Czibere Károly

CZIBERE KÁROLY, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Köszönöm szépen legelőször is a hozzáállást és azt az attitűdöt, amellyel mind a három téma kapcsán valamennyi felszólaló, a vezérszónokok és mások is alapvetően azt emelték ki, hogy alapvetően mind a három tekintetben látják a jó irányt, csak a mértékkel, csak az ütemmel elégedetlenek. Azt gondolom, azt tartom fontosnak, hogy minden területen tudtunk olyan lépésekről és olyan javaslatokról számot adni, amelyek valóban az állami gondozottak, valóban a fogyatékkal élők, valóban a megváltozott munkaképességű emberek esélyteremtésének, az esélyteremtés erősítésének lehetnek az eszközei. Szeretném megköszönni mindenkinek a javaslatát. Ezeket végig fogjuk gondolni, és egyeztetünk is a közeli napokban erről, és szeretnék ígéretet tenni, hogy amelyiket tudjuk, be is fogjuk építeni.

Egy-két dologra szeretnék visszatérni, amely több hozzászólásban is megfogalmazódott. Az egyik a segélyezés kapcsán merült fel. Korózs képviselő úr mondta, hogy a települési támogatások kapcsán az az érzése, hogy 3000-féle segélyezési rezsim van. Igen ám, de mi volt 2015 előtt? Ha azt megnézzük, hogy amikor teljes mértékben önkormányzati hatáskörben voltak a segélyezések ’93 óta, akkor aztán végképp arról tudtunk beszélni, hogy teljes egésze a segélyezési pénzbeli ellátási rendszernek az önkormányzati diszkrecionalitás világába tartozott.

A szakirodalom másról sem szólt, mint hogy 3 ezer különböző szociális ellátási rezsim alakult ki, és az idő során ezért indult el egy folyamatos korrekci­ója a ’93-ban kialakult segélyezési rendszernek, amelynek az alapvető eleme az volt, hogy a diszkre­cionalitási elemeket folyamatosan korlátozni kell, és ezt a 2015-ös reform fel is erősítette akkor, amikor a jövedelempótló támogatásokat teljes egészében a járásokhoz emelte. Azt gondoljuk, hogy az elmúlt húsz évhez képest a ’15-ös reform pont ebben az ügyben, pont a nagyon differenciált, nagyon különböző minőségű segélyezési rezsimek tekintetében jelentett pozitív fordulatot.

A másik kérdés a vegzálás. Ez is több hozzászólásban előfordult. Azt gondoljuk, hogy valóban teljesen jogos az a felvetés, hogy ha az állami szervek, a hatóságok több különböző adatforrásból, adatbázisból, hatósági nyilvántartásból tudnak tájékozódni, ott adatok képződnek, valóban uniós forrásból, ilyen-olyan fejlesztésekből, megteremtődnek ilyen adatbázisok, akkor azokból legyen lehetőség az ügyfelek megkérdezése nélkül tájékozódni.

A jó hír az, hogy valóban ezek a hatósági nyilvántartások megteremtődtek az elmúlt években, de a szociális területen kilenc ilyen nagy hatósági nyilvántartás működik. Az a munka azonban, ami ahhoz kell, hogy ne kelljen a kliensektől, ügyfelektől kérni további adatokat, ahhoz az kell, hogy ezek az adatbázisok és nyilvántartások össze legyenek kötve. Ez az a bizonyos társadalmiszámla-koncepció, amelyen dolgozunk, aminek az eredménye az lesz, hogy valamennyi társadalmi juttatását az adott állampolgárnak a tajszáma alapján egyben látjuk. Tehát valóban vannak regiszterek, de ezek jelenleg nincsenek taj­szám alapján összekapcsolva.

