Szilágyi György (Jobbik)

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Varga László nagyon sok mindent elmondott, ami lényeges volt ezzel a törvénnyel kapcsolatban, és amit elmondtunk az általános vita során is. Az egyik leglényegesebb dolog az volt, hogy kidobtunk öt évet az ablakon, hiszen hiába szólaltunk fel öt évvel ezelőtt, amikor megváltoztatták a törvényt, és megszüntették az akkori köztestületi rendszert, lett helyette egy, a MOB, hogy ez nem lesz így jó, ez így nem lesz megfelelő, önök akkor amellett érveltek, hogy de, ez a sport jövője, ez a sport útja, önök nagyon sokat áldoznak a sportra, ezért majd milyen jól fog működni. Aztán utána kiderült most, öt év után, hogy mégiscsak nekünk volt igazunk, mert most visszaállítják az eredeti rendszert.

De változtathatunk itt struktúrákat folyamatosan, ha egyébként az úgynevezett, idézőjelbe tett szakmai gárda nem fog változni, hiszen jelen pillanatban, gondolom, azért kellett a változtatás, mert önök úgy ítélték meg, vagy nem is önök, hanem Orbán Viktor úgy ítélte meg az olimpia után valószínűleg, hogy itt valami nem jól működik. De attól, hogy most ugyanazok a szakemberek esetleg a MOB-tól majd átkerülnek az államtitkársághoz, és ugyanazok végzik ezeket a feladatokat, ugyanazok az emberek fogják végezni azokat a nagyon-nagyon fontos feladatokat, amiket eddig is végeztek, attól még nem változik meg a rendszer.

Csak egy példát hadd mondjak. Attól, mert valaki, mondjuk, rossz munkát végzett az ócsai lakóparknál, és ezt a szakmaiatlan, alkalmatlan embert, mondjuk, a sporthoz kapcsolódóan egy másik minisztérium alkalmazza, még a múltját is félretéve ‑ egyébként elég erőteljes kommunista kötődésű családból származik ‑, és megpróbálják most más kiemelt építkezéseknél igénybe venni, attól ez az ember még alkalmatlan lesz a feladatra. Tehát attól, hogy átstrukturálunk valamit, attól még ez nem lesz megfelelő, tehát sajnos kidobtunk öt évet.

Ezért is fájó az egyébként, hogy akkor, amikor ennél a törvénymódosításnál kifejezzük azt, hogy mi például támogatjuk ezt a módosítást, és az MSZP is kifejezi, hogy támogatja ezt a módosítást, és benyújtanak ők egy olyan módosító javaslatot… ‑ mi azért nem nyújtottuk be egyébként, mert volt már erre a Jobbiknak javaslata, hogy legyenek kizárva a politikusok a sportvezetésből, a sportági szakszövetségek vezetéséből és az egyesületek vezetéséből, mert nem teljesen volt megnyitva egyébként a törvény. Tehát azt is hiányoltuk az MSZP módosítójában, hogy ha most ezt beadjuk, akkor az egyesületekre ez nem lehet érvényes. De amikor jó szándékkal beadnak egy ilyet, és ez nagyon fontos lenne, hiszen még egyszer elmondom, azt senki nem vitatja, hogy a második és a harmadik Orbán-kormány komoly összegeket költött a sportra. Csak nem mindegy, hogy ezeket a komoly közpénzeket hogy használjuk fel. Ha továbbra is így fogjuk felhasználni, akkor ezt az ablakon kidobott pénznek is hívhatjuk és nyugodtan nevezhetjük annak.

És amikor van egy ilyen módosító javaslat, akkor önök megint nem hallgatnak az ellenzékre, nem hallgatnak azokra az intő mondatokra, amiket elmondunk, mert önök megint úgy érzik, hogy önök mindenhez sokkal jobban értenek, mint egyébként az ellenzék, azok biztos csak gáncsoskodni akarnak. Úgy, mint öt évvel ezelőtt is, amikor csak gáncsoskodni akartunk, hogy ne adjanak mindent oda a Magyar Olimpiai Bizottsághoz, hanem állami szinten maradjon a sport irányítása, akkor is azt mondták, hogy mi szakmaiatlanok vagyunk. Itt idéztem a múltkor, nem is akarok még idézni főleg olyan képviselőktől, akik már nincsenek itt az Országgyűlésben; akkor még itt voltak 2012-ben, akkor is náluk volt a bölcsek köve. Azt mondták a felszólalásainkra, hogy ezek abszolút szakmaiatlanok, és nem értünk hozzá. Kíváncsi lennék, ha itt lenne ez a bizonyos képviselő, aki egyébként egy sportági szakszövetségnek is a vezetője a mai napig, hogy vajon most mit mondana, akkor mennyire voltunk szakmaiatlanok, ha most éppen visszaállítják ezt az egészet.

