Dr. Szél Bernadett (LMP)

DR. SZÉL BERNADETT (LMP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Kormánypárti Képviselők! A helyzet az, hogy egy költségvetés az ország életében mindig az igazság pillanata. Ilyenkor tudjuk ellenőrizni azt, hogy azok a pártok, akiket megtiszteltünk szavazatunkkal, hogyan sáfárkodnak a közös vagyonunkkal.

Önök azt mondják, tisztelt fideszes és KDNP-s képviselőtársaim, hogy a 2017-es költségvetés az adócsökkentésnek és az otthonteremtésnek a költségvetése. Én azt gondolom, hogy ez részben helytálló, mert valóban lesznek embereknek otthonai ‑ de kik azok, akiknek lesznek otthonai, és kik azok, akik ezzel a költségvetéssel ismét lemondhatnak arról, hogy otthonhoz jussanak?

Kinek csökken az adója, kinek jobban, kinek kevésbé. Én sokszor elmondtam önöknek, hogy a legnagyobb probléma a Fidesszel és a KDNP-vel ‑ a nagy korrupción kívül ‑ az, hogy önök azoknak az embereknek adnak, akiknek amúgy is van, és azoknak, akiknek pedig kevesebb van, nem segítenek se felzárkózni, se helyben maradni.

Ezért sem értek egyet Orbán Viktor miniszterelnök úrnak azzal a mondatával, hogy egy lépést mindenki tehet előre, mert a helyzet az ‑ és ez a költségvetés is arról szól ‑, hogy aki gazdag, az egy kilométert előrefuthat, aki pedig szegény, az marad egy helyben, esetleg még visszább is lép. Ez az egyensúlytalanság látszik ezen az egész költségvetésen.

Érdeklődéssel hallgattam fideszes képviselőtársam felszólalását, kiváltképpen azt a részt, ami arról szólt, hogy önök a közmunkásokat a szociális gazdaságon keresztül majd visszajuttatják a nyílt munkaerőpiacra. Még hittem is volna önnek, hogyha most 2010-et vagy ’11-et írnánk, csakhogy 2016-ot írunk, és a 2017-es költségvetésről beszélünk.

Én most foglalkoztatási, illetve szociális részekről fogok beszélni, és a helyzet az, hogy szeretném erről a hazugságról lerántani a leplet. Én azt látom, hogy önök úgy kormányoznak évek óta, hogy nincsen munkahelyteremtési programjuk, és ebben a költségvetésben sem látok olyan erőfeszítéseket, amelyek a munkahelyteremtésről szólnának.

Menjünk egy kicsit megint vissza az időben! Önök úgy kerültek kormányra 2010-ben, hogy azt mondták, hogy itt egymillió új munkahely fog létrejönni a nyílt munkaerőpiacon tíz év alatt. Ezt mondták. Utána nyilvánvalóvá vált az önök számára, hogy ezt nem tudják megvalósítani, utána elkezdtek beszélni munkaalapú társadalomról meg teljes foglalkoztatottságról.

Önök nagyon büszkék arra, hogy 4 millió fölött van Magyarországon a foglalkoztatottak száma. Viszont kérdezem én: ezek az emberek vajon meg tudnak élni abból a pénzből, amit bérben kapnak? (Dr. Józsa István: Bizony!) Nekem ez a problémám. Én azt gondolom, hogy ha Magyarországon valaki tisztességesen ledolgozza a munkaidejét, az nem szabad, hogy szegény legyen. Ezzel szemben a tények makacs dolgok és magukért beszélnek.

2015-ben a magyar lakosság majdnem 42 százaléka a létminimum alatti jövedelemből élt. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy ezek az emberek nem tudják fizetni azt a legszűkebbet, ami a megélhetéshez szükséges. Azt látjuk, hogy minden harmadik háztartás a létminimum alatti jövedelemből élt, és az egykeresős családok harmadában a nettó bevétel a megélhetési küszöb alatt volt.

Én sokat beszéltem önöknek arról is, hogy az adófizetők fele szintén a létminimum alatt van, és azt gondolom, hogy ha ebbe belegondolunk, akkor azt gondolom, hogy önöknek sokkal többet kellene béremelésre fordítani. Amikor megnéztem ezt a költségvetést, ezt kerestem benne először, hogy mennyit adnak béremelésre, és azt látom, hogy nagyon-nagyon keveset, szinte semmit, és ez itt a probléma. Magyarországon láthatóan a Fidesz közreműködésével egy olyan közmunkarendszer jött létre, amely tartósan parkoló pályára kényszeríti az embereket. Ez önöknek jó abból a szempontból, hogy a statisztikákban valóban jól mutat, mert a közmunkásokat el tudják számolni foglalkoztatottként, és papíron ott van a teljes foglalkoztatottság, hamarosan ott van a 4 millió fölötti foglalkoztatotti létszám. Csakhogy ez a foglalkoztatási válságra nem válasz.

A közmunkaprogram nem oldja meg a magyar emberek problémáit. Én azt látom ebben a költségvetésben, hogy önök nincsenek tisztában vagy nem akarnak tisztában lenni azzal a ténnyel, hogy a létminimum alatt élő emberek aránya hat éve nem változott. Önök hat éve vannak most egyhuzamban kormányon, nagyon nagy legitimitással, kétharmadot kaptak kétszer, aztán egy kicsit megfosztották önöket ettől, de alapvetően még mindig megvan az erejük ahhoz, hogy változtassanak a dolgokon, de hát önök nem változtatnak. Tehát láthatóan önöknek megfelel az, hogy ezek az emberek, akik a létminimum alatt élnek, ott is fognak maradni, hogyha önökön múlik.

Én reménykedtem egy kicsit abban, tekintve, hogy tavaly nagyon sokat beszéltünk a dolgozói szegénységről itt a parlamentben, hogy önök tesznek is valamit ellene, de sajnos azt látom, hogy ez a költségvetés nem tesz ez ellen.

