Dr. Hargitai János (KDNP)

DR. HARGITAI JÁNOS (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk lévő salátatörvénynek mondott törvényjavaslatnak a gerince azok a jogszabályi változások és törvényi változások, amelyek a lakásépítés áfájának csökkentésével függenek össze, és ennek kapcsán módosul néhány építési előírás is.

Először az áfacsökkentés fontosságáról szeretnék szólni. A kormány, amikor egy jogszabálytervezettel elénk jön, akkor én azt gondolom, hogy mindig konzekvens ahhoz a társadalompolitikához, amit a kormányzati ciklus elején meghatározott. Ebben az Orbán-kormány családpolitikája mindig rendkívül hangsúlyos tétel, sőt talán ez a társadalompolitikánk központi kérdése, a családok sokoldalú és minél több módon történő támogatása.

Akkor, amikor egy áfacsökkentésről beszélünk, én akkor is erre a társadalompolitikai vezérfonalra gondolok, családokat akarunk támogatni. Ez nem kérdés, hogy Magyarországon tradicionális és hagyománya van annak, hogy szeretjük azt, ha saját ingatlanjainkban élünk, ezt azért lehet kiemelni, mert ez Európa boldogabb felén nem feltétlenül ilyen természetes, ahol mobilabbak a társadalmak, ott többen élnek bérlakásokban. De ha Magyarországon tíz emberből tízet megkérdezünk, hogy bérlakásban szeretne‑e élni vagy saját tulajdonú ingatlanban, biztos, hogy ezt az utóbbit preferálja.

Tehát azok a képviselőtársaim, akik már előttem megszólaltak és azt mondták, hogy mondjuk, figyelemmel kell lenni arra, hogy többen jöjjenek vissza, akik eltávoztak Magyarországról, és ilyenféle koncepciókat kellene az Országgyűlés elé terjeszteni, azoknak ezt tudom mondani, hogy ez is egy eszköz arra, hogy eltávozni akaró fiatalokat újra megnyerjünk az országnak, mert itthon ingatlanhoz tudnak jutni, belátható költséggel, míg mondjuk, Nyugat-Európában, ahol átmenetileg tudásukat hasznosítva dolgoznak, erre sokkal kisebb esélyük van.

Miért az építőiparra fókuszál az áfacsökkentés? Én azt gondolom, hogy a kormány teljesen logikusan és jól választott, és nem kapkodva tette ezt, tehát az országgyűlési képviselők nyilvánvalóan nemcsak a parlament tevékenységét figyelik, hanem a kormány tevékenységét is. A sajtó többször tudósított arról, hogy a kormány többször is foglalkozott ezzel a kérdéssel, és szerintem helyesen döntött, amikor úgy döntött, hogy még az idei évben elénk hozza ezt a problémát, és meglépi az áfatörvény módosítását. Senkit nem fog traumaként érni, mondom ezt képviselő asszonynak, még ha januárban életbe is lép ez a törvény, hiszen ez mindenkinek pozitív, kevesebb áfát kell fizetni, akik megrendelőként lesznek a piacon, azoknak megtakarításaik lesznek és joggal kalkulálunk azzal, hogy azok a cégek, akik lakásokat építenek, azoknak pedig több bevétele lesz, dinamizálódik a gazdaság. Tehát mi azt gondoljuk, hogy a családpolitikai céljaink szolgálata mellett egy olyan eszközt is kellett választani, ami gazdaságpolitikai célokat is szolgál.

2014 egy lezárt időszak a mi életünkben, ott már van zárszámadásunk, abban az évben, 2014-ben 3,7 százalék volt a gazdaság növekedése. Azt hiszem, Európában ez a harmadik legjobb növekedési mutató volt, Közép-Kelet-Európában pedig az elsők voltunk. Nyilvánvalóan szeretnénk itt maradni, nagyon nehéz itt maradni, de jó lenne itt maradni. Ezért a kormány amellett, hogy társadalompolitikai céljait meg akarja valósítani, keresi ehhez azokat a gazdaságpolitikai eszközöket és lépéseket, amelyek mindkettőt egyszerre szolgálják, és azt gondolom, hogy a lakásépítések ösztönzése egy ilyen cél.

