Banai Péter Benő

BANAI PÉTER BENŐ nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Varga László képviselő úr egy, ha szabad így fogalmazzak, jó kérdést tett fel. Megfinanszírozza‑e az ország az egészségügyi rendszer kiadásait? Én ezt a kérdést azzal egészíteném ki, hogy vajon megfinanszírozza‑e, meg tudja‑e finanszírozni az ország felelősen az egészségügyi rendszer kiadásait.

És azt gondolom, hogy a mai napon, amikor az eddigi kormányzati lépésekről, az eddigi helyzetről beszélünk, és arról is beszélünk, hogy a jövőben az előttünk látott problémákat milyen eszközökkel próbáljuk meg beazonosítani, akkor fontos, hogy pontos látleletet adjunk az egészségügy helyzetéről, és pontos látleletet adjunk arról, hogy ki mikor mit csinált. Engedjék meg, hogy a múlt elemzése kapcsán először a tényadatokat hívjam segítségül és a tényadatok között a zárszámadási adatokat, valamint nemzetközi összehasonlításban az Eurostat, az Unió statisztikai szervének az adatait.

Itt van előttem az egészségügyi kiadások adatsora, magyar adatsora 2002-től egészen a 2017‑es tervig. 2010 előtt két évet látok, ahol az egészségügyi kiadások csökkentek. Az egyik 2006 és 2007 között, ahol döntően a gyógyszerrendszer átalakítása, a betegterhek növekedése eredményezte azt, hogy csökkent a központi költségvetés kiadása. Engedjék meg, hogy idézzek a 2007. évi zárszámadásból, amit az akkori kormány terjesztett elő, és ami úgy fogalmaz, hogy a 2007. évben 14 milliárd az akkori (Gőgös Zoltán közbeszól.), igen, 14 milliárd forinttal növekedtek a betegterhek, ami 13,9 százalékos növekményt jelent. Tehát a betegterhek növekedésével együtt járt az állami kiadások csökkentése. A másik ilyen változás 2008 és 2009 között történt, mikor 2009-ben a 13. havi bér elvonása jelentett egy jelentős finanszírozási szűkülést a már korábban elhangzott finanszírozási szűkülések mellett.

Na most, 2010 után én egy soron látok kiadáscsökkentést, az szintén gyógyszerrendszer-átala­kításhoz kapcsolódik, ami, azt gondolom, egy olyan átalakítás volt, amely például szolgálhat számos ország számára, és bizony például is veszik ezt az átalakítást, amely úgy csökkentette az állami kiadásokat, hogy mellette a betegek, a gyógyszert vásárlók terhei is csökkentek, vagyis a gyógyszergyártók, gyógyszerforgalmazók közteherviselése növekedett az akkori Széll Kálmán-terv keretében meghirdetett változásoknak köszönhetően. Ismétlem, míg az első változásnál a betegterhek növekedtek, a második változásnál a betegterhek csökkentek, és azt gondolom, hogy e tekintetben érdemi különbség van a két átalakítás között.

2010 után a többi tételnél a tényadatok alapján csak támogatásnövekedés valósult meg. Egészen konkrétan 2010-2017 között, és itt már beszéltünk a mai nap ismertetett 2017‑es költségvetés számairól is, nagyon jelentős növekedés valósult meg számos területen. Nézhetjük a gyógyító-megelőző kasszát, nézhetjük az alapellátásnak a tételeit, minden évben találunk olyan előirányzatot, ahol valamilyen növekedés volt.

És ezek után engedjék meg azt, hogy Varga László képviselő úr kérdésére, hogy lehet‑e finanszírozni az egészségügyet, azt a kérdést is feltegyem, hogy lehet‑e felelősen finanszírozni az egészségügyet. És ne felejtkezzünk meg arról, hogy bizony 2010 előtt a magyar állam gazdálkodását, az államháztartási gazdálkodást azért elég sok kritika érte. Tudjuk, hogy amikor pluszkiadásokat teljesített az állam, azt sajnos nagyon sokszor úgy tette meg, hogy annak nem volt meg a fedezete; az eredménye túlzottdeficit‑eljárás és az igen jelentős eladósodottság volt. 2010 után mindazok a többletkiadások, amelyek az egészségügyben jelentkeztek, párosultak egy felelős államháztartási gazdálkodással, az adatsor önök előtt is ismert. Azt gondolom, hogy ez az igazi változás: olyan többletek biztosítása, amelyek felelős módon valósulnak meg, amelyek nem a következő generációk terheit növelik.