Tehát én azt mondom, hogy meg kellene fogadni. Elmondom azt is, hogy miért. Ha közpénzeket költünk a sportra, és nemes célokat határozunk meg, amivel a Jobbik Magyarországért Mozgalom egyetért, hiszen a sport támogatása nem az ablakon kidobott pénz, ha azt jól használják fel. A sport támogatása nagyon sok területre hatással van, nemcsak a sportra egyébként, hanem ugyanúgy az egészségügyre is, és még sorolhatnánk a gazdaságot is, hiszen vannak olyan kimutatások, hogy egy-egy sporteredmény alapján milyen gazdasági növekedés indult be, mennyivel másabb a dolgozók teljesítménye, mondjuk, egy világbajnokság idején, ha nyer a csapat, és mennyivel másabb akkor, ha nem nyert. Az élet sok területére kihat a sport, és valóban, a sportra fordított összeg egy fontos összeg, egyes kimutatások szerint egy forint, amit a sportra fordítunk, három forint hasznot hoz egyébként nemzetgazdasági szempontból, és ezzel is egyet lehet érteni. Csak az a kérdés, hogy amikor egy forintot ráfordítunk a sportra, akkor vajon az az egy forint valóban a sportnál jelenik‑e meg, és valóban szakmailag és normálisan használják‑e fel.

Mi azt mondjuk, hogy addig, amíg nem szakmai alapon választják ki az adott sportági szakszövetségek vezetőit, amíg nem szakmai alapon választják ki az egyesületek vezetőit, hanem politikai alapon, ha politikusok ülnek be, addig kétséges, hogy ezek a pénzek vajon odamennek-e.

Mondok erre is egy példát. Ha összeszámolnánk, hogy az elmúlt hat évben önök mennyit költöttek labdarúgó-stadionok építésére, akkor kapunk egy bődületes összeget. Ennek fejében, ha veszünk egyetlenegy stadiont, mondjuk, az Üllői úti stadiont ‑ azt hiszem, 22 ezres az Üllői úti stadion ‑, akkor még egyszer nem sikerült megtölteni, az előző fordulóban is csak 13 ezer ember volt. Ja, nem; 13 ezer ember volt összesen, az összes NB I-es mérkőzésen 13 ezer ember volt az előző fordulóban. Az átlag nézőszám 10-13 ezer közé tehető.

Tehát még egyszer nem sikerült volna megtölteni az Üllői úti stadiont, ha az összes pályáról az összes szurkolót összeszedtük volna, és beraktuk volna a stadionba. Akkor érdemes önök szerint ennyi pénzt beleáldozni? Mert tudják, mikor lenne érdemes? Akkor lenne érdemes, ha mondjuk, ezeknek az egyesületeknek az élén olyan emberek lennének, akik kihasználva egyébként egy olyan szerencsés szituációt, mint ami az Európa-bajnokság volt, kihasználva azt a lelkesedést, azt a futball-lázat, ami Magyarországon volt, azzal foglalkoztak volna, hogy minél több embert kivigyenek a stadionokba.

De nem, önök nem ezzel foglalkoznak, hiszen ma jelen pillanatban, és szerintem önök is pontosan tudják, az emberek is pontosan tudják, és mindenki tisztában van vele, még a Magyar Labdarúgó Szövetség is pontosan tudja, hogy a szurkolói kártya és adott esetben a vénaszkenner egy elhibázott döntés, csak elkergeti az embereket a stadionokból, és nem a biztonságot szolgálja.

Egy ember van Magyarországon, aki úgy gondolja, egyetlenegy, hogy a vénaszkenner és a szur­kolói kártya jó dolog. És mi történik? Azért, mert egy ember úgy gondolja ‑ Kubatov Gábornak hívják ezt az embert ‑, ezért a vénaszkenner és a szurkolói kártya marad. Nem számít, hogy az összes mérkőzésen 13 ezer ember van. Nem számít, hogy a Ferencváros 22 ezres stadionjába 5-6 ezer ember látogat ki egy-egy mérkőzésre. Nem az a cél, hogy egy 22 ezres stadionban 19-20 ezer ember legyen kint. Dehogyis! Az a jó nekik, ha 5-6 ezer ember van. Az, hogy milliárdokba került az a stadion? Az, hogy minden egyes sportlétesítmény felépítésénél úgy kell számolni, hogy 30 százalék csak a felépítés költsége, és 70 százalék egyébként az üzemben tartás? Hát hol érdekli ez őket? Van állami pénz? Persze, hogy van! Ki tudjuk tömni ezeket az egyesületeket folyamatosan állami megrendelésekkel, állami cégek tudnak ott hirdetni, sőt még kapnak is valamilyen juttatásokat? Persze, akkor élünk, mert ez a mi királyságunk!

Csak egy sportnak nem így kellene működnie. Egy sportnak úgy kellene működnie, hogy az államnak nagyon sok pénzt kellene áldoznia a sportra, de valóban ezeket a pénzeket úgy kellene felhasználni, hogy az hasznára legyen a magyar sportnak mind utánpótlásban egyébként, mind az élsportban. És ez Magyarországon nemcsak az önök kormányzása alatt, hanem az elmúlt 26 évben sajnos nem így volt. És akkor nem megyünk bele még mélyebb dolgokba, abba, hogy mennyire kellene átalakítani az egész finanszírozási rendszert, hiszen az egycsatornás támogatási rendszert mi támogatjuk. Egy dolgot nem támogatunk. Azt nem támogatjuk, hogy… (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

(20.00)