Hozzá kell tennem, hogy vannak olyan ősi hibák, amelyek a Fidesz ismérvei most már jó ideje. Mindannyian tudjuk ‑ és ezek szakmai tények ‑, hogy ha embereket vissza akarunk vezetni a nyílt munkaerőpiacra, akkor aktív támogatásokat kell nekik adnunk, egy csomó mindent ahhoz, hogy foglalkoztathatóvá váljanak, vállalkozásokat tudjanak indítani, és mindenki egyetért abban szakmai szinten, hogy ezekkel az aktív támogatásokkal lehet segíteni azt, hogy tartósan vissza tudjanak menni emberek a nyílt munkaerőpiacra.

Önök jövőre 16 milliárd forintot adnak erre a célra. És mennyit adnak közmunkára? Ennek több mint a hússzorosát. Azt gondolom, hogy ez a beismerés, hogy önök lemondtak arról, hogy az aktív eszközök segítségével jobb bérekért, mint a közmunka, tudjanak emberek dolgozni, és berendezkedhetünk tartósan a közmunkára.

Szerintem ez egy halálos vétek. Én azt gondolom, hogy egy történelmi hiba és az önök politikai felelőssége az, hogy Magyarországon létrehoztak egy elsődleges munkaerőpiacot és egy másodlagos munkaerőpiacot, és letörték a béreket, arról nem is beszélve, hogy iszonyatos visszaélések vannak a közmunkában. A napokban volt hír az, hogy egy faluban kompletten elcsalták a közmunkát, soha nem létező eszközöket vettek meg, amiket soha senki nem látott, azt is tudjuk, hogy fölvettek pénzeket úgy, hogy nem volt mögötte munkavégzés, és ez egy hely, ahol kiderül.

Amikor képviselő lettem 2012-ben, azzal kezdtem, hogy kivizsgáltam azokat az ügyeket, amikor olyan értesülések jöttek hozzám, hogy magánbirtokokon meg magánhelyeken dolgoztatják a közmunkásokat, akik persze félnek elmondani, hogy mi az igazság, mert végtelenül ki vannak szolgáltatva a helyi erős embereknek ‑ ezt szoktuk mi döbrögik rendszerének nevezni ‑, de föltártam azt is, hogy gyakorlatilag egy olyan helyzet jött létre, amelyben alkalmazottakat kirúgnak az állásukból, és utána őket vagy másokat visszaveszik közmunkásként. Ez a bérek letörésének egy nagyon alattomos módja, és a BM adatai szerint másfél év alatt ‑ kormányzati forrásból ‑ 2303 esetben volt példa három hónapon belüli visszafoglalkoztatásra, ez törvényellenes. Vagyis önök egyrészt elismerték, hogy rendszerszintű jelenségről van szó, le is írták azt a kifejezést, hogy visszafoglalkoztatási ráta, nevet adtak a démonnak, tehát gyakorlatilag a BM tollából láttam ezt leírva, és önök megígérték nekem, hogy minden esetet ki fognak vizsgálni. Szeretném tudni, hogy hogyan áll a vizsgálat, és azonkívül ott vannak a három hónapon túl visszavett emberek, ami elvileg önök szerint nem törvényellenes, szerintem azonban egy teljes visszaélés a közmunkával.

(19.50)

Most ott tartunk, hogy ma már minden negyedik állami alkalmazott közmunkás ebben az országban. Ez nem egy normális dolog. Én azt gondolom, ezeknek az embereknek rendes állásban, rendes bérért kellene dolgozni, de azt is tudjuk, hogy önök 2010 óta több mint 1200 milliárd forintot költöttek el közmunkára, és ami igazán probléma, hogy eközben az aktív eszközöket gyakorlatilag letizedelték, tehát harmadára csökkentették az aktív eszközökre adott forrásokat.

Azt is látom, hogy a munkaügyi központokban is nagy a probléma, el vannak láthatóan foglalva azzal, hogy a közmunkát kell adminisztrálni, holott emlékszem még rá, hogy önök azt ígérték, hogy megvalósítják a profiling rendszert és a munkaügyi központok személyre szabott tanácsadást fognak folytatni, modernizálják ezt a rendszert, ehelyett gyakorlatilag ellehetetlenítették, azt is elvették, ami volt. Én pedig azt gondolom, hogy abból a 100 milliárd forintos uniós forrásból, ami erre rendelkezésre állt volna, kellett volna jutnia az ügyfél-kategorizálás rendszerének a kialakítására, és én azt gondolom, az is egy nagy probléma, hogy nem hagyják ezeket az intézményeket korrektül működni. Ha központilag előírják, hogy szeptembertől márciusig 10 ezer közmunkást kell elhelyezni, mindegy, hogy hova, és nem adnak pénzt más eszközökre, akkor itt értelmes foglalkoztatáspolitikának nincsen keresnivalója.

Persze, önök most néznek maguk elé, és azon gondolkodnak, hogy miért mondom mindezt el, merthogy én ezt nagyjából hetente elmondom. Én tudom, hogy önöknek ez a politikai célja, mert önök függésben tartják az országot, és az embereket is függésben akarják tartani, viszont én szeretném elmondani azt, hogy a Lehet Más a Politika ezzel gyökeresen ellenkezően gondolkodik. Mi azt gondoljuk, hogy olyan munkára van szükség Magyarországon, ami magas hozzáadott értéket tud termelni, olyan munkahelyekre van szükség, ahol a munkavállalóknak jogai vannak ‑ vannak kötelezettségei is, de vannak jogai is ‑, olyan munka törvénykönyvére van szükség, ami tiszteli azt, hogy a munkaerőpiacon a munkavállaló és a munkaadó nincsen azonos helyzetben, és azt is gondolom, hogy azok a választópolgárok, akik most nézik a közvetítést (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nem nézik. Maximum az interneten.), azok mélyen egyetértenek velem ebben.

