Bangóné Borbély Ildikó (MSZP)

BANGÓNÉ BORBÉLY ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Révész Máriusz felszólalásában kitért a Népjóléti bizottság múlt héten tartott ülésén a KSH 2014-es kiadványára, én is ezzel szeretnék foglalkozni, csak egy kicsit más vetületből.

A kormány szerint a KSH adatai alapján javultak a szegénységi mutatók az utóbbi pár évben, sőt a kiadvány maga is azt írja, hogy 2014-ben a magyar háztartások jövedelmi helyzete összességében javult. Ez azonban csak egyes mutatók esetében érvényes, ha hosszabb távon több adatot vizsgálunk, láthatjuk, hogy még mindig rosszabb a helyzet az országban, mint amilyen a válság előtt volt, ráadásul számos mutató értéke a Fidesz kormányzása alatt romlott jelentősen.

A KSH szerint a gyermekes háztartások jövedelmi színvonala az elmúlt években javuló tendenciát mutatott, ugyanakkor nem lehet elmenni amellett, amit a kiadvány is leír, hogy a legnagyobb jövedelmi hátrányban továbbra is a három és annál több gyermekesek, valamint az egyszülős háztartások vannak. A három és annál több gyermekesek egy főre jutó nettó átlagjövedelme az országos átlagnak mindössze a 60 százalékát jelentette, az egyszülős családok körében pedig még 4 százalékkal csökkent is a jövedelem az előző évhez képest. Fontos kiemelni, hogy a szegénységben vagy társadalmi kirekesztettségben élők aránya a gyermekes családoknál magasabb, ezt a képviselőtársam is elmondta, 31,3 százalék, és az egyszülős családoknál a legrosszabb a mutató mértéke, 56 százalék.

Az oktatási reformok szempontjából is meg kell jegyezni, hogy milyen súlyos az iskolázatlanok, illetve az alacsony iskolai végzettségűek körében a szegénység. 2014-ben a legfeljebb általános iskolát végzettek közül csaknem minden második volt szegény vagy kirekesztődött, amíg a középfokú végzettségűek egynegyede tartozott ebbe a kategóriába. A felsőfokú végzettséggel rendelkezők mindössze egytizede volt érintett.

2013 óta vizsgálják a romák életkörülményeit a szegénység mérésének keretében. A 16 évnél idősebb roma származásúak körében az országos átlagnál háromszor nagyobb arányban találhatóak a szegénységnek vagy társadalmi kirekesztődésnek kitettek. Az ezzel kapcsolatos adatfelvétel módszertanáról lényegében semmit sem tudhatunk.

A KSH szerint 2010 óta a munkajövedelmeknek évről évre egyre nagyobb a részesedése az összes jövedelemből. De vajon emögött nem az áll-e, hogy számos szociális ellátás évek óta nem emelkedett vagy akár még csökkent is, és így összességében a társadalmi jövedelmek szintje kevésbé emelkedett, mint a munkajövedelmeké? E felvetést erősíti az idézet a tanulmányból: „A munkanélküli ellátások egy főre jutó éves összege az utóbbi években folyamatosan csökkent, egyrészt a folyósítási feltételek szigorítása, az ellátási összegek csökkentése, valamint a munkanélküliek számának visszaesése miatt.”

Érdemes kiemelni, hogy az anyag szerint 2014-ben az átlagos megélhetéshez a magyar háztartások havi nettó 114 ezer forint fejenkénti összeget tartottak szükségesnek, amíg a nagyon jó szinthez havi 210 ezer forintot jelöltek meg. Mindez akkor volt, amikor a KSH által számított létminimum még létezett, azóta már nem létezik, és aminek összegét erre az évre a hivatal 87 351 forintban állapította meg; ez az összeg a kérdezettek véleményéhez képest maximum a szűkös megélhetéshez volt elég. De azt sem tudjuk meg a jövőben, mivelhogy a létminimum-számítást a KSH megszünteti, vagy még nem látjuk, hogyan fogja átalakítani.

A jövedelmi egyenlőtlenségeket mutatja az is, hogy miként oszlik meg az ország teljes jövedelme a népességben, illetve annak jövedelmi ötödei között. Eszerint a legfelső jövedelmi ötöd részesedése 2009 után hirtelen megugrott. Egy másfajta vizsgálódás alapján azt is leírja az anyag, hogy a legszembetűnőbb változás az elmúlt nyolc évben a középréteg súlyának jelentős csökkenése. Tehát a középosztály eltűnik, miközben a leggazdagabbak tovább gyarapszanak, a szegények pedig a nyomorban vagy annak a szélén legfeljebb vegetálni tudnak.

Az anyag szerint jelentősen csökkent a súlyos anyagi nélkülözésben élők aránya. Mindez igaz az utolsó két évre, de ha a 2010 előtti adatokat is megnézzük, akkor láthatjuk, hogy az azelőtti években kisebb volt a mutató értéke, sőt a 2014-es adat, a 19,4 százalék még mindig magasabb, mint az az érték, ami 2007-ben volt, ami akkor 17,9 százalékos arányt mutatott.

Az egyik legfontosabb elem az anyagi nélkülözést jelentő tételek között, hogy még mindig a lakosság 71 százaléka 2014-ben sem tudott volna fedezni egy váratlan kiadást; itt az anyag 70 ezer forintról beszél. Tudják, ez azt jelenti, hogy ha egy családban egy mosógép elromlik, vagy ha hirtelen a gyereket be kell vinni a kórházba, és meg kell műteni, vagy fogászatra kellene vinni, a család nem tudja finanszírozni ezt a váratlan kiadást.

