Dr. Kepli Lajos (Jobbik)

KEPLI LAJOS (Jobbik): Köszönöm szépen, elnök úr, és köszönöm szépen Schmuck Erzsébet képviselőtársamnak a környezetvédelem világnapja al­kal­mából elhangzott, nagyon fontos napirend utáni fel­szó­lalását. Figyelmébe ajánlom, hogy én azzal is vé­dem a környezetemet, hogy a napirend utáni és egyéb felszólalásaim szövegét nem nyomtatom ki, ha­nem a számítógép képernyőjét veszem igénybe a fel­szólalásokhoz segítségül, és így fogok tenni most is.

Néhány hónappal ezelőtt szóbeli kérdés formájában a kormánynál tudakozódtam, hogy mi történik a hazai víziközmű-szolgáltatóknál. Még az ősszel rep­pent fel a hír, hogy a víziközmű-ágazatban az álla­mi tulajdonú cégeknél 10 százalékos bér­tö­meg­csök­kenést és létszámleépítést fognak végrehajtani, amelyet akkor a kormány oldaláról még cáfoltak. Azonban azóta a tények ezt megcáfolták, és a Dunántúli Regionális Vízmű Zrt. esetén tucatszám küldték el a dolgozókat.

Fónagy János államtitkár úr februárban szervezeti átalakításról beszélt, melynek eredménye, hogy néhány hónap leforgása alatt 150 fővel csökkent a DRV foglalkoztatottainak a létszáma. Az ott dolgozók a médiához fordulva rámutattak arra is, hogy rendszerint balul sült el az átszervezés, a felmondások után gyorsan vissza kellett duzzasztani a létszámot, mert veszélybe került a biztonságos működés. Információnk szerint Somogy megyében már több al­kalommal is megtörtént, hogy ugyanazokba a munkakörökbe vettek fel új dolgozókat, amelyekből néhány héttel korábban több embert elküldtek.

(13.30)

Számos üzemvezetőségen létszámhiány alakult ki, amely nagymértékű átgondolatlanságokra utal. Többen vannak, akik maguk kérték, hogy mondjanak fel nekik, mint azok, akiknek a DRV kezdeményezte a felmondását, hiszen több, nevét nem vállaló dolgozó is azt állítja, új szerződést akartak velük aláíratni, ami kevesebb fizetéssel vagy áthelyezéssel járt volna, és ők ezt nem vállalták nyilvánvalóan.

Nagy kérdés, hogy mi lesz a jövőben a szolgáltatással. A DRV szolgáltatási területén élők hosszú évek óta panaszkodnak, megjegyzem, jogosan. Ezt én magam is tapasztaltam, hogy ahol az ország egyik leg­drágább vízdíját fizetik, egyre gyakoriabbak a mű­sza­ki meghibásodások, csőtörések több településen is. Van olyan utca, ahol évente többször jelennek meg a munkagépek és alakul ki vízhiány. Tehát a kar­bantartás rovására megy a működés kritikus volta.

Ez ügyben már korábban a Nemzeti Fejlesztési Mi­nisztériumhoz fordultam indítványommal, a prob­lémára megnyugtató megoldást egyelőre nem kaptam, csak a szokásos mellébeszélést. Félő, hogy a jelenlegi szervezeti átalakításnak nevezett káosz nemhogy nem fog javítani a helyzeten, hanem tovább fogja rontani azt. A céggel kapcsolatban már az ősszel is cégszintű pazarlásról, drága külsős munkavállalókról, alvállalkozókról, magáncélú gép­ko­csihasználatról, illetve vezetői prémiumokról lehetett hallani, ami a rossz gazdálkodáshoz, pénzügyi problémákhoz vezetett.

Úgy tűnik, a problémák még nem tetőztek. Június 10-ig adott haladékot az öt állami tulajdonú vízszolgáltató szakszervezete arra, hogy követeléseik eredményre vezessenek, ellenkező esetben, közleményük szerint, céljaik elérése érdekében minden törvényes eszközt be fognak vetni. Az öt nagy cég szakszervezeti vezetése tiltakozik az észszerűtlen és átgondolatlan kiszervezések, valamint a hatékony működést gátló túlzott központosítás ellen, és attól tartanak, hogy a DRV-nél történtek csak a kezdet, és a többi víziközmű-szolgáltató céget is hasonló átszervezés, létszámleépítés fogja utolérni.

Az érdekképviseleti vezetők szerint az elmúlt évek pluszterhei, amelyek az árbevételnek gyakran 20-25 százalékát elvitték, az állami cégek mindegyikét eladósították. Ennek köszönhetően elmaradtak az indokolt, szükségszerű beruházások, a rekonstrukciók zöme, a regionális vízművek likviditási problémákkal küzdenek, az üzemeltetési költségeket és béreket gyakran hitelből fizetik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Látható, ismét egy olyan szakterületről van szó, példaképp a tegnap már általam vázolt turizmushoz hasonlóan, ahol a Fidesz-kormány munkásságának nyomán káosz és felfordulás alakult ki. Nincs érdemi javulás, amelynek a szakma dolgozói isszák meg a levét. Félő, hogy a la­kosság, a szolgáltatás igénybevevői is egyre romló szolgáltatást fognak kapni a pénzükért, ami egyébként nem kevés, hiszen sok helyen még mindig rendkívül drága az ivóvíz-szolgáltatás. Így ismételten felszólítjuk a kormányt, hogy álljanak végre a sarkukra, és a közpénzek megcsapolása helyett fordítsák a figyelmüket az ország valós problémái, mint például az ivóvízellátás, a víziközmű-szolgáltatás felé. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)