Az más kérdés, hogy ki vannak szolgáltatva önöknek, mert önök nagyon trükkösen fölépítettek egy ilyen függés rendszerét mindenhol az országban. Nagyon sok ember mondja nekem, hogy szívesen elmondaná a történetét a televíziónak, mindenkinek, de nem tudja megtenni, mert akkor abban a pillanatban elveszíti a munkáját, mert helyben megfenyegetik, sakkban tartják és zsarolják. Erre jó a közmunka, de arra, hogy ez az ország megerősödjön, és önök be tudják váltani azt a választási ígéretet, amivel 2010-ben az embereknél házaltak, hogy itt egymillió új munkahely legyen, erre nem jó a közmunka. És akkor önöknek ott van ez a közmunka meg a munkahelyvédelmi akcióterv, és egy foglalkoztatási válságban lévő országot gyakorlatilag ennyivel intéznek el.

Hozzá kell tennem azt is, az is nagyon szomorú, hogy hiába van egyszerre jelen ebben a gazdaságban Magyarországon a munkaerőhiány és a magas munkanélküliség, önök ezzel a helyzettel sem foglalkoznak. Gyakorlatilag ott tartunk, hogy a munkanélküliek száma a közmunkásokkal együtt közel félmillió, és csak a közmunkások közt százezer a középfokú végzettséggel rendelkező emberek száma, 5800-an még diplomával is rendelkeznek. Komolyan gondolják, hogy ezeknek az embereknek a közmunka lenne a legjobb megoldás? Én ezt nem így gondolom és nem így látom.

Ott van a lakásépítés, a CSOK meg a NOK, mint az önök ‑ nem is tudom ‑ csodafegyverei. Önök azt re­mélik, hogy ha sok pénzt tesznek ebbe a szektorba az önök által meghatározott szabályok szerint, és azt re­mélik, hogy ettől fellendül az építőipar, akkor egyről a kettőre jutunk. Nekem ezzel az a problémám, hogy egyrészt rengeteg ember van az országban, aki nem fogja tudni fölvenni a CSOK-ot, de mondjuk, fel tud­ná újítani a lakását vagy fel tudná újítani a házát, és azt is gondolom, hogy ezek az emberek megérdem­lik azt, hogy ezt megtehessék, és ehhez segítséget kapjanak, mint ahogy azt is megérdemelnék, hogy az ingatlanjuk korszerűsítéséhez, energetikai kor­szerűsítéséhez segítséget kapjanak. Szociális­bér­lakás-szektorra van szükség, mert én azt gondolom, hogy erkölcsileg sem tartható, hogy gyakorlatilag önök mindenkiről lemondanak, aki átlagbér alatt ke­res. Képviselőtársaim! Ez egyszerűen nem működik.

És ha belegondolnak abba, hogy nem lesz minőségi szakképzés és nem lesznek tisztes bérek a szakmunkásoknak, akkor ki lesz, aki ezt a projektet megcsinálja? Mert én azt gondolom, hogy egyre több ember fog Németországban, Angliában, meg ki tudja, hol dolgozni, egyre több ‑ úgy szokták mondani ‑, a legjobb szülőképes korban lévő nő megy el ebből az országból, pár éve még 1-2 százalék volt az aránya, most már 7-9 százalékra is teszik. Ezek az asszonyok kint fognak szülni ezekben az országokban, ezek a családok ott fognak felnőni. Önök szerint hazajönnek? Nem hiszem. Ott kint lesznek ezek a gyerekek fölnevelne, és mi lemondhatunk ezekről az emberekről is. Azt gondolom, ha egy kicsit is belátással lettek volna azzal kapcsolatban, hogy itt milyen demográfiai válság van ebben az országban, akkor segítettek volna ezeknek az embereknek abban, hogy hazajöjjenek. A mi kutatásaink szerint a felük még mindig haza szeretne jönni, kötődik Magyarországhoz, szeretne itthon lenni, de nem tudja megengedni magának.

Hadd hívjam fel a figyelmüket arra, hogy nagyon sok egyszülős édesanya, tehát aki egyedül neveli a gyermekét, kell hogy úgy döntsön, hogy elmegy Magyarországról, mert itthon se bölcsődét nem talált a gyermekének, se olyan munkát, amiből megélt volna ő meg a gyermeke. Kint pedig meglett minden, kapott olyan munkát, amiből megél, el tudja tartani a gyermekét, volt bölcsőde, ahova be tudja íratni a gyermekét, és mellette most már komplett magyar kolóniák vannak, tehát a családot és a barátokat se kell annyira hiányolni. Mikor fog ez a libikóka átfordulni, és mikor lesz az, hogy egyre több magyar ember mondja azt, hogy én innen lelépek, mert itt nincs reményem, kint meg még remélhetek valamit? Pótolhatatlan veszteség, azt gondolom.

Úgyhogy én összefoglalóan azt tudom önöknek mondani, hogy ez a költségvetés sokkal jobb lenne akkor, ha a közmunka ilyen erőltetése helyett inkább a képzésre fektetnék az energiákat és az adófizetők pénzét. Munkanélkülieknek az aktivizálást segítő programokat kell indítani, képzésekre és felnőttképzésekre van szükség, ezt önöknek meg kell finanszírozni. Mi plusz 60 milliárdot adnánk munkaerőpiaci képzésekre és bértámogatásokra a közmunka helyett, 10 milliárdot adnánk egy országos felnőttképzési programra. És azért hadd mondjak el még egy dolgot, én betiltanám a gyermekközmunkát, mert az aztán tényleg mindennek a teteje, hogy 16 éves gyermekeket kivesznek az iskolából, mert a család nem tud megélni, és közmunkásnak viszik őket. Én benyújtottam egy törvényjavaslatot, önök leszavazták, amely ezt tiltotta volna, hogy közmunkán legyenek a gyerekek. Ha önök egy kicsit tovább gondolkodnának, és nem csak 2018 miatt izgulnának már most, akkor megértenék, hogy ez az ország úgy néz ki 20-30 év múlva, ahogy a mostani gyermekekkel bánunk. Mi lesz ezekkel a 16, 17, 18 éves gyermekekkel vagy fiatalokkal, ha már kapásból közmunkában kezdik az életüket? Jó eséllyel egész életre a szociális ellátórendszer foglyai lesznek. Szerintem önöknek meg kellett volna szavazni ezt a törvényjavaslatot, és nem volna szabad a gyermekeket közmunkára vinni.

