Dr. Hörcsik Richárd (Fidesz)

DR. HÖRCSIK RICHÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselő­tár­saim! Simon képviselőtársam is említette, ahogyan a délelőtti miniszteri és az államtitkári expozéban is hallottuk, hogy bizony a szocialista-liberális egész­ség­ügyi kormányzás alatt komoly forrásokat vontak el az egészségügytől. Lehet ezt tagadni, lehet ezt magyarázni, azonban a tények tényleg magukért beszélnek. Köszönöm Banai államtitkár úrnak is, hogy ezt részben megerősítette.

Nos, mi ezeket az ínséges esztendőket bizony ala­posan megéreztük vidéken, szűkebb pátriámban, például a választókerületemben, Abaújban és Zemp­lénben, már csak azzal is, hogy a térség közel 90 ezer polgárának az egészségügyi ellátásában bi­zony a korábban elhasználódott vagy lepusztult egész­ségügyi infrastruktúra komoly gondokat oko­zott éppen az elmaradt fejlesztések miatt. Hála isten­nek, 2010 óta a polgári kormány egy tudatos fejlesz­tést hajtott végre az egészségügyi ellátórendszer mind­három szintjén: a háziorvosi alapellátásban, aztán a járóbeteg-hálózat kiépítésével és végül a Sátor­alja­újhelyi Erzsébet Kórház teljes felújításával. Mindezt tette hazai és természetesen uniós források bevoná­sá­val, mintegy szerves részeként az országos 500 milliárd forintos egészségügyi fejlesztésnek. Nyugodt szívvel mondhatom, hogy hála istennek, ebből mi, a távoli abaúji és zempléni vidéken élők nem marad­tunk ki.

Varga képviselő úrnak említem, hogy természe­te­sen rendelkezésre álltak az uniós források. 2010 előtt is rendelkezésre álltak, csak akkor ezt nem használták ki, és éppen ezért ezek a források ugyan európai uniós források, de ugyanúgy a magyar választópolgárok fillérei vagy centjei. Nem az a lényeg, hogy most hazai vagy európai, hanem a fej­lesztések tovább folytatódnak, és ez nagyon-nagyon lényeges.

Tisztelt Képviselőtársaim! A zempléni egész­ség­ügy ellátásának a legmagasabb szintjén a Sátoralja­újhelyi Erzsébet Kórház áll. Bizony régóta húzódott a kórház konszolidációja, éppen a források folyamatos elvonása miatt. Hol volt pénz, hol nem volt pénz, és mindig ott lebegett a damokleszi kard, hogy be kell zárni az újhelyi kórházat, miközben az intézmény külső állagára egy fillért sem tudtak költeni. A korábbi tulajdonos és fenntartó újhelyi önkor­mány­zat sokszor erején felült próbált javítani a hibákon. És végre éppen egy uniós pályázat tette lehetővé, hogy közel 2 milliárdos pályázatból megújuljon az intézmény, amit éppen tavaly adtunk át. Ezzel, úgy hiszem, hogy végképpen elhárult a kórház örökös lét-nemlét problémája, hogy elviszik a kórházat Miskolcra, elfekvőkórház lesz az újhelyi kórházból. Hál’ istennek, ez a damokleszi kard lekerült a kórház feje felől. És aztán az ellátott betegek és az ott dolgozók munkakörülményei is bizony alaposan megváltoztak.

A második szinten, a járóbeteg‑ellátás területén, úgy érzem, hogy az elmúlt öt esztendőben még több hiányt sikerült pótolni Abaújban és Zemplénben. Újhelyt kivéve tudniillik, olyan térségekben, ahol egyáltalán nem volt ilyen ellátás, például az abaúji Göncön vagy a bodrogközi Cigándon és a hegyaljai Sárospatakon 2,5 milliárd összegben történtek a beruházások. Úgy érzem, hogy az egynapos sebészeti ellátás lehetőségei így minden járás területére kiter­jedtek. Mi ez, ha nem az esélyegyenlőség lehetősége az abaúji és a zempléni polgároknak?

És végül a harmadik szintet, a háziorvosi ellátás infrastruktúrájának a javítását is segítette az uniós pályázat, leginkább az elhasználódott orvosi ren­delők felújításával, például Encsen, Hidasnémetiben, Olaszliszkán, Szalaszedten, Zsadányban, összesen 11 ilyen településen több mint 550 millió forinttal. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy végre megoldódott a térségben az erősen elhasználódott mentőállomások rehabilitációja, például Encsen, Ricsén vagy Sátor­alja­újhelyen. Azt pedig büszkén tudom mondani, hogy Sárospatakon a rendszerváltás óta húzódó mentő­állomás végre megépült, és ezzel nemcsak 14 új munkahelyet létesített, nemcsak új kocsikat kap­tak, hanem végre megszűnt a sárospataki járásban is az időbeni elérhetőség fehér foltja.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól összeszá­molom, akkor ez az elmúlt öt évben közel 3 milliárd forintos beruházást jelentett Abaújban és Zemp­lénben. Nagyon-nagyon lényeges, hogy ezzel egy minőségi változás történt a térség betegellátásában. És végül azzal szeretném zárni mondandómat, amivel a háziorvosom engedett el: csak egészség legyen, a többit úgyis megvesszük. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)