Cseresnyés Péter (Fidesz)

CSERESNYÉS PÉTER nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Mikor a válaszon gondolkoztam, mit is adjak válaszképpen, vitatkoztam saját magammal, hogy meg kell-e tenni azt a mondatmegfogalmazást, amelyet most megteszek vagy sem, mert akár kérdésként vissza is kérdezhetnék: ha ennyire vehemensen kérdez, ilyen kérdéseket tesz fel (Gőgös Zoltán: Visszakérdezni nem lehet! Válaszolni kell!), akkor vajon mit tettek azoknak az embereknek az érdekében, akiknek a jövedelme alacsony volt, akik a munkájukat veszítették el, akiknek a bérkülönbség tekintetében ugyanilyen aránnyal kellett megküzdeni?

De nem az én tisztem most a kérdést feltenni, ezért válaszolni szeretnék mindenképpen önnek. Például azt, hogy amikor önök átadták a kormányrudat, közel 3 millió 800 ezren dolgoztak Magyarországon, most közel 4 millió 400 ezren, úgy, hogy az elmúlt három évben folyamatosan nőttek a reálbérek, míg az önök idején - 2008-2009 idején - csökkentek a reálbérek nem kis mértékben.

Visszatérve a válaszadásra, szeretnék konkrétan válaszolni, például azt, hogy a megyék közti bérkülönbség, igen, létezik, ez egy tény. Ebben önnek igaza van, de az elmúlt időszakban pont az ön által említett megyékben, Szabolcs-Szatmár-Beregben, Borsod-Abaúj-Zemplénben az átlagbérek emelkedése nagyobb ütemű volt, mint az nemzetgazdasági szinten történt. Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a béreket a munkáltató állapítja meg, a kormány a minimálbér és a szakképzettek garantált bérminimumának a megállapításával tud foglalkozni. Azt szeretném elmondani, hogy az egyenlő bánásmód követelménye azt jelenti, hogy egy konkrét munkahelyen nem lehet különbséget tenni az azonos munkát végzők és - tessék hallgatni - az azonos teljesítményt nyújtók közötti bérek tekintetében. Ehhez képest a megyei szintű átlagbéradatok egy rendkívül heterogén összetételű munkaerő-állomány bérének átlagolásával keletkeznek. Ezért nem valós az, amit ön mond. Nem mond igazat egyszerűen, képviselő úr, bármennyire is bólogat. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Gúr Nándor: Egyes! Üljél le! - Taps a kormánypártok soraiból.)