Ha több lakás épül, akkor több munkahely jön létre, a több munkahelyből több bevétele lesz a kormánynak, az ott dolgozók, a lakásokon dolgozók személyi jövedelemadót fizetnek a költségvetésnek, nekik jövedelmük lesz, nem kell ezt hosszasan indokolnom. Egy olyan eszköznek gondoljuk, ami a legjobb módon szolgálja a gazdaság növekedését. Tehát ez a lépéssor, ahogy említettem, amellett, hogy társadalompolitikai céljainkat is szolgálja, itt a családtámogatásokra gondolok, szolgálja egyszerre a gazdaság növekedési céljait is.

Azt gondolom, ez egy merész lépés, hogy 27-ről 5 százalékra csökkentettük az áfát, vannak olyan ismereteink, hogy ott, ahol eddig is 5 százalék volt ez az áfakulcs, mondjuk, Lengyelországban, ott Kelet-Közép-Európában a legtöbb lakás épül. Nálunk eddig a legkevesebb épült, muszáj ezen a tendencián változtatni, és joggal reméljük azt, hogy el tudunk mozdulni, mondjuk, a lengyel számok irányába.

Varga Mihálytól hallhattunk az elmúlt napokban egy olyan tájékoztatást, hogy ha 3 ezer lakással több épülne egy évben, akkor már ez a lépés költségvetési bevételcsökkentést hozna. Tehát azt gondolom, hogy el fogja érni a kormány azt a célját, amit szeretne, hogy úgy segíti a családokat, hogy a költségvetési be­vétele se csökken, mert mind a kettő egyszerre fontos cél.

Nyilvánvalóan amellett, hogy az áfát csökkentjük, mert ettől azt reméljük, hogy több lakás fog épülni, a kormány indokoltnak látta, hogy az építési szabályzatokon is változtasson. Nemrég beszéltünk a bürokráciacsökkentésről, ezzel kapcsolatban is elfogadtunk már több törvényt itt a parlamentben.

Tudom és önök is tudhatják, hogy a közigazgatási eljárási törvény átfogó reformja is készül. Abban a törvényjavaslatban majd megfogalmazódnak olyan törekvések, amelyek egyike már itt visszaköszön. Magyarország tradicionálisan egy nagyon bürokratikusan működő, az igazgatása egy nagyon bürokratikusan működő igazgatás, ezen változtatni kell. Ehhez merészség kell, és azt gondolom, hogy ez a változtatás meg fogja hozni a gyümölcsét.

Magyarországon eddig nem nagyon volt példa arra, hogy az igazgatás a hallgatásával döntsön, mert itt gyakorlatilag ezt teszi. Hogyha 300 négyzetméternél kisebb családi házat akar valaki építeni, akkor ezt csak bejelenti az építési hatóságnak, és az építési hatóság ezt tudomásul veszi. Ez nem azt jelenti, hogy a hatóság eszköztelen, mert a hatóság ellenőrzési lehetőségei változatlanul megmaradnak, és nyilvánvalóan ellenőrizni is fogja, jelesül a kormányhivatal építési hatósága, hogy a jogszabályokat betartva történik‑e ott az építkezés. De az fontos, aki már foglalkozott ilyen kérdésekkel az igazgatás oldaláról, akkor tudja jól, hogy ez egy mennyire macerás, bürokratikus rendszer, főleg amikor elektronikusan kellett a tervezőknek az egész eljárásokat produkálni a kormányhivatal megfelelő egységeinek.

