Ikotity István (LMP)

IKOTITY ISTVÁN, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ismét egy olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amelyik azt bizonyítja, hogy a magyar Országgyűlésben zajló munka messzire szakadt a közügyektől, a közérdektől és a valódi kérdésekre adott válaszoktól. A kormányoldal rendre különféle magánérdekek védelmezőjeként lép föl, akár azon az áron is, hogy súlyosbítja a problémát, amelyet a jogalkotás eszközeivel kezelni próbál. Most éppen az ebtenyésztés problémaköre szolgáltatja a példát, illetve a bizonyítékot.

A politika évtizedek óta próbál megbirkózni a még az előző rendszerből megörökölt feladattal, mindeddig sikertelenül. Magyarországon a kutyák törzskönyvezése, illetve a tenyészminősítések odaítélése a rendszerváltás előtt a Magyar Ebtenyésztők Országos Egyesületének, a MEOE-nek a privilégiuma volt. Az ország egyik legrégebbi civil szervezete ezt a jogot és természetesen a vele járó bevételeket a 90-es években is megőrizte. Először 1997-ben, az EU-csatlakozást előkészítő jogharmonizáció során merült fel, hogy változtatni kellene, a legtöbb EU-tagállamban ugyanis az említett jogosítványok az adott fajták minőségbiztosítását végző fajtatenyésztő egyesületekhez tartoznak. Ennek azért van jelentősége, mert a fajtatenyésztő egyesület abban érdekelt, hogy csak a valóban tenyésztésre érdemes példányok tulajdonságai öröklődjenek tovább. Ha viszont egy olyan szervezet adja ki a törzskönyveket és a minősítéseket, amelyik nem kötődik szorosan egy-egy kutyafajta tenyésztőihez, akkor ott minél több kiadott papír, vagyis a bevételek maximalizálása kerülhet előtérbe, és a következmény a tenyészállomány felhígulása lehet.

Az EU-konform szabályozásra vonatkozó javaslatot még a szocialista Németh Imre földművelésügyi miniszter terjesztette elő 1998 elején, de már az első Orbán-kormány idején fogadták el, Torgyán József minisztersége alatt. Az új szisztéma lényege az lett volna, hogy a törzskönyvezés és a tenyész­mi­nő­sí­té­sek jogát pályázaton lehet megszerezni. Ki is írtak ilyen pályázatokat, amelyeken kizárólag fajtatenyésztő egyesületek nyertek.

(12.20)

A jogszabály-módosítás után azonban hosszas jogi csatározás kezdődött, amelybe a MEOE-n és a fajtaegyesületeken kívül az agrártárca, a Legfőbb Ügyészség és az Alkotmánybíróság is bekapcsolódott. Közben pedig kialakult a kettős törzskönyvezés gyakorlata, hiszen az országban kétféle törzskönyvet lehetett szerezni, és az egyes fajtákra, például a német juhászra a MEOE, illetve a fajtaegyesület is adott törzskönyvet.

A jogvita tárgya látszólag az volt, hogy jogszerűen rendezhet-e kutyakiállításokat a MEOE, ezek a kiállítások valójában a tenyészminősítésekről is döntenek, és az országos egyesület rendre azzal érvelt, hogy itt egy civil szervezet alapszabályszerű tevékenységéről van szó, amibe kívülről kívánnak beleszólni. Az Alkotmánybíróság 2009-ben ki is nyilvánította, hogy a MEOE tevékenysége nem jogsértő, az FVM viszont akkor úgy nyilatkozott, hogy a törzskönyvezésre és a tenyészminősítésre vonatkozó engedély megtagadása vagy visszavonása nem érinti az egyesület külön törvény szerinti jogszerű működését, kizárólag az állattenyésztéssel kapcsolatos adminisztratív tevékenységre van kihatással, ami viszont nem tartozik a MEOE profiljába.

