Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr. Engem is Sallai Benedek képviselőtársam ihletett reagálásra, aki azt mondta, nagyon megnyugodott abban, hogy jó helyen ül. Nem tudom, hogy ezt 2018 után is így fogja-e gondolni, de teljesen nyilvánvaló, hogy már-már egyfajta vallási fanatizmussal felérő módon próbál a szélenergia mellett érvelni. Holott én sem beszéltem a szélenergia ellen, csupán azt vetettem fel, hogy vannak más energiaforrások is, amik szóba jöhetnek. Szerinte az már önmagában egy szélsőségesség, hogy én egyáltalán szóba merem hozni, hogy az atomenergia is mint alternatíva alaperőműként felmerül.

A másik pedig a vízenergiával kapcsolatos kérdés. Már évek óta próbáljuk elmagyarázni képviselőtársamnak a parlamentben, kevés sikerrel - de nemcsak neki, hanem LMP-s képviselőtársainak is -, hogy ha 90 százalékban megtörtént egy folyó belépcsőzése és ott vízenergia-termelés zajlik, akkor bizony az az ország a vesztese ennek a folyamatnak, amelyik ezt nem fejezi be. Ezt láthatjuk a Duna-Tisza közén a homokhátság kiszáradásán, láthatjuk a Duna medrének folyamatos mélyülésén és még egy sor problémán.

A Duna hajózhatósága például nem azt támasztja alá, amit képviselőtársam elmondott, hanem pontosan azt, hogy foglalkoznunk kell, s nem is elsősorban energiatermelési okokból, hanem vízgazdálkodási okokból ezzel a kérdéssel. Ausztriában vagy Németországban sem azt látjuk, hogy ha végigmegyünk a Duna mentén, hogy ezek az erőművek tönkretették volna a tájat, és nagy ökológiai katasztrófát okoztak volna. Azt gondolom, az osztrákok különösen érzékenyek ezekre a kérdésekre. S ne csak akkor példálózzunk Ausztriával, Németországgal, Hollandiával vagy Dániával, hogyha szélenergiáról van szó, hanem ha már Hollandiáról van szó, akkor azt is nézzük meg, hogy micsoda tökélyre fejlesztették a vízgazdálkodási rendszerüket, milyen magas szinten használják azt akár mezőgazdasági öntözésre, akár energiatermelésre. Nézzük azt, hogy Magyarországnak mi szolgálna leginkább a hasznára! Köszönöm.