A magyar adatok után akkor hadd beszéljek néhány szót a nemzetközi összehasonlításban látott számokról. Sokszor elhangzik (Dr. Lukács László György közbeszól.), képviselő úr, sokszor elhangzik, hogy a GDP-arányos egészségügyi kiadások alacsonyak európai uniós összehasonlításban. Ha az európai uniós átlagot nézzük, ebben kétségtelen, mindenkinek igaza van. A közkiadások, képviselő úr, a számok nem hazudnak. Engedjék meg, hogy akkor itt is tegyek némi összehasonlítást, és itt megint tényszerű számokat hadd említsek. Eurostat-adatok alapján azok az országok, amelyek 2010-ben Magyarországgal hasonló gazdasági-pénzügyi helyzetben voltak, az egészségügyi közkiadásukat érdemben jelentősen csökkentették. Ráadásul ezt a csökkentést úgy hajtották végre, hogy a GDP-jük jelentősen zsugorodott. Hadd mondjak néhány számot. 2010-2014 között Görögország reál-GDP-je 18 százalékkal esett, Spanyolországé 0,8 százalékkal, Portugáliáé 4,5 százalékkal, Olaszországé 3,4 százalékkal.

(17.20)

Egy zsugorodó GDP-n belül ráadásul ezek az országok az egészségügyi kiadásaikat mind csökkentették. Ezzel szemben Magyarországon a reál-GDP 2010 és ’15 között 8,8 százalékkal növekedett, és a GDP-arányos egészségügyi kiadás nagyjából szinten maradt. Vagyis ha összehasonlítjuk, képviselő úr, összehasonlítjuk azt a kiinduló helyzetet, amelyet a magyar kormány látott 2010-ben (Dr. Józsa István közbeszól.)azzal a szituációval, ami más országokban volt, és megnézzük azt, hogy mi történt, azt látjuk, hogy bizony azok az országok, akik hasonló helyzetben voltak, mint Magyarország, a GDP-jüket nem tudták növekvő pályára állítani, csökkenő GDP-n belül az egészségügyi kiadásaikat jelentősen csökkentették. (Gőgös Zoltán közbeszól. ‑ Az elnök csenget.) Magyarország nem ilyen utat választott, azért tudjuk elmondani azt, hogy a magyar közkiadások, egészségügyi közkiadások nominálisan növekedtek.

A 2017‑es költségvetésről most már több szó elhangzott, az Egészségbiztosítási Alap kiadásai 56 milliárd forint fölött növekednek, az EMMI-fejezetben lévő egészségügyi kiadások 15 milliárd forint fölött növekednek, és bizony a bérfejlesztésre is félre van téve egy összeg, a konkrét emelési mérték az érintett szervezetekkel folytatott egyeztetések és a benyújtott költségvetési törvény kereteinek a függvénye. Ugyanakkor, ahogy elhangzott, érdemi béremelést tervezett a kormányzat azzal, hogy a béremelés bizonyos részei már a 2016. évben is megvalósulhatnak. Itt teszem hozzá: igen, ezek a béremelések, ezek a többletkiadások úgy tudnak teljesülni, hogy mellette az államháztartás finanszírozhatósága fennmarad.

És végül azt engedjék meg, hogy megemlítsem, hogy az eddigi eredmények, az eddigi pluszforrás-biztosítások és a 2017. évi költségvetésben látott pluszforrás-biztosítások természetesen önmagukban részét képezik az előttünk látott problémák megoldásának. Én fontosnak tartom, hogy arról is beszéljünk, hogy milyen egyéb strukturális intézkedéseket kíván megtenni a kormányzat annak érdekében, hogy például az intézmények tartozása csökkenjen. És ilyen szempontból én igenis egy nagyon fontos, ugyan számszaki változást nem eredményező, de nagyon fontos változásnak tekintem azt, hogy az egészségügyi intézmények, a kórházak állami fenntartásba kerültek. Ugyanis ez teremti meg annak a lehetőségét, hogy az eddigiekhez képest egy hatékonyabb, jobb struktúrában tudjuk megoldani a problémákat, és elsődleges szempont a betegek gyógyulása, az egészséges magyar lakosság megléte elérhető legyen.

Természetesen vannak még feladataink, de azt gondolom, hogy a feladatok elvégzéséhez mind a 2017. évi költségvetés, mind a későbbi évekre vonatkozó kormányzati tervek megfelelő alapot adnak. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)