Hozzá kell tennem, hogy a BM legújabb adatai szerint a közmunkások fele, 100 ezer fő szakmunkás, szakképzett vagy gimnáziumi végzettségű, tehát a közmunkások feléről beszélek, a regisztrált munkanélküliek között pedig ez a szám meghaladja a 200 ezret. Tehát van 100 ezer plusz 200 ezer, azaz 300 ezer olyan magyar ember ebben az országban, akiknek egy jelentős részét megfelelő támogatással, képzéssel, átképzéssel, szakképzéssel vagy álláskereséshez nyújtott támogatással vissza lehetne illeszteni a munkaerőpiacra. Hozzáteszem, ehhez munka­hely­teremtési programra is szükség lenne, ami önöknek nincsen most már 6 éve, de azt gondolom, hogy ez az irány előre. Én ezt fontosnak tartom ebben a parlamentben elmondani, mert én értem, hogy önök egy ilyen szocreál romantikában élnek, és nem tudom, nehézipart akarnak itt most már lassan fejleszteni, de én azt gondolom, hogy a XXI. században tisztában kell lenni azzal, hogy a világ milyen irányba megy.

(20.00)

És Magyarországnak fel kell tudnia ülni azokra a trendekre, amik most elérnek minket. Az innováció, a kutatás, a smart factoryk, a startupok, ezek a dolgok fontosak, ezek az országot, a nemzetgazdaságot erősítik. És ott vannak az emberek, akik képzetlenek, nekik meg segítenünk kell abban, hogy lehetőleg helyben munkát találjanak. A mi választási programunkban 450 ezer munkahelyet tettünk le, hogy ennyit lehetne teremteni zöldgazdaság-fejlesztéssel. Ebben helyi gazdaságfejlesztésről van szó, megújuló energiáról és alapvetően a korszerű szigetelési technikák alkalmazásáról. Azt gondolom, hogy el kell jönnie annak a világnak Magyarországon, hogy ebben látjuk a jövőt, és nem atomerőmű-építésben meg közmunkaprogramban.

Hozzá kell tennem, hogy alap az is, hogy minőségi alap- és szakképzésre van szükség, és hadd engedjem meg magamnak azt a luxust, hogy egy fideszes képviselőt szóról szóra idézzek. A korábbi foglalkoztatási államtitkártól hoztam ide önöknek egy olyan idézetet, amit szeretnék most a figyelmükbe ajánlani. Idézem: „A probléma gyökere az általános iskolában keresendő. Addig, amíg funkcionális analfabéták érkeznek a szakiskolába, bármilyen rendszert dolgozunk is ki, csak papíron fog működni. Ezért van 20-30 százalékos lemorzsolódás a szakiskolában a 9. és 10. évfolyamon, mert azt, amit nyolc évig nem sikerült elsajátítani, a közismeretis tanár nem fogja tudni pótolni. Ezért meg kell erősíteni az alapfokú képzést.”

Persze, abban nincs igaza véleményem szerint a volt államtitkárnak, hogy minden felelősséget az alapfokú képzésre tol, és ezzel legitimálja, hogy harmadára csökkentik a szakképzésben a közismereti órák számát, és négyről három évre a képzés idejét, viszont abból a szempontból ez egy kristálytiszta beismerő vallomás, hogy gyakorlatilag katasztrofális állapotban van az alapfokú oktatás a forráskivonások miatt, és az iskola funkcionális analfabétákat képez. Ezen kellene változtatni.

Ezért halálos bűn, hogy önök kivonják a forrásokat ebből a rendszerből. Mi plusz százmilliárdot tennénk be a közoktatásba, jobban megfizetnénk a pedagógusokat ‑ mert ennek az országnak hatalmas adóssága van a pedagógusok irányába ‑, és nagyobb hangsúlyt kapna a kompetenciaképzés, hogy ne kerülhessen ki senki funkcionális analfabétaként az iskolából.

Megerősítenénk a szakképzést. 25 milliárd forintot tudnánk rá adni, növelnénk ‑ önökkel ellentétben ‑ a közismereti óraszámot, matematikát, irodalmat, informatikát, nyelvi oktatást, mert a mai világban ‑ és a jövő egyre inkább ebbe az irányba megy ‑ azt kell látni, hogy az a sikeres munkavállaló; aki azt a képességet megtanulja, hogy tud alkalmazkodni a körülményekhez. Gyakorlatilag fel kell készíteni a diákokat egy élethosszig tartó tanulásra, rugalmasságra, állandó megújulásra, csupa olyan dologra, ami, azt gondolom, hogy ebben a Házban nyilvánvaló kellene legyen minden gondolkodó ember számára. Nem ilyen egyszer használatos munkavállalókat kell képezni, akik aztán egy cégnél a gyártószalag mellett elvégzik a munkát, és ha már nem kell, akkor mehet a szociális ellátórendszerbe, vagy lemond róla teljesen a kormány. Segíteni kell az embereknek abban, hogy ezeket a képességeket kifejlesszék.

Szerintem önöknek ez egy hatalmas problémája, hogy ezekkel egyáltalán nem foglalkoznak, de mit is remélhetnék, ha a miniszterelnök úr azzal házal különböző keleti útjain, hogy ahhoz képest, hogy a magyarok milyen jól képzettek, milyen olcsók vagyunk. Ezt soha nem fogom Orbán Viktornak megbocsátani, mert ezzel megalázott minket a miniszterelnök úr, és azt gondolom, hogy ez az a szemlélet, ami egy olyan miniszterelnök szájából, aki azt mondja, hogy „tiszteletet a magyaroknak!”, nem hangozhatna el. Hogy kapjunk így tiszteletet, ha a saját miniszterelnökünk így beszél rólunk, hogy ahhoz képest, hogy milyen képzettek vagyunk, milyen olcsók vagyunk? Elképesz­tő!