Jó, hogy oldottunk ezen a rendszeren, és jó, hogy azt merjük mondani, hogy tudomásulvétellel is tudunk dönteni. Attól se félek, hogy amikor a helyi közösség kollektív akarata megszab építési előírásra szabályokat, ezzel az eljárással csorbulna. A szakhatóságok lehetőségei csorbulnak, de a szakhatóságokat egyébként is, azt gondolom, hogy minden módon korlátok közé kell szorítani ezekben az általános eljárásokban, mert indokolatlanul bürokratikussá teszik az eljárásokat, és azt remélem, hogy amikor a Ket. elénk kerül ‑ a közigazgatási eljárási törvényről beszélek ‑, a Ket. is ezt a koncepciót fogja képviselni. Tehát én nem aggódom a helyi közösség kollektív akaratának érvényesülése miatt, én helyeslem ezeket a bürokráciát csökkentő és észszerűsítő lépéseket.

Talán szót kell még említeni egy másik beterjesztett törvényhelyről, ez az iparűzési adóval fog­lalkozó kérdéskör. Fővárosi ember nem lévén, vidé­ki emberként is fontosnak tartom azt a polémiát, amit én a sajtón keresztül figyelek, amikor Tarlós fő­polgármester úr megszólalásait hallgatom. Én örü­lök annak, hogy ő elérte a célját, és a főváros többlet­forrásokhoz fog jutni a tömegközlekedés működtetéséhez, ami ebben a nagyvárosban nyilvánvalóan fontos.

Vidékiként azt nem értem, hogy ez a város miért működik 23 vagy 24 városként, amikor valójában ez csak egy város. Amikor a kerületi képviselők vagy a kerületek érdekében megszólaló képviselők itt most nehezményezték azt, hogy x kerületnek ez nem tudom, mennyi pénzébe kerül, valószínűleg az ő kerületükben élő polgárok, amikor villamosra vagy metróra szállnak, nem azon gondolkodnak, hogy ki finanszírozza ezeket a költségeket, hanem egy jó tömegközlekedést akarnának.

(10.20)

Tehát azt gondolom, hogy ez egy észszerű komp­romisszum, elfogadható a kerületeknek, és nyilvánvalóan érdemi segítséget jelent ez a másfél százalékos átcsoportosítás a fővárosnak is.

Hogy részben megkötjük az önkormányzatok kezét, hogy mire fordíthatják az iparűzésiadó-bevé­teleket, ezt sem gondolom tragikusnak. A törvény úgy fogalmaz, hogy különösen ezekre a területekre. Ez azt jelenti, hogy ezekre a területekre hangsúlyozottan kell figyelni. A főváros esetében ez a közlekedés, a települési önkormányzatok esetében ezek a szociális kiadások. Máskor az ellenzéki képviselők általában azért emelnek szót, a szociális kiadások biztosítása érdekében emelnek szót, most egy törvényalkotási aktussal ennek ilyen szempontból nyomatékot adunk.

Az is teljesen racionális, hogy az iparűzési adó felhasználásánál egy féket is beépít a kormány ebbe, és gyakorlatilag azt mondja, hogy amikor bérjellegű kifizetéseket tennétek ti, önkormányzatok, na, ott sem szaladhat el veletek a világ. Tehát az iparűzési adót nem azért szedik a települések, hogy ebből bérjellegű kifizetéseket finanszírozzanak döntő módon, hanem ahogy most a törvény fogalmaz, elsősorban szociális kiadásokat, más kiadásokat, a főváros esetében pedig közlekedési kiadásokat.

Azt gondolom, hogy az előttünk lévő törvénynek ez a gondolkodása, veleje ezen a két területen, és mivel ahogy fogalmaztam, a társadalmi-politikai céljainkat segíti ez a törvénytervezet, és azt is remélem, hogy a gazdaságpolitikai céljainkat is segíti, ezért a KDNP-frakció örömmel vette az elénk kerülő törvénytervezetet, és azt támogatni is fogjuk. Köszönöm a figyelmüket.