Az anyagban nem szerepel egyetlen információ sem a szegénységi résről, nem tudjuk, hogy ennek mi az oka. Mivel a relatív szegénységi rés 2010 óta folyamatosan emelkedett 2013-ig, 2014-re alig csökkent, akár a teljes népesség, akár a gyermekek körében nézzük a mutatót, mindez azt jelenti, hogy a szegénység mélysége még mindig jóval magasabb, mint 2006-ban volt.

A munkával rendelkezők körében jelentősen nőtt a szegénységi ráta. Erről a kiadvány is említést tesz, bár nem részletezi a számokat, de leírják, hogy a romló adat fő oka az, hogy a 2014. évi foglalkoz­ta­tás­bővülés egy része a közfoglalkoztatás kiterjesztéséből adódott. Az alacsony iskolai végzettséggel rendelkező közfoglalkoztatottak munkabére alacsony, háztartásaik jövedelme éves átlagban nem érte el a szegénységi küszöböt, tehát a KSH szerint is alacsony a közmunkáért adott bér.

Az adatok egyébként ezt mutatják a dolgozói szegénységről is. A 18 év felettiek esetében a 2013. évi 6,7 százalékról 9,3 százalékra nőtt 2014-ben a szegénység. De ha a 18 és 24 év közöttieket vizsgáljuk, tehát a fiatal munkavállalók szegénységét nézzük, akkor igazán döbbenetes a növekedés: 2013-ban 6,6 százalék volt, és 2014-ben 14,2 százalékra emelkedett, tehát nőtt a dolgozói szegénység.

A kiadvány szerint az uniós tagállamokhoz viszonyítva Magyarország a tartós jövedelmi szegénységi arány tekintetében az átlagnál kedvezőbb helyzetben van. Azt azonban nem teszik hozzá, hogy a tartósan szegénységben élők aránya, a tartósan szegénységben élők, 2009-ben 5,7 százalék volt, és 2014-ben ez már felugrott 7,2 százalékra.

(17.30)

És van ettől rosszabb adat is, kedves képviselőtársaim. A gyermekek körében jóval magasabb ez a mutató. Amíg 2009-ben a tartósan szegénységben élők aránya a gyerekek körében 9 százalék volt, a legutolsó adatok 13,4 százalékot mutatnak. Tehát többen élnek tartósan szegénységben ma Magyarországon, és ez mind az Orbán-kormány regnálása alatt növekedett.

Néhány megjegyzés még a KSH kiadványáról, mert ez nagyon fontos, amikor a költségvetésben a szociális részekről beszélünk. Érdekes, hogy miként lehet torzítani a jövedelmi helyzetre vonatkozó információkat. Egy helyen külön alcímben hívják fel a figyelmet arra, hogy a három és annál több gyermeket nevelők körében nőtt leginkább a reálkereset, majd hosszan értekezik a kiadvány arról, hogy milyen csodás az új adókedvezmény rendszere. De arról egy szót sem írnak, hogy a gyermekes családok hány százaléka tudja igénybe venni, és alapvetően milyen jövedelmi sávokban érvényesül igazán az adókedvezmény.

Arról pedig csak később számolnak be, hogy a legnagyobb jövedelmi hátrányban, amint elmondtam, továbbra is a három és több gyermeket nevelők vannak; az egyszülős háztartások, ami azt jelenti, amit elmondtam az elején, hogy 60 százalékában rendelkeznek ezek a háztartások a jövedelemnek, mint az átlagcsaládoknál.

Az anyagban szerepel, hogy a szociális védelmi kiadások 2013-ban Magyarországon a GDP 20,6 százalékát tették ki, 1,5 százalékponttal kevesebbet, mint 2010-ben. Tehát folyamatos csökkenésről beszélhetünk. De arról nem írnak, hogy a legmagasabb érték az utóbbi években 2008-ban volt, ami 22,9 százalékot tett ki akkor, ami azóta folyamatosan csökken. Sőt, mindez jóval elmarad az uniós átlagtól, ami az Unióban 28,6 százalék körülire tehető. Tehát világos, hogy az Orbán-kormány meg sem próbál többet fordítani a GDP-ből a szociális területekre, pedig állítólag Magyarország sokkal jobban teljesít.

Egyetlenegy adatot szeretnék még önökkel közölni, ami friss hír. Az Eurostat legfrissebb adatai szerint tavaly már a foglalkoztatottak 9,3 százaléka élt szegénységben, ami 2014-ben 6,7 százalék volt. Az sem volt jó adat. Óriási növekedést jelent, mert felugrott 9,3 százalékra, az EU-ban nálunk ennél rosszabb helyzet csak Romániában és Bulgáriában tapasztalható.

Úgy gondolom, ha ezt a költségvetést megnézzük, akkor mondhatnánk azt is, ha már jelzőkkel lehet illetni, hogy a szemfényvesztés költségvetése. Elmondhatják itt, hogy ebben az országban minden rendben van, tisztelt képviselőtársaim ‑ nincs rendben. Addig, amíg a költségvetésben százmilliárdokat dobunk ki felesleges kiadásokra, és nem foglalkozunk ezekkel a szegénységi mutatókkal, addig egy költségvetésről nem lehet úgy beszélni, ahogy önök itt megtették az elmúlt két napban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Korózs Lajos tapsol.)