Schmuck Erzsébet (LMP)

SCHMUCK ERZSÉBET, az LMP képviselő­cso­port­ja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A vízkészletek védelme és bölcs hasznosítása hazánk egyik legfontosabb környezetstratégiai, kör­nye­zetbiztonsági kihívása. Ezért szükség volna arra, hogy az Országgyűlés végre súlyának megfelelően fog­lalkozzon vele. Különösen, mert kormányzati szinten születtek stratégiai jellegű dokumentumok, mint például a Kvassay Jenő-terv, a kormány el­fo­gadta Magyarország új vízgyűjtő-gazdálkodási tervét, és sor került az árvízi kockázat térképezésére is.

Éppen ezért sürgető volna ezek döntéshozók általi átfogó áttekintésére, értékelésére, az egymással és más szakpolitikákkal való összhangolására, a szük­séges intézkedések átlátható módon történő meghozatalára. Nagyon nem mindegy, hogy az EU-s for­rásokat mégis milyen jövőbeni helyzetünket meg­ha­tározó projektekre költjük. Sajnos, a kormány ilyen szintű ügyeket nem hoz az Országgyűlés elé. Helyette olyan módosítási tervezeteket kapunk, me­lyek csupán egy-egy parciális kérdéssel foglalkoznak, és többnyire igencsak megkérdőjelezhető az indít­tatásuk és a tartalmuk.

Nézzük például a mostani módosító javaslatot, amely több célt kíván szolgálni! A módosítás egyik fő célja a víz keretirányelv előírásai közül a hatékony vízárpolitika kialakítására vonatkozó tematikus ex ante feltétel teljesítése. Ennek érdekében általánosan megszűnik az öntözési, halgazdálkodási és rizster­me­lési célú vízhasználatok vízkészletjárulék-mentessé­ge, amely alól azonban a módosítás kivételeket is meghatároz. Ezzel kapcsolatosan meg kell jegyez­nünk, hogy a fenntarthatóság elve értelmében az a célszerű, ha az erőforrások használatának valós árát a használóval a közvagyon leghatékonyabb védelme érdekében megfizettetjük. Ezáltal takarékos hasz­ná­latra késztetjük, miközben a gazdasági szereplők kedvezőbb helyzetbe hozása érdekében az élőmun­kára fordított terhek csökkentésére volna szükség a hoz­záadott érték növelésével együtt. A munka­helyteremtésnek és az életminőség javításának ez a hosszú távon is legjobb módja. Ez az előterjesztés nem igazán erről szól.

Egyértelműen támogatható viszont az a cél, hogy a vízjogi engedélyben megadott vízmennyi­ség­ből, a tél végi többletvizek visszatartásából és táro­zá­sá­ból származó hasznosított vízkészlet után, amennyiben a vízügyi igazgatósági szerv igazolja, hogy a vízkivételi ponton a többlet felszíni víz mennyi­sége rendelkezésre áll, nem kell a vízhasz­nálónak vízkészletjárulékot fizetni. Magyarországnak ugyanis elemi érdeke, hogy az éghajlatváltozás kedvezőtlen hatásai kiküszöbölésére a szélsőséges árvízi, belvízi, aszályhelyzetek kezelésére a lehető­sé­gek szerinti mértékben gondoskodjon a vízbő idősza­kok­ban a vízvisszatartásról. Ennek segítségével áthi­dal­­ható a vízszegény időszakok ökológiai vízigé­nyé­nek kielégítése. Amennyiben ezen törekvés megvaló­sí­tásában a vízhasználók is osztoznak, az valóban támo­gatásra méltó lenne.

Az már korlátozottabban támogatható, misze­rint az öntözési, halgazdálkodási és rizstermelési célú vízhasználatok esetében differenciált módon meg­határozott vízmennyiség után nem kell a víz­hasz­nálónak vízkészletjárulékot fizetnie. Ez az intézkedés akkor volna igazán célirányos, ha olyan köve­telmény- és támogatási rendszerrel párosulna, amely ösztönzi a takarékos, környezetbarát vízfe­l­használást. Így a gazdálkodó és az állam is jól járna.

A járulékfizetés alsó határának 50 ezer köb­mé­terre történő emelése a korábbi 10 ezer helyett indo­ko­latlan, tekintettel a várható aszályos, vízszegény időszakokra. Ez is leginkább az új földesuraknak kedvez. Ezek után arra is kíváncsiak lennénk, hogy vajon a kormányrendeletben meghatározott mező­gaz­dasági vízszolgáltatási díjak hogyan változnak majd a jövőben. Az pedig tovább nehezíti ezen javaslat elbírálását, hogy az egyes mezőgazdasági ágazatok közötti differenciált vízkészletjárulék-fize­tés mértékét és módját nem a vízgazdálkodási tör­vény, hanem e törvény felhatalmazása alapján felül­vizsgált és kiadott miniszteri rendelet tartalmazza majd. Miért nem lehetett az ennek módosítására vonatkozó elképzeléseket legalább a törvény­módo­sítás indokló részéhez csatolni?

