Magyar Zoltán (Jobbik)

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, nem irigylem államtitkár urat. Ha jól számolom, akkor az elmúlt öt évben ön a negyedik államtitkár, akinek ezt a témát vinnie kell, úgyhogy az ebtenyésztés elég gyorsan fogyasztja az államtitkárokat, ahogy nézem.

Mit láthatunk most? Az állam teljes mértékben kapitulál a területről. Csak röviden szeretnék idézni, bár érdemes lenne a teljes történet kedvéért az egész jegyzőkönyvet felolvasni, amely a korábbi vitákból készült, de ettől most megkímélném a jegyzőkönyvvezetőket és a tisztelt Házat, de azért Budai állam­titkár urat mindenképpen szeretném egy sor erejéig ideidézni. „Képviselő úr - ezt nekem mondta -, én itt lerakom önnek, önöknek a nagyesküt, akik itt vannak, hogy ha az az egyezség, amibe bevontuk a pártokat is, nem fog eredményre vezetni, itt a vége, befejeztük. Október 1-jét - itt 2013-ra gondolt államtitkár úr - követően aki bújt, aki nem. Ezt most nagyon komolyan mondom.” Ezt államtitkár úr éppen erre az áldatlan állapotra és ennek a felszámolására mondta. Letette itt a nagyesküt az Országgyűlés előtt a korábbi fideszes államtitkár, méghozzá éppen a MEOE-vel szemben fennálló tarthatatlan állapotokra mondta ezt. Még hosszasan lehetne idézni tőle. Egyébként még többször letette a nagyesküt, és elmondta, hogy mennyire kemény a magyar kormány, és mennyire kiáll a valódi ebtenyésztés érdekei és a magyar nemzeti érdekek mellett. Hát, azóta sok idő telt el, és azt láthatjuk, hogy a kormány teljes mértékben feladta ezt a küzdelmet, és kivonul erről a területről.

További probléma, hogy semmiféle garanciát nem látunk arra, hogy az állami szerepvállalás a magyar fajták esetében - itt a kilenc őshonos fajtáról beszélek; a jogszabálynak ez az a része, amit egyébként kivételesen támogatunk - nem okoz versenyhátrányt a kilenc őshonos fajtára. A jelenlegi olvasatban én pont azt látom, hogy számukra ez inkább versenyhátrányt okozna, és így az ellenkező célt fogja elérni.

Azt sem értjük, hogy ez a korlátlan szabadpiaci mechanizmus, amit a többiekre rávezetnek, milyen célból szolgálná az ebeknek és a tisztességes ebtenyésztőknek, a magyar embereknek az érdekét. Nem sorolom fel azt a rengeteg negatív példát, amit az előttem felszólaló kiváló képviselőtársaim minden ellenzéki frakcióból elmondtak. Én is ezt tapasztalom, én is ilyen megkereséseket kapok, úgyhogy semmiképpen nem tartjuk ezt sem támogatandó dolognak. Ez sem az állatvédelemnek, sem a tisztességes tenyésztőknek nem szolgálhatja az érdekét.

Egyébként mi is abban vagyunk érdekeltek, hogy ne legyen ebből pártpolitika, de ezt nem azzal fogjuk elérni, ha az állam kivonul a területről. Láthatjuk, hogy mi történt a Torgyán által fémjelzett első módosítás után, amitől a legtöbb probléma keletkezett az első Orbán-kormány idején. Láthatjuk, hogy azóta mi történik. Úgy tűnik, hogy az ebtenyésztők egymás között képtelenek voltak feloldani ezt a problémát, ezt látjuk mi is, de szerintünk erre nem az a megoldás, hogy az állam bedobja a gyeplőt, és nem foglalkozik a kutyák 90 százalék fölötti kitevő részével. Ezt egy végtelenül súlyos hibának tartjuk, s így természetesen, ahogy azt a vezérszónoki körben Egyed Zsolt képviselőtársam már elmondta, nem fogjuk tudni támogatni ezt a módosítást.

(12.30)

Bízom abban, hogy felülbírálják ezt az álláspontjukat, és ugyanolyan keményen járnak el kormánypárti képviselőtársaim a rendet be nem tartó, a jogszabályokat be nem tartó egyesületekkel szemben, ahogy egyébként más területeken arról híresek, hogy bizony el szoktak járni; gondolok itt verőlegényekre, mondjuk, egy népszavazási kezdeményezés környékén. Ugyanilyen keménységet elvártunk volna azon szervezetekkel szemben, akik évtizedek óta nem csinálnak mást, csak az aktuális magyar kormányokat zsarolják azzal, hogy a nemzetközi jogosítványokat ők birtokolják, és ezáltal tudják blokkolni a többi tenyésztői szervezetnek gyakorlatilag a megélhetését és a munkavégzését.

Ki kell mondani azt is, hogy itt nem történt semmi más, mint hogy valamilyen - hogy finoman fogalmazzak - rejtélyes, homályos okból jóban lévő nemzetközi szervezeti és hazai vezetők titkos kapcsolatából adódóan egy olyan kooperáció jött létre, ami sakkban tudja tartani a többi tenyésztői szervezetet és a mindenkori magyar kormányokat.

Arra is kérem államtitkár urat, hogy ne vonjon le messzemenő következtetést abból, hogy nem hagyják ott a MEOE-t a tenyésztői szervezetek, hogy ez azt jelentené, hogy elégedettek a szövetség munkájával, elégedettek a vezetésével. Ez csupán annyit jelent, hogy ezen tenyésztői szervezeteknek szüksége van a nemzetközi törzskönyvre azért, hogy nemzetközi versenyeken tudjanak indulni, azért, hogy az általuk tenyésztett ebeknek megfelelő ára legyen, és a nemzetközi piacon is képesek legyenek ezekkel a kutyákkal megjelenni.

Hibásnak tartom tehát azt a következtetést, hogy azért nem történt meg a kutyás társadalmon belül a tisztulás és a változás, mert annyira megfelelő vezetők lennének, és annyira elégedettek lennének a különböző kutyás tenyésztői szervezetek egyébként a szövetséggel. Szó nincs erről. Tehát még egyszer mondom, én arra biztatnám a kormányt, hogy vegye fel a kesztyűt, és most már a sokadik határidő helyett végre teremtsen rendet, és ne hagyja azt, hogy egy ilyen tenyésztői szervezet akármilyen nemzetközi háttérrel és segítséggel is sakkban tudja tartani a kormányokat, és ellehetetlenítse a tisztességes tenyésztők érdekeit, a munkáját. Az ebeknek is egyébként ez lenne a jó.

Még egyszer mondom, a kilenc magyar kutyafajta kiemelésével egyetértünk, de azokat a garanciákat elvárnám legalább érintés szintjén, amelyek azt fogják tartalmazni és számunkra bebizonyítani, hogy nem fog a magyar fajták számára versenyhátrányt okozni ez a külön kezelés. Ha éppen majd ez az előnyükre válik, vagy pozitív módon segíti őket, akkor természetesen ezzel egyetértek, és ha ezt éppen jogszabályban nem lehet leírni, azt is megértem, de legyen erre vonatkozóan valami biztosíték, arra kérem államtitkár urat. Köszönöm a lehetőséget. (Taps a Jobbik soraiban.)