Hozzá kell tennem azt is, hogy a célzott gazdaságfejlesztés, mint olyan, az egyik legfontosabb tényező kellene legyen az önök politikájában. Azt gondolom ‑ és tényleg érdekes volt hallani ezt a felszólalást ‑, hogy önök hat évvel ezelőtt azt mondták, hogy a közmunka egy átmeneti állapot lesz, szociális gazdaságot fejlesztenek, aztán nyílt munkaerőpiacra visszakerülhetnek ezek az emberek. Hat éve hallgatom ezt, és nincs változás. Önök nem építették fel a szociális gazdaságot. Nincs helyi gazdaságfejlesztés. Mikor adták önök ezt fel? És most miért jönnek ezzel újra elő? Komolyan mondom, egészen elképesztő! Emlékszünk rá, hogy mit ígértek, én is emlékszem rá.

Ezzel szemben mi közösségi gazdaságfejlesztéssel 70 milliárd forintot tudnánk a magyar állampolgárok rendelkezésére bocsátani helyi élelmiszer- és energia-önellátással, helyi szociális szükségletek kielégítésére, és ezek lehetnének azok a programok, amik fokozatosan önállóvá tudnának válni, és ezek a joggyakorlatok az egész országban egyébként építkezni tudnának, és a helyi közösségeket erősítenék meg, a helyi emberek összefogását. Csak pár példát hadd mondjak: ez érvényesülhetne a zöldség- és gyümölcstermelésben, a biokertészetben, a biogazdálkodásban. Nem normális dolog az, hogy Németországból hoznak egy csomó bioterméket ide. Magyarországon ezeket éppúgy meg tudnánk termelni. Miért Ausztriából kell bioalmát ennünk? Miért nem hagyják a magyar gazdákat ezeket megtermeszteni?

Azt gondolom, hogy a helyi energia-önellátás, az egyszerűbb lakásfelújítási, -korszerűsítési munkák elvégzése mind ennek a helyi gazdaságfejlesztésnek a része kellene hogy legyen, hogy a helyi turizmusról ne is beszéljek, ami szerintem egy hatalmas kitörési pont a vidék életében. Azt gondolom, hogy Magyarország a világ legszebb országa, és nagyon sok magyar embernek kellene lehetőséget adni arra, hogy megismerje ezt az országot, és nagyon sok ember tudna kikapcsolódást nyerni a magyar vidéken. Miért nem segítünk ezeknek az embereknek abban, hogy ezt létre tudják hozni?

Ott van a zöldberuházási alapunk, 70 milliárd forintot félretennénk rá. Érdekes pillanatban beszélünk erről. A kormány elvette a lakosságtól azt a százmilliárdnyi uniós pénzt, amit eredetileg arra kértek, hogy a saját otthonainkat le tudjuk szigetelni, a magyar polgárok ezt megtehessék. Önök ezt átcsoportosítják most közintézményekre. Az is bámulatos volt, hogyan próbálták ezt elhazudni és az EU-ra kenni a felelősséget, aztán kiderült, hogy maga a kormány hozott létre egy olyan apparátust, amely nem képes arra, hogy ezt a tranzakciót lebonyolítsa. Tehát nem képes eljuttatni az uniós pénzeket a magyar családokhoz, ahova egyébként kikérte őket. Mi erre képesek lennénk, a zöldberuházási alapunk ezt a célt szolgálná. A magyar polgárok számíthatnának arra, hogy az LMP-től normatív alapon megkapják azt a pénzt, ami ahhoz kell, hogy az otthonuk energetikai szempontból korszerűbb legyen, és nem orosz gázzal fűtenénk a magyar utcákat, hanem kevesebb energiát kellene ahhoz felhasználnunk, hogy az otthonaink melegek tudjanak maradni.

Arról nem is beszélve, hogy ha egy ilyen programot elkezdünk, és mondjuk, szigeteljük a házainkat, válságálló munkahelyeket tudunk teremteni ezzel, s pont abban a nagyon sérülékeny munkavállalói rétegben, akik nem túlképzettek, vidéken vannak, alacsony a mobilitásuk, nem szívesen költöznének máshova, viszont szívesen dolgoznának a saját otthonaikon. Azt gondolom, ezek az emberek megérdemelnék a segítséget.

És persze mi megcsinálnánk azt, amit önök nem, láthatóan: bérlakás- és felújítási alapot hoznánk létre most ebben a költségvetésben 20 milliárd forintból. Ez a 2017-es költségvetés tényleg csúcsra járatja a gazdagok támogatását; 211 milliárdot költene a kormány például a magas jövedelműek lakástulajdon-szerzését segítő CSOK-programra, miközben a kimaradóknak nagy szüksége lenne arra, hogy lakásfelújítási támogatást kapjanak, és olcsó és elérhető bérlakások legyenek.

Ezért mi a CSOK-ot kiterjesztenénk a lakásfelújításokra, a bérlakások felújítására, és az ener­giahatékony bérlakások építésére meg külön alapot hoznánk létre. Ez az előrelépéshez kell. Nem arról kell gondoskodni, hogy a gazdag embereknek legyen még egy sokadik lakása. Ők köszönik, jól vannak abban, amijük van. De ott vannak azok ‑ és az ország túlnyomó része ilyen helyzetben van ‑, tudják, fiatal családok. Férfi, nő találkozik, szeretnének egy családot alapítani, de nincs hova. Kevés bérért dolgoznak, az se biztos, hogy a munkahelyük meg tud maradni. Hova szüljenek gyereket? Hova alapítsanak családot? Mennyi pénzt kapnak ahhoz, ha a szüleik nem tudják őket kistafírozni, hogy elinduljanak egy lakással az életben? A magyar emberek így gondolkodnak. Mi szeretjük, ha van saját lakásunk, mi azt gondoljuk, ha van munkánk és van lakásunk, akkor elindultunk az életben. Önök azt mondják, hogy családbarát kormány. Miért nem adják oda ezeket a pénzeket a családoknak?