Az is elgondolkodtató, hogy a törvény a követ­kező bekezdéssel egészülne ki: „A tartósan vízhiá­nyos időszak várható kezdetét és végét a hidrometeo­rológiai előrejelzések figyelembevételével a vízgaz­dál­kodásért felelős miniszter a hivatalos értesítőben közleményben közzéteszi.” Felmerült bennünk, hogy talán az időjósi szerep is szerepel a miniszter statú­tu­mában. Vajon nem az volna a helyes, ha vízkész­let­járulék-fizetés alól területi indokoltsági alapon a tény­leges hidrometeorológiai helyzet bekövetkezte után mentesítenék a gazdálkodókat? Ez az intéz­ke­dés az élelmiszer-biztonság mellett a takarékosságot is szolgálná.

(16.40)

A tervezet, egyébként helyesen, a korábbiakhoz képest előtérbe helyezi a mezőgazdasági öntözési célú vízhasználatokat, egyrészt azáltal, hogy állami feladatnak tekinti a mezőgazdasági vízszolgáltatás biztosítását, másrészt, hogy a vízigények kielégítése sorrendjének meghatározásakor is nevesíti és előresorolja az öntözési igények kielégítését. Ezzel kapcsolatos aggályunk a következő. Bár a korábbi évtizedekben jelentős kutatási eredmények születtek a hazai mezőgazdasági termelés termőhelyi adottságokhoz igazodó szerkezetének kialakítása érdekében, a mostani agrártámogatási és piaci rendszer, valamint a hazai birtokpolitika ezt felülírja. Sajnálatos, hogy a hazánkba érkező jelentős mértékű EU-forrást nem egy hosszú távon is eredményes, alkalmazkodó, magas hozzáadott értékű termékek előállítására képes agrárium kiépítésére használjuk, hanem csupán néhány tucat oligarcha gyors meggazdagodására. (Farkas Sándor: Hát, ez nem igaz!) De igen!

Jelen körülmények között az agrárium nincs abban a helyzetben, hogy átgondolt, átfogó, a nemzetgazdaság egészét szolgáló elképzeléseket fogalmazzon meg, amelyhez egy regionális és racionális vízpolitikát lehetne állítani. Ehelyett az várható a vízgazdálkodási törvény előző módosítása alapján is, hogy egyes kedvezményezettek részére állami forrásokból és közreműködéssel biztosítják majd az öntözővizet. Mi fizetünk, ők pedig aratnak.

A törvénymódosítás azon javaslata pedig elfogadhatatlan, amely szerint mentesül a vízgazdálkodási bírság fizetése alól az, aki a vízgazdálkodásról szóló törvény jelen módosításának hatálybalépését megelőzően vízjogi engedély nélkül létesített vízkivételt, ha annak vízjogi fennmaradási engedélyezési eljárását 2018. december 31-ig kérelmezi és az engedély megadásának feltételei fennállnak. De mik a feltételek? Erről a törvényjavaslat nem beszél.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy az országos vízgyűjtő-gazdálkodási terv felülvizsgálata során a felszín alatti vizek mennyiségi védelmének egyik legnagyobb kockázati tényezőjeként az illegális vízkivételek minősültek. Ez különösen igaz a Duna-Tisza közi hátságon. Ez az előterjesztés most épp azt célozza, hogy a több évtizedes probléma megoldása helyett a kialakult áldatlan helyzetet szentesítse. Arra volna szükség, hogy végre igazi vízmérlegek álljanak rendelkezésre, hogy vízgyűjtő területenként, vízbázisonként aktuálisan meghatározzuk a fenntarthatóan kitermelhető vízmennyiséget, hogy elsőként a felszíni vizekből felfogható vizeket használjuk öntözési célra, és csak végső esetben éljük fel az arany árával felérő, felszín alatti készleteinket. Ehelyett a tervezet arra buzdítja az illegális, tulajdonképpen víztolvaj felhasználókat, hogy ha még nem vagy nem eléggé lopták a vízközkincset, 2018. de­cember 18-ig tegyék meg, és akkor a kiválasztottak mentesülnek és engedélyt kapnak a további vízhasználatra.

Engedjék meg, hogy legalább a hatályos törvény azon paragrafusaira hívjam fel a figyelmüket, hogy, idézem: „A felszín alatti vizet az e törvényben foglaltak figyelembevételével csak olyan mértékben szabad igénybe venni, hogy a vízkivétel és a vízutánpótlás egyensúlya minőségi károsodás nélkül megmaradjon, és teljesüljenek a külön jogszabály szerinti, a vizek jó állapotára vonatkozó célkitűzések elérését biztosító követelmények.” Nos, e feltételek számos területen már most sem teljesülnek.

Mi lehet e tervezet fényében még azután? Az is igen sajátos gondolat, hogy a vízgazdálkodási előírások megszegése elsődlegesen a vízi létesítmény megépítésére, vízi munka elvégzésére szakosodott vállalkozásokhoz, azaz a kivitelezőkhöz köthető, mivel elsődlegesen ők vannak tisztában a hatályos vízgazdálkodási szabályokkal, és az ő szakmagyakorlási felelősségük, hogy az engedélyköteles tevékenységek engedély birtokában, az abban szereplő előírások betartása mellett valósuljanak meg.

Ez olyan felmentés a megbízókkal szemben, ami jogállami körülmények között elfogadhatatlan. Innen csak egy lépés választ el attól, hogy a Fidesz fantomcégeinek mintájára alapított és gyorsan megszűnő kivitelező vállalkozásokkal vitessék el a balhét, miközben a háttérben megbúvó megbízó mindent megúszhat.

Tisztelt Ház! A vízgazdálkodási törvény módosítása okán nem ilyen előterjesztésre számítottunk. Köszönöm szépen.