A következő kérdés volt az adatkezelés kérdése, amire Korózs képviselő úr utalt. A gyermekjóléti kapcsán arról van szó, hogy az induló RSZTOP, amely a rászoruló személyeket támogató operatív program, és amely alapvetően a gyermekjóléti szolgálatokon keresztül fog tudni megvalósulni, és amely nagyon erősen fókuszál a három éven aluli, három évnél fiatalabb gyermekek segítésére, élelmiszercsomaggal való megsegítésére, ott miután az rgyk, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény lesz az alapvető jogosultsági alap, fontos, és ezeket a gyermekeket, ezeket a gyermekeket nevelő családokat a gyermekjóléti szolgálatok ismerik, kapjanak felhatalmazást ezek a szolgálatok ezeknek az adatoknak a kezelésére, hogy valóban időben oda tudjon érni a segítség ebben a programban a rászoruló gyermekekhez.

Tényleg nem szeretnék visszaélni a helyzettel, de a Szociálpolitikai Tanácsot két képviselő úr is megemlítette. Nem arról van szó, hogy meg van szüntetve a Szociálpolitikai Tanács. A Szociálpolitikai Tanács 2003 és 2008 között működött, öt évre volt ez megalapítva. Jól ismerem, mert én magam is tagja voltam egyházi delegáltként, tehát pontosan tudom, hogy miről van szó. Itt pontosan arról van szó, hogy a szociális ágazat vezetése szeretné újjáteremteni a szakmai diskurzus és a szakmapolitikai dialógus színtereit.

Ennek két fontos eszköze van. Hét szociális szolgáltatási területen a szakmai kollégiumokat szeretné felépíteni a közeli napokban és hetekben, amelynek 12-12-12 tagja lesz, akik az egyes szolgáltatási területeken tanácsadói az ágazatvezetésnek, a döntés-előkészítésben szakmai állásfoglalásokat, irányelveket tesznek az egyes területeken, és ezek fölött, ezeknek az elnökeiből, ezeknek a vezetőiből állna össze az új Szociálpolitikai Tanács. Ezért van szükség a régi típusú, más összetételű Szociálpolitikai Tanácsról szóló jogszabály hatályon kívül helyezésére, hogy helyet tudjon készíteni az új tanácsnak.

A következő kérdés volt - megint csak a határidő tekintetében - a sérülékeny társadalmi csoportok, különös tekintettel a fogyatékossággal élő emberek kapcsán, fokozottan figyelni arra, hogy például a határidő csökkentésénél vagy egyéb eljárási szabályok módosításánál az ő érdekei ne sérüljenek. Ezt köszönöm szépen Tapolczai képviselő úrnak. Természetesen ígéretet tudok rá tenni, hogy ezt fokozott figyelemmel fogjuk kísérni.

A vagyon biztosítása és a vagyonkérdés esetén megint csak a szociális ellátások tekintetében most a szociális törvény azt tartalmazza, hogy az öregségi nyugdíjminimum nyolcvanszorosa lehet vagyon. Tehát amikor vagyonról beszélünk, akkor nem arról van szó, hogy semmilyen megtakarítás nem lehetséges, hanem arról, hogy van ennek törvényben, jogszabályban rögzített minimális, a beszámítás alól kivont része.

A következő kérdés az volt, hogy miért nem volt az önym, az öregséginyugdíj-minimum egységesen emelve. Azt kell látni, hogy az öregséginyugdíj-minimum nemcsak a segélyezési rendszer, hanem nagyon sokféle pénzbeli támogatási rendszer alapköve, orientációs pontja, origója, és nemcsak az ellátás mértéke, hanem a jogosultsági szintek is hozzá vannak kötve. Mára egy szerteágazó rendszer épült ki. Azt gondoljuk társadalompolitikai szempontból, hogy nem az az üdvös, hogy azt az origót kezdjük el emelni, hanem azt nézzük meg, hogy az egyes területeken, tehát az ápolási díjnál, az időskorúak járadékánál, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezménynél, külön-külön az egyes területeken hogyan lehet egyrészt a jogosultsági küszöböt, másrészt pedig magának a juttatásnak a mértékét emelni, de megtartva ezt a küszöböt.