A MEOE-nek az volt a fő aduja a vitában, hogy az országos egyesület képviseli Magyarországot a Nemzetközi Kinológiai Szövetségben, és ez utóbbi szervezet kizárólag a MEOE által kiadott törzskönyveket fogadja el, aligha függetlenül attól, hogy minden MEOE-papír díjából részesedik, vagyis nemzetközi relációkban csak ezeket a törzskönyveket lehet használni. Márpedig a kutyabiznisz alapvetően exportra épül, a csak Magyarországon érvényes papírok nem sokat érnek. Végső soron tehát pénzről, mégpedig sok pénzről van szó. A törzskönyvezéshez és a tenyészszemlékhez kapcsolódó bevételek milliárdos nagyságrendűek, a kutyaexport pedig évente tízmilliárdokat mozgat, mivel egy törzskönyvezett kutyakölyök magyarországi és nyugat-európai ára között akár tízszeres különbség is lehet.

Tény, hogy a MEOE törzskönyvkiadási gyakorlata a fajtaegyesületeknél sokkal engedékenyebb, és valószínűsíthető, hogy ez a hozzáállás szerepet kapott a magyar kutyagyárak kialakításában, illetve abban, hogy Magyarország az EU első számú olcsókutya-exportőre lett. Jellemző adalék, hogy idehaza évente nagyjából tízszer annyi törzskönyvet adnak ki, mint a szomszédos Ausztriában, amit a kutyapopulációk létszáma közti különbség egyáltalán nem indokol.

A fajtaegyesületek szerint a gazdátlan és kóbor kutyák minden képzeletet felülmúló mennyisége azzal is függ össze, hogy sokan próbálnak megélni a mennyiségi kutyatenyésztésből, és a kínálat immár szignifikánsan meghaladja a keresletet. Évente legálisan 50-60 ezer magyar kutyakölyök kerül külföldre, és a feketeexport is hasonló nagyságrendű.

Az Orbán-kormány a törvényhozási teljhatalom birtokában 2012-ben szánta el magát az áldatlan helyzet rendezésére, de nem szemtől szemben. Különféle bújtatott törvényjavaslatokkal, az illegális tenyészszemlékre kivetett horribilis bírságok fenyegetésével próbálta meg a MEOE-t leszorítani a pályáról. A szabálysértési törvénybe például becsempésztek egy előírást, amely szerint megbírságolható az, aki tenyésztőszervezeti elismerés nélkül törzskönyvezést végez, tenyészállatot minősít, nyilvános tenyészállat-bírálatot végez, egyéb tenyésztési szolgáltatást nyújt, vagy származási igazolást állít ki.

Már akkor kiderült azonban, hogy ezt a kérdést a magyar politika sem pártalapon, sem szakmai szempontok szerint nem lesz képes kezelni. 2013-ban végül a kutya-világkiállításra hivatkozva maradt el az európai mintát követő szabályok bevezetése, most pedig azt látjuk, hogy a Fidesz végleg meghátrál az üzleti érdekek előtt. Csak az őshonos kutyafajtákat menti ki a tenyésztési káoszból, az összes többi fajta esetében szabad utat enged a posztkommunista kutyaszaporítási biznisznek.

Annak idején az akkor még fideszes államtitkár, Ángyán József így érvelt: „Nagyon nagy bajban leszünk, ha folyamatosan úgy módosítjuk a törvényeket, hogy ilyen típusú konfliktusokat alkalmi törvénymódosítással próbálunk megoldani. Azt hiszem, a törvényalkotás nem erre való. Miközben én megértem azt, ha ez segít a rendezvények megrendezésében, akkor akár ilyen eszköz is felmerülhet, azt gondolom, nem ez lehet az alapvető eszköz. A törvényességet kellene betartani.” Ez a szempont, vagyis a törvények betartása, a közérdek, az állatvédelem és az ebtenyésztés szempontjai ma már föl sem merülnek. A háttérben köttetett homályos alkuk nyomán marad a zavarosban halászás, a vidéki kutyagyárak működése, a kamionos kutyaexport kiszolgálása és a fentiekhez hasonló összes adózási, állatvédelmi és egyéb visszaélés, s mindez a majdnem kétharmados szavazattöbbségű kormánytöbbség aktív támogatásával és érdemi indoklás nélkül.

Az LMP nem fog részt venni ebben a kutyák és jóérzésű kutyások bőrére folytatott alkudozásban. Az ebtenyésztés és az állatvédelem problémái ettől a törvényjavaslattól csak súlyosbodni fognak, amihez nem kívánunk asszisztálni. Ha viszont a kormány egyszer rászánja magát a rendezésre és az Európa szégyenének számító magyar ebszaporító iparág kitakarítására, akkor abban mindenképpen partnerek leszünk. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)