Itt van a multik agyontámogatása. Önök 2010-ben fogadkoztak, hogy szakítanak a szocialista hagyománnyal, és a kis- és középvállalkozásokat fogják támogatni. Azt mondták, hogy egy munkahelyre maximum ötmillió forint támogatást adnak, és öt éven belül meg fog térülni, ez van az önök programjában. Most ehelyett azt látjuk, hogy a kis- és középvállalkozások munkahelyenként ilyen két-három­millió forintos támogatásban részesülnek, a multik jellemzően ennek a tízszeresében, sok esetben harmincmilliót kapnak munkahelyenként. És csak a közvetlen támogatásról beszélek, tehát ez a munkahely-teremtési, képzési támogatás, és ebbe nem számítottam még bele azokat a közvetett támogatásokat, mint az adókedvezmény formájában nyújtott támogatások.

Nagyon érdekes, hogy pont ma beszélek önöknek erről a problémáról. Másfél évembe került, hogy kipereljem a magyar kormánytól, a Nemzetgazdasági Minisztériumtól azt, hogy mennyit adnak önök a multinacionális vállalatoknak különböző adókedvezmény formájában, de sikerült. A mai napon, fellebbezésnek helye nincs, az ítélőtábla kinyilvánította, hogy itt közpénzekről van szó, és meg kell mondani azt, hogy a multik mennyi közvetett segítséget kaptak így az államtól, hozzá kell tennem, az adófizetők pénzéből.

(20.10)

Ez azért nagyon érdekes, mert én arra vagyok kíváncsi, hogy önök betartották-e egy választási ígéretüket, azt, hogy ez az 5 millió forint munkahelyenként 5 éven belül megtérül. Azt tudom a Külgazdasági és Külügyminisztériumtól, hogy csaknem 24 milliárd forintot ‑ 16 esetben ment összesen ‑ kiosztottak cégeknek, de az csak egy kis része a történetnek. Ami nagyon fontos, hogy ez a befektetési adókedvezmény hogy nézett ki az önök politikájában, meg az összes többi támogatás.

Milyen különös, hogy önök ezt éveken keresztül nem voltak hajlandók megmondani, tehát gyakorlatilag egy ellenzéki párttól, megpróbálták elvenni tőlem azt a lehetőséget, hogy kontrolláljam az önök munkáját. Az a jó hírem van, hogy nyertünk, és önök ki fogják adni ezeket az adatokat, és meg fogjuk nézni, hogy önök valóban betartották-e azt, amit mondtak, hogy a magyar kis- és középvállalkozásokat támogatják, vagy pedig folytatták szocialista elődeik hagyományát.

Nézzük akkor a jövő évi költségvetést, hogy abban hogy néznek ki ezek a számok. Most háromszorosára, 30 milliárd forintra emelik a beruházás­ösz­tönzési támogatást, és 15 milliárdot adnak nagyvállalati támogatásokra. Azt gondolom, hogy ezeket a pénzeket nyugodtan odaadhatnák a kis- és középvállalkozásoknak.

Azt gondolom, hogy önök is tudják azt, hogy a nagyoknak nyújtott támogatás amúgy is megvalósulna ezeknek a nagy része, és azért örülnék neki, ha így, 2016 táján ‑ most már 2017-ről beszélünk ‑ el­felejtenék ezt az újraiparosítási koncepciót. Ez engem leginkább egy furcsa szocreál romantikára emlékeztet, és az a probléma vele, hogy bezár minket egy alacsony bérezésű szerepbe. Nagyon örülnék, ha az Orbán-kormány nem a szocialista nagyipart venné mintául, hanem innovatív és a világgal lépést tartó kisvállalkozásokat részesítene előnyben.

Azt gondolom, hogy nem ezekkel a nagy cégekkel kellene stratégiai szövetséget kötni, hanem a pékkel és a többi helyi vállalkozóval, azokkal a kis- és középvállalkozókkal, akik akkor is velünk maradnak, ha az országnak rosszul megy, nem szedik a sátorfájukat, és viszik ki a profitjukat meg mindenüket, ami van.

Persze, és ezt ki kell hangsúlyoznom, hogy a magasabb bérek elengedhetetlenek ahhoz, hogy Magyarországon a dolgok jobban menjenek. Olyan bukott vezetők, mint Matolcsy György meg a jegybank vezetése meg olyan cégvezetők, mint a MÁV, a Szerencsejáték Zrt., az MNB, a Magyar Posta vezetői persze örülhetnek a maguk 150 százalékos béremelésének. Gyakorlatilag ezek az emberek 5 millió forintot fognak keresni egy hónapban. Egy magyar ápolónak közel kétévnyi kemény munkájával sikerül ennyi pénzt hazavinni, egy szociális szférában dolgozónak pedig több mint három évet kell ezért dolgozni.

Hogy lehet egy állami cégnél negyvenötszörös különbség a dolgozó és a vezető között? Sehogy. Ez egy egészséges, normális gazdaságban nem fordulhatna elő. Ha jobban megy az országnak meg működnek a reformok, akkor mindenkinek menjen jobban! Nemcsak annak, aki éppen vezető pozícióban van, hanem annak is, aki dolgozik, a kezük alá dolgozik és teszi a dolgát.

Azt gondolom, tűrhetetlen, hogy a minimálbér még a létminimum szintjét sem éri el ebben az országban, olyan magasak a közterhek. Gyakorlatilag ma az állam a felét elviszi egy dolgozó teljes bérköltségének. Ez borzalmas arány. Gyakorlatilag ez olyan, hogy minden egyes forint bér után 1 forintot be kell fizetni az államkasszába. Ez ezt jelenti.

