dolgozóknak minden egyes forintra szükségük van.

(21.40)

A probléma a közelgő fejlesztésekkel inkább az, hogy sokan kimaradtak belőle, így például a közalkalmazottként dolgozó gyermek- és iskolafogászok is, valamint az asszisztenseik, mert a rendszer egész egyszerűen nem tekinti őket szakdolgozónak. Számunkra felfoghatatlan ez a diszkrimináció, és csak remélni tudjuk, hogy ez egy tévedés eredménye, és ha más nem, akkor a Jobbik figyelemfelhívásának eredményeként hamarosan orvosolják ezt a problémát. Azt hiszem, hogy ez egy olyan országban, amely ilyen gyalázatos foghelyzettel küszködik társadalmi szinten, az a minimum, hogy nem hagyjuk ki az érintett iskolafogászokat, és igenis szakdolgozónak tekintjük őket.

Tehát Csornát, Kapuvárt és a térségét ‑ mond­ha­tom Beledet, Tétet is, hiszen kisvárosok révén ők nem rendelkeznek önálló kórházakkal ‑ nagyon súlyosan érintették tehát az elmúlt évtizedek visszalépései, és különösen fájó ez a térségnek, hiszen javarészt a jelenlegi kormányoldalt támogatták ‑ 60 száza­lék fölötti támogatás érkezett a Fidesz-KDNP-kor­mány felé a választásokon ebből a térségből ‑, és ebből fakadóan a csalódottság is sokkal nagyobb, hiszen ők jóval többet reméltek. Egy ilyen aprófalvas térség sokat számított arra, hogy a vidék felzárkóztatása, a vidék fejlesztése nemcsak hangzatos szólamokban mutatkozik meg a jövőben, hanem a Fidesz-KDNP-kormány érdemben is tesz értük, többek között az egészségügy területén.

Bízom abban, hogy ezek a változások beindulnak, de sok pozitívumot eddig nem tudtunk elkönyvelni, úgyhogy nem vagyok túl optimista. Köszönöm a lehetőséget, elnök úr. (Taps a Jobbik soraiban.)