Tehát differenciált emelést látunk szükségesnek és javasoltnak mind az egyes ellátások tekintetében, mind a mérték, mind a jogosultsági küszöb tekintetében. Hogy ezekben az ügyekben jó irányban indultunk el, azt köszönettel vesszük. Azt a sürgetést is köszönettel vesszük, hogy még többet, még tovább, gyerünk. Ígéretet tudok tenni, hogy folyamatosan fogjuk vizsgálni munkatársaimmal együtt is mind a mértékek, mind pedig a jogosultsági küszöbök emelésének a mértékét. Amit Korózs képviselő úr mondott, hogy miért 17 százalékkal emelkedik a gyermekvédelmi támogatás egyik küszöbértéke, miért nem 22-vel, ezt kifejezetten bátorító hozzászólásnak értékeltem.

(19.10)

A következő kérdés a gyermekvédelmi támogatás kérdése. Köszönettel vettem a mozgásukban akadályozott fiatalok ügyének a külön kezelését, erre figyelni fogunk. Fontos hozzátenni, hogy 2016. január 1-jétől pontosan ezeknek az embereknek az érdekében az akadálymentesítési támogatást a kormány megduplázta.

Tehát pontosan azért, hogy ezek az emberek ahhoz, hogy a saját lakásuk átalakítását meg tudják tenni, hogy akadálymentes lakókörnyezetben tudjanak élni, az ahhoz nyújtott támogatást megduplázta. Ráadásul úgy, hogy az életük folyamán nem egyszer lehet ezt igénybe venni, hanem többször is. Nagyon reméljük, hogy ez egy fontos hozzájárulás ahhoz, hogy az ő szociális biztonságuk erősödjön.

A következő kérdés, amire többen kitértek, a gyermekvédelmi támogatásnál a mérték emelése, amely 11-17 százalékig emelkedik, illetve az, hogy mi az akadálya annak, hogy egy összegben ki lehessen ezt venni. Ez alapvetően a lakástörvényhez lett igazítva, tehát külön meg fogjuk nézni még egyszer ennek a részleteit. Azt láttuk, hogy a lakástörvénnyel történő összhang érdekében ez szolgálja legjobban a fiatalok érdekeit, és alapvetően ez az oka ennek a szabályozásnak.

A megváltozott munkaképességű emberek tekintetében a megszüntetés és szüneteltetés kérdésében az volt az alapelv - ahogy említettem az expozéban -, hogy egységes legyen, tehát ugyanazok a szabályok vonatkozzanak valamennyi ellátásra. Ez okozta azt, hogy itt megszüntetés van, és nem szüneteltetés. Meg fogjuk ezt vizsgálni, mint ahogy azt is meg fogjuk vizsgálni, hogy nem három, hanem esetleg hosszabb, több hónapra kiterjedő időintervallum legyen a három hónap helyett a szabályozásban.

A következő kérdés az emelés mértéke, itt is köszönöm a bátorítást, hogy fontos, és jó irány, hogy elindultunk az emelés tekintetében az indexálás irányába, de hogy a mérték nem elég. Nyilvánvalóan azon fogunk dolgozni a következő időben, hogy ez a megkezdett emelés folyamatos legyen, és folyamatosan lehetőséget teremtsen arra, hogy az indexáláson keresztül meg tudjuk teremteni ezeknek a támogatásoknak az értékállóságát.

Több más észrevétel is elhangzott. Természetesen meg fogjuk vizsgálni a módosító javaslatokat. Még egyszer szeretném megköszönni valamennyi képviselőnek a hozzászólását és azt, hogy elismerte ennek a javaslatnak a pozitívumait. Kérem, hogy támogassák majd a szavazásnál ezt a javaslatot, és a módosító javaslatokat egyesével végig fogjuk nézni, és amelyeket támogathatónak látunk, azt természetesen a kormány támogatni fogja. Köszönöm szépen.