Mi ezzel szemben természetesen csökkentenénk a munkára háruló terheket, és a mi többkulcsos adóról szóló javaslatunk az átlag alatti keresetűek számára nagy megkönnyebbülés lenne; és a munkavállalók 75 százalékáról beszélünk sajnos, mert Magyarországon átlag alatt keres a munkavállalók háromnegyede. Természetesen 200 milliárdot adnánk a közszféra bérrendezésére is, azért mondom azt, hogy természetesen, mert több kormány sarát kell itt ledolgozni. Kilenc éve, ha a jövő évi költségvetésről beszélünk, akkor kilenc éve lesz befagyasztva ez a bértábla, maradnak a pótlékozások, meg az ágazati béremelések, amelyek tűzoltás jellegűek.

A szociális dolgozók alapbére most sem fog emelkedni, nem lesz életpálya, nem tudom, mi lesz a bölcsődei dolgozókkal, 3-4 milliárd forintból a bölcsődei dolgozók bérkövetelését teljesíteni tudnák, a szociális dolgozókat 30 milliárd forintból lehetne olyan helyzetbe hozni, hogy ne tüntessenek az utcán, mert együtt tüntettünk velük, és teljesen jogos követeléseik vannak. Lázár János ígéretet tett, ehhez képest az arány olyan, hogy körülbelül minden harmadik közszolgálati dolgozó kap majd béremelést, ezért mi azt gondoljuk, hogy ez a 200 milliárd forint jó helyen lenne ebben a szektorban. (Dr. Józsa István, tapsolva: Így van!) Köszönöm.

Bőven van pénz a költségvetésben. Mi alaphangon 600 milliárd forintot találtunk, és egy kicsit hadd nézzük végig, hogy honnan lehet itt pénzeket mozgatni jobb helyekre. Ott van ez a Paks II. beruházás, 100 milliárd forint. És mondják meg, mit akar­nak ezzel a 100 milliárd forinttal csinálni úgy, hogy Brüsszelből gyakorlatilag ezer helyen vizsgálják ezt a projektet? Mindenki tudja, miről szól, még aki atomenergia-párti, az is mondja nekem, hogy ó, Paks II. nem az atomról szól, hanem a Fidesz korrupciós biznisze. Tehát mégis mit akarnak ezzel a 100 milliárd forinttal csinálni? Adják már oda a dolgozó embereknek, ne vigyék el már ezt is! Ott van ez a Városliget 32 milliárdos ledózerolása, itt van 45 milliárd forint, ez a Nemzeti Hauszmann-tervre költendő 18 milliárd, plusz az egykori Pénzügyminisztérium Várba költözésével összefüggő 27 milliárd forintos rekon­strukció. Figyelik? Tehát 27 milliárd erre a rekon­strukcióra. Azt mondtam, 30 milliárd forintból a szo­ciális dolgozóknak meg lehetne oldani tisztességgel a béremelését. Teljes felelőtlenség, amit csinálnak!

Ott van ez a „Modern városok” program, majdnem 153 milliárd forint, ez egy választási osztogatás. Sokkal inkább a helyi közösségeket kellene olyan helyzetbe hozni, hogy el tudják dönteni, hogy a területükkel, a saját életkörnyezetükkel mit akarnak csinálni. Nem a miniszterelnök úrnak kellene megmondani, hogy mi valósulhat meg, meg mi nem.

Ott van a propagandaminisztérium 22 milliárdos költségvetéssel, és gyakorlatilag ennek a háromnegyedét kormányzati kommunikációra költik, és a stadionépítés csaknem 47 milliárd forintért. Tudják, az egy kormány életében szerintem egy fontos döntés, hogy mit csinál ezekkel a pénzekkel. Önök betonba öntik, mi azt mondanánk, hogy adjuk oda a dolgozó embereknek, erősítsük meg Magyarországot. Ez a nagy különbség. Ez hatalmas értékválasztás, és amit ebben a költségvetésben látok, az alátámasztja azt a most már számomra világosnak tűnő tényt, hogy a Fidesz megszűnt értékközösség lenni, és önök tulajdonképpen érdekközösséget alkotnak, hatalmas korrupciós kockázattal, botrányból botrányba mindennap sodródunk ebben az országban, és a saját választási ígéreteiket nem tartják be.

Ha megfigyelték ezt a fölszólalást, egy csomó helyen az önök választási ígéreteit kértem önökön számon. Nem csinálták meg. Másodszorra, 2014-ben már csak annyit mondtak, hogy „folytatjuk”, úgyhogy azokat nem tudom önökön számon kérni, ezért kénytelen vagyok a 2010-esből dolgozni, de hát akkor azért volt egy-két dolog, amit önök mondtak a választópolgároknak.

És hát ott van ez a szelektív családpolitika, ami nagyon nagy probléma, mert azt gondolom, hogy ha önök tényleg családbarát kormányzatként viselkednének, az nagyon jó lenne, mert mi, magyar emberek szeretjük a családunkat, szeretünk együtt lenni, gondoskodunk a gyerekeinkről. Akarunk szülni is! Rengeteg kívánt gyerek van ebben az országban, akik nem tudnak megszületni. Ehhez képest még mindig a második gyermekért küzdünk, önök háromtól fölfelé támogatják alapvetően a családokat ‑ három gyer­mektől fölfelé ‑, de a termékenységi ráta teljesen objektív kérdés, és az arról szól, ezt mondja, hogy a második gyermek vállalásában kell a családokat segíteni.

Miért csinálják önök ezt a 3+-os megoldást? A kétgyermekesek családi adókedvezményének növekedése 15 milliárdot hagy a családoknál, miközben a 2010 óta tartó megszorítások ‑ az adójóváírás megszüntetése, a járulékemelés, a 27 százalékra emelt áfa, a tranzakciós adó és az összes áthárított különadó ‑ ennek sokszorosát vette ki a családok zsebéből. Hiába adnak önök az egyik kezükkel, ha a másik kezükkel elveszik! Ne vicceljenek, ez így egy negatív egyenleg a családoknak!

