Csepreghy Nándor

CSEPREGHY NÁNDOR, a Miniszterelnökség államtitkára: Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselő Asszony! Engedje meg, hogy valóban kifejezzem őszinte nagyrabecsülésemet az ügy iránti elkötelezettségéből fakadóan. De érdemes egynéhány tényt tisztázni. Egyrészt azt, hogy a Honvéd Egészségpénztár lényegében csak nevében volt honvéd, semmilyen olyan jogviszony nem volt közte és a Honvédelmi Minisztérium között, ami kötelezővé tette volna az ottani munkavállalók számára, hogy kötelezően egészségpénztári befizetéseiket ide közvetítsék. A Honvédelmi Minisztérium, ha ezt egy munkáltató vagy munkavállaló más pénztárat megjelölve tette meg, akkor máshová utalta ezeket a pénzeket.

Ahogy azt képviselő asszony is tudja, hiszen itt a parlamentben legalább négyszer hangzott kérdésre adott válaszként, hogy az európai uniós jogszabályok nem teszik lehetővé az olyan típusú kárrendezést, mint amilyet a Quaestor-ügyek esetében meg tudott oldani a kormány. Talán engedje meg, hogy javasoljak egy párton belüli konzultációt ön és Ujhelyi képviselő úr között, aki az Európai Parlamentben tudna kezdeményezni ilyen európai szintű jogszabály-módosítást. Azonban az látszik, hogy képviselő úr és az MSZP-frakció alapvetően csak az ország feljelentésében jeleskedik Brüsszelben. Akkor, amikor olyan jogszabályokat kéne módosítani, amelyek esetlegesen ezt a kérdést megoldhatnák, akkor már kevésbé aktívak ebben az ügyben.

Azt gondolom, képviselő asszony, hogy az ön érvelése akkor lenne teljesen helytálló, ha 2015. június 9-én megszavazta volna azt a törvényt, ami lehetővé tette volna, lehetővé teszi azt, hogy a jövőben ilyen típusú visszaélések, ilyen típusú helyzetek ne fordulhassanak elő; tehát nemcsak a szavak, hanem a tettek szintjén is elkötelezettek lennének az ügy megoldásában. Köszönöm megtisztelő figyelmét. ((Szórványos taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Deme­ter Márta: Ezek szerint nem történik semmi sem.)