Arról nem is beszélve, hogy nagy probléma az, hogy a kétgyermekeseket aránytalanul kisebb támogatásban részesítik. Egyrészt azt gondolom, hogy végtelenül igazságtalan dolog az, hogy a gyerekszám alapján gyakorlatilag büntetik a családokat. Ez nincs rendben. Meg az sincs rendben, hogy egy gyermek sorsát ennyire befolyásolja az, hogy milyen családba születik.

Azt gondolom, hogy mindannyian egyenlőek vagyunk, és egyenlő esélyeket kell kapnunk. Nem gondolom, hogy az ilyen szelektív családpolitika jót hozna az ország számára. Ma Magyarországon ugye sokak számára nagyon nehezen megvalósítható álom az, hogy két vagy három gyermeket fölneveljenek. Meg kellene érteni azt, hogy a gyermekvállalás hosszú távú döntés a családok életében. Akkor fognak a nők gyermeket szülni és a családok gyermeket vállalni, ha azt látják, hogy ezt a gyermeket vagy ezeket a gyermekeket az elképzeléseknek megfelelően fel tudják nevelni.

Alapvető lenne, és ez kívül esik a költségvetés körén, de a munka törvénykönyve ebben nem segíti a családokat. Önök azok, akik a háromévesnél fiatalabb gyermekeket nevelő szülőket, édesanyákat gyakorlatilag megfosztották attól, hogy kirúghatatlanok legyünk. Tehát utcára rakhatóak vagyunk. Ezt a Fidesz-kormány csinálta meg, ez nem egy családbarát intézkedés, azt gondolom. Legyenek kedvesek ‑ ez most itt a lobbi helye ‑ ezt csinálják vissza! Tehát adják meg ezt a tiszteletet a magyar embereknek! Ezek után szerintem ne csodálkozzanak azon, hogy elmaradt a népesedési fordulat! 2011-ben és 2013-ban az eddigi legkevesebb gyermek született. 90 ezer alá ment az egy év alatt született gyermekek száma.

(20.20)

Innen sikerült most fölkapaszkodni egy kicsit, de nincs szó trendfordulóról, és ez itt a probléma, mert így nem is lesz. Tömegével tudnának gyermekek születni, ha önök nem mindig csak az átlagbér fölött kereső családokat támogatnák, és nem azt mondanák, hogy a háromgyermekeseknél kezdődik a sok támogatás. A második gyermekért küzdünk! És ott vannak az egyszülők is. Nagyon kérem önöket, azt ne csinálják meg Magyarországon minden tizedik családdal, hogy azt mondják, azért nem szavazzák meg az LMP javaslatát, amely arról szól, hogy a gyermekeket egyedül nevelő szülők különböző támogatásokat kapjanak, merthogy majd visszaélnek vele, és papíron elválnak azért, hogy előbb bejussanak a bölcsődébe. Ne gondolják, hogy a magyar választópolgárok ilyen trükkösek lennének!

Azt gondolom, hogy a nehéz helyzetben lévő családok támogatását sok helyen kellene megvalósítani. Mi magasabb családi pótlékot adnánk, 18 ezer forintra emelnénk, 25 százalékkal megemelnénk a gyes és a gyet összegét is. Gondolunk a sérült, fogyatékos gyermeket otthon nevelő szülőkre is. Most egy szimbolikus, 1500 forintos különbség van, amit a kormány biztosít számukra a költségvetésben, mi 8850 forinttal megemelnénk az ápolási díjat. Önök voltak azok, akik kivezették a méltányossági ápolási díjat, ami arról szól, hogy ha valaki az öreg, idős, beteg szülőjét ápolja, akkor ehhez kap anyagi segítséget. Hány olyan nőt ismerek, aki egyszerre támogatja a gyerekét és közben az idős, beteg szülőjét! Ezektől az emberektől elvették a méltányossági díjat. Kérem, hogy adják vissza! Ezek az emberek segítik az államot, állami munkát vállalnak át azzal, hogy otthonukban gondozzák a szülőket. Ha önök a családok kormánya, vissza kell vezetniük a méltányosnak nevezett ápolási díjat.

S hadd mondjam el, hogy nagy szükség lenne még három dologra. Az idő rövidsége miatt ezeket csak címszavakban fogom megemlíteni. Kezdem azzal, ami nagy szívfájdalmunk itt sokunknak ellenzékben, az isztambuli egyezmény ratifikációjának a kérdésével. 8 milliárd forintot számoltunk mi úgy, hogy nekünk nincsenek tárcáink és minisztériumaink, ennyivel el lehetne indulni. Nagy szükség van arra, hogy szemléletformálás legyen, a szakembereknek is tréningre és segítségre van szükségük, hogy a nők elleni és a családon belüli erőszak ellen eredményesen tudjunk küzdeni. Szükség van olyan helyekre, ahova bántalmazott nők a gyermekeikkel el tudnak menekülni. Adják meg ezt a pénzt azoknak az embereknek, akik poklok poklát élik át nap mint nap! És legyenek kedvesek, ne nyilatkozzanak olyanokat, amit a Fidesz frakcióvezetője tegnap is nyilatkozott. Én azt gondolom, hogy ilyen embereknek nincs helyük a közéletben. Legyenek kedvesek, és tegyék helyre ezt is! Ez elfogadhatatlan! Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetője nem beszélhet így ezekről a kérdésekről.

S ott van az egyenlőbér-program és a női­vál­lal­ko­zói-program, ami szintén az LMP egy régi kérése, követelése. A nemek közti bérkülönbségnek csökkennie kell Magyarországon. Ez egy olyan téma, amit a XXI. században egy országban kiemelten kell kezelnünk. És ott van a nőivállalkozói-program, amely­ben kifejezetten tudnánk abban segíteni a nőket, hogy saját maguk számára hozzanak létre munkahelyeket. Ne mondjunk le arról a hatalmas teljesítmény­ről, amit a nők